Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-03 / 1. szám

És itt ismét helyén lesz Széchenyit válasz­tani előképül, ki hazánkat regenerálandó reform­terveit a leganyagibb célú egyesülések utján iparkodott megkedveltetni, kifejteni és elfogad­tatni ; ehezképest minekünk is kisebb körii moz­galmainkat nem szellemi célú egyesületekkel kell megkezdenünk, ugy okoskodván, hogy ki egy­szer szellemileg mívelt, az, az anyagi jólét eszkö­zeinek beszerzésére is, inkább van hangolva és képesítve; mert hisz épen az a bökkenő, hogy népünk igen nagy része a szellemi míveltség ab­beli értékét felismerni nem birja, s igy ily célú egyesülésre is nem egy könnyen megnyerhető. Megfordítva oly egyesülésre, mely hamar ta­pasztalható anyagi hasznot ígér és kézzelfogható eredményekkel kecsegtet, könnyebb résztvevőket újoncozni és a társas működést megindítani. Bátran elmondhatjuk pedig, hogyha egyszer sikerül pl. a népbankok létesítése által a szegény emberrel megértetni, hogy azon tíz krajcár, me­lyet a helyett, hogy torkán lehajtana, okosan elhe­lyezett, lassankint.más tiz krajcárt hoz, és hogy több ily megtakarított fillérekből idővel tőkécske alakul, mely folyvást növekedve rendkívüli szükség ide­jén, őt és családját a véginségtől megóvhatja: ha sikerül, mondom, a szegény emberrel azt megér­tetni, és őt önmegtagagadásra s mértékletességre szoktatai, az első nagy lépés a jobbra fordulásra azzal meg lesz téve; a gondtalan, semmivel nem törődő, és csak a jelennek élő vademberből, gon­dolkodó, számító ember lett, ki maga s övei sor­sán jávitani törekedvén, magát mind erősebbé és jobbá képezendi. Amint az ember józanul számítani és elő­relátó gondoskodással a jövendőröl is tervezni kezd, ezzel mentten a jóravaló értelmes emberek sorába lépett, kiskorú gyámoltalanból, dolgait okszerűn berendező ember lett, ki folytonosan emelkedve Isten segedelmével, ügyefogyott sor­sán gyökeresen fog javítani. Fö dolog az egészben pedig az, hogy akármi közhasznú célra egyesülve, embereink a közös munkásságnak nagy horderejét és áldását ismer­jék fel, egyúttal alkalmuk nyíljék a közös tanács­kozásokban a szó erejét megtanulni, hogy képe­sek legyenek gondolataikat és érzelmeiket ma­guk tolmácsolni, mert csak igy és akkor lesz a szegény ember valósággal nagykorúvá, németül m ti n d i g, az az, ki maga kitudja tátni száját, ha baja van, és nem szorul minden lépten nyomon más ember eszére. Az első igen fontos, és épen nem anyagi eredménye ily első lépésnek a lesz, hogy ama szegény emberek értelmesebbekkel való érdekkö­zösségük és gyakori érintkezésük folytán a mű­veltség nagy becsét felismervén, mindent el fognak követni, hogy gyermekeiket abban részeltessék. Magokon tapasztalván az iskoláztatás hiánya mi­atti hátramaradást, mint községi tagok, azon lesz­nek, hogy gyermekeik tanítóinak helyzete javit­tassék, miszerint azok élelemgondtól menten hi­vatásuknak egész lélekkel neki feküdvén, a jövő nemzedéket mívelt emberekké képezhessék — Számításra és előrelátásra szoktatva lévén, fel fog­ják tudni vetni, mily káros következésü eljárás az, ha azon csekély szolgálatokért, melyeket nö­vendék gyermekeik nekik munkájukban tehetnek, őket az iskolától elfogják és ezáltal jövendőjüket m egn y o m o r i tj ák. A szabad társulásnak másik okvetlen követ­kezése lesz a községi szellem élénkebb kifejlése. A ki a közös működésnek hasznát kicsiben ta­pasztalta, nem fogja megvonni munkás részvétét azon nagyobb társulattól, mely összes emberi, polgári, egyházi és tanügyi érdekeit képviseli, minek természetes következése a lesz, hogy amely mértékben az egyes mind inkább érdeklődni fog a község ügyei iránt, azon mértékben viszont a köz­ség mind jobban képesítve lesz az egyes érdekeit megóvni és előmozdítani. De nem folytathatom tovább ez alkalommal fejtegetéseimet, be kellvén zárnom már is kelleti­nél hosszabbra nyúlt cikkemet; csak még egyet jegyzek meg. Az erő, mely a szabadjukra hagyott töme­geket mozgatja, olyan mint az elemeké: minden áldás élö forrása, míg a természet szabta korlátok közt akadálytalanul mozog, ellenállhatatlan pusz­tító, romboló hatalommá válik, mihelyt irányt vesztve-a határokon áttör. Ezt tartsák szem előtt és gondolják meg az illetők: Vicleant consules (a nép hivatott vezérei és útmutatói), ne quid respublica detrimenti caperet!! Bal tagé Mór,

Next

/
Oldalképek
Tartalom