Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-10 / 41. szám

Tizenkettedik évfolyam. 41. Wt Pest, Október 10. 1869. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai leül- \ X déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet- í ' hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a ; kiadóhivatalban. \ HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta- j> tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. ) Bélyegdij külön 30 kr. d| — ~ _— Kik negyedévre fizettek elő, előfizetésök megújítására kéretnek föl. Szerk. A községi népiskolai tanitók és kántoraink. „A tisztelendő urak neveljenek a mennyországnak, az iskolák pedig neveljenek a hazának 1" Fehérvári polgártárs. Aligha van lényeges érv, mely az egyházi és községi iskolák érdekében ez ideig folyt szó- és tollharcban immár fel nem használtatott volna. Ismerjük mind a két tábort, mindkettőnek erejét, s miután már meggyőződhettünk, hogy szóval és papiroson véglegesen egyik részre sem dönthető el a győzelem, — a sz. ügy pedig két szék közt pad alatt csakugyan nem maradhat, — nincs egyéb hátra, mint megindítani a küzdelemnek mellőzhetlen, de nemesebb másik részét: a versenyt. Győzzön a jobb! — Annyit azonban előre is sejthetünk, s erre a kor szellemének hatalma jogosit, hogy aligha igaza nem leend a „fehérvári polgártárs "-nak ! A már-már meddővé vált vitát nyújtani, a felhordott érveket s még több csillogó nagy phrásist is mind visszaforgatni alólirott nem óhajtja. Csépelt szalma kevés szemet hullat! Ha figyeltünk, hallhattunk és olvashattunk már eleget. Hiszen az országgyűlés s vele a politika szünetel! Volt tehát idő, tér és ok elég, hogy lapjaink mind Európa három nagy betegéhez forduljanak, s Írjanak diagnosisokat és recepteket quantum satis. NapoIeont sikerült is meggyógyitaniok; a zárdaügy morphiumot kapott ;a nevelésügy felett pedig még tart a consilium, s a beteg sinlődik . . . vergődik. A diagnosis kimutatta ugyan, hogy miért r e tteg a "clerus s miért aggódik a protestantismus egy része a korszerű, reánk magyarokra nézve kétségkívül nagy horderejű nevelésügyi reformtól. Ha meggondoljuk, hogy hosszú negyedfél századon át a protestantismus és nemzeti függetlenség testvéresülten, egyik a másik léteért, hányszor küzdött élet-halál harcot a kényuralom és ultramontanismus szövetsége ellen; ha visszaemlékezünk, miként lett ezen harcokban a protestantismusnak fejedelmi (szétkúszálható) békekötések által tatarozott paizsa alá vontán a nemzeti népnevelés mindinkább féltett édes gyermekévé, és utóbb erejévé is; ha lehetséges és megengedhető, hogy még talán jöhet idő, melyben a negyedfélszázados elkeseredett harc újra kitörhet, s a támadható kényuralom talán ismét szövetségest nyerhetne a vele rokon természetű ultramontanismusban a nemzetiség és protestantismus ellen : tagadhatlan, hogy i g y nem épen kicsinylendő a protestantismus aggódása, mert kiesvén kezeiből a szabad, független, nemzeties nevelésjognak varázshatalma és fegyvere: bizonynyal sokkal aggasztóbb leendene a megujulható élet-halál harc. Azonban nem nagy széttekintés kell arra, hogy immár tisztán felismerhessük a biztató fényt, mely sötét aggodalminkat eloszlassa. Hiszen amint a lathatárra kelő napot a sötétség fejedelmeinek visszatolni, annak emelkedését a Josuék parancsszavaival megállítani többé nem lehetséges : nem ép oly hasztalan, sőt veszedelmes erőlködés volna-e útját szegni akarni az emelkedő korszellemnek?! Ezen hatalmasan emelkedő korszellem pedig immár nemcsak a magasabb műveltségű népeknek (mint legújabban közép- s délnémet országban) hanem a mi „fehérvári polgártárs"-unk ajakival is azt hirdetteti: „Sem reverendában, sem luther-rokkban, sem palástban nem 81