Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-26 / 39. szám

megvesztegethetésen! Tehát a választások minden politikai beavatkozástól menten történhetvén meg, tökéletes szabadsággal, ismert elvű és jellemű férfiakból, a legroszabb ami megtörténhetnék az lenne, hogy a kormány a neki nem tetsző zsinati munkálatot, királyi szentesítés végett nem ajánlaná. De ezen legroszabb esetben is semmi tettleges veszteségünk nem lenne, sőt világos nyereségünk, amennyiben tisztán kifejezve állván előttünk a magyar ref. egyház közvéleménye, azt minden egyh. kerület — habár hallgatagon is — ügyei elintézésénél iránytű gyanánt tekinthetné és használhatná. Akik kormányi befolyástól tartanak, ugy tapasztalom, hogy addig szeretnék halasztani a zsinatot, mig az ő elvök jut a kormányra. De hol és mikor lesz egy olyan kormány, mely minden pártbelit kielégítsen ? sehol és soha ! Alkalmasabb közjogi helyzetet vártok a békés zsinatolhatásra ? Ne feledjétek, mit mondott Bsust Osztrák-Magyarország mostani válságos sorsának intézője. Azt mondta t. i., hogy: „ha még négy évig fenmarad a béke, azután fenmarad mind örökre" ; s pedig ezt nem valami lakománál pohárral kezében, hanem a legfensőbb s legkomolyabb helyen, a delegátinban mondotta. S ez közönséges nyelvre lefordítva azt teszi: hogy a háború oly közel van, és oly bizonyos, hogyha még most sem tör ki, akkor még azt is el lehet hinni, hogy soha többé háború nem lesz, s négy év múlva beáll az örök béke. — Aki a békés helyzetet teljesen biztosítva látja, csak az hagyja használatlanul eltűnni a jelen perceket. Igen távol van tőlem, hogy ei,gem a jelen közjogi helyzet kielégíteni vagy épen megnyugtatni bírjon, de arra teljességgel nem tartom alkalmatlannak, hogy benne a vallásfelekezetek zsinatolhassanak . . . Hacsak ama mósesi taktika nem forog az ellenző vezérszereplők fejében, hogy a Hetényiek, Fáyak, Jakabfalviak, Irinyiek stb., egymásután mind elhalván, s a makacs és törhetlen régi gárdából maholnap egy sem maradván, egy olyan uj nemzedék lépjen a zsinat jgéretföldére, melyet a Bach- ós Schmerling-rendszer nyomása alatt dressirozván, kellőleg megpuhítottak. Harmadik érv — és itt különös figyelmet kérek, inert a legfőbb akadály ez — hogy az ismert előzményekből biztosan kiszámítható zsinati többség, egyházunk legfőbb érdekeit veszélyeztetné. S ezen legfőbb érdekekből egy párt meg is nevezhetek. Egyik t. i. az egyházkerületek mostani teljes autonomiája és függetlensége, másik a népiskolák hitfelekezeti jellege. Az elsőre nézve attól tartanak, hogy a leendő zsinati többség, törvénj'kezési — vagy tán még közigazgatási szempontból is valami egyetemes közeget állítván fel — minő a tanügyi bizottmány, az egyh. kerületek jogai csorbításával centralisatiót hozna be. Az igaz, hogy hozhatna be centralisatiót, de nem olyat, mely minden alsóbb testület jogát és hatását elnyelné, hanem olyat, mely érintetlenül hagyva minden testületnek egyedül magát illető s önkormányzásához szükséges jog- és hatáskörét, csupán azokat ölelné fel, melyek az egyházkerületek egyetemét, vagy az Összes magyar protestánsokat illetik, amely legnagyobbszerü s legdűsabban gyümölcsözhető talaj. Most egytől-mástól bitoroltatva gazdátlanul, parlagon hever; s ezen centralisatiót is nem ugy alakítaná meg, mint az ágost. atyafiaknál van, az épület tetejére egy generál-inspectort állítva, sem nem ugy, hogy elvi következtességből melléje egy generál-püspök tétetnék, hanem ugy, hogy a két elnököt évről-évre, maga a szervezendő egyetemes testület választaná, s ilyen centralisatiótól nincs mit félni, azt csak óhajtani lehet. A másik tárgyra nézve: tartanak a népiskolák felekezeti jellegének kisebb- vagy nagyobbmérvü feladásától. E tárgyban, az egyházkerületek, — megfeledkezve arról, hogy egyetemes iskolaügyünkről eddig is zsinatok intézkedvén, azoknak intézkedéseiket törvényesen csak ujabb zsinat módosíthatja vagy változtathatja meg ; s megfeledkezve még a Bachrendszer alatt oly szép sükerrel követett együttes eljárás előnyeiről — külön-külön nyilatkozgat.nak, egyik jobbra, másik balra, harmadik közepére stb. paralysálva, s az egyetemes hitfelekezet hatását és tekintélyét aláásva. Melyik nyilatkozat a legjobb s legüdvhozóbb, azt mottóm szerint, csak a mindentudó tudja, s majd az idő fogja megmutatni; bizonyos csak egy, hogy annak, aki átadja a népiskolákat, mint szintén annak is, aki nem adja, vagy az átadást bizonyos előzmények- és feltételektől függeszti fel, van joga saját véleményét legjobbnak tartani s becsületes uton érvényesíteni igyekezni, de arra, hogy bármelyik a más véleményűt leckéztesse, gyanúsítsa, vagy gőgösen lenézze, senkinek sincs joga Most csak ennyit akartam mellékesen megjegyezni, mert az, amihez szólani akarok, nem ez, hanem az, hogy vannak protestánsok, kik n prot. törvényes többség lehető határozatától tartva, gátolni ki-