Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-12 / 37. szám
leütéséből kitűnt, hogy 3 iskolát kivéve, minden tanitó megfelelt kötelességének." Ez nem „elismerés?" Milyen „elismerés" kell önnek? Bizony azt kell hinnem, hogy azon önmaga által rajzolt örömnyilatkozatokat semmiknek tartja, hogy önnek az elismerés csak forintokból kellene ; annyival inkább kell pedig ezt gondolnom) mert épen ezek kevés volta miatt gúnyolódott. Tudjuk mi Ii. ur, hogy igen kevés az az úgynevezett 300 forintnyi minimum ; (de csak az is volna meg) ue kell azt önnek is tudnia, hogy ha a lelkészek úgynevezett 600 ftnyi minimuma adatnék is önöknek: a mai költséges életmód s ruházkodás mellett még az is kevés volna. Bizony szivünkből óhajtjuk önöknek is a 600 forintot, ha ami fizetésünk nem emeltetnék is. De lássa ön, midőn még a nemzet a közös iskola-tanitóknak sem határozott 300 ftnál többet: akkor önök, — legalább az ön által választott ferditésekkel, jobbjaink bántalmazásával, adományai^ gunyolásával sat., soha sem fognak többet kaphatni. Más útja volna annak-Kérdi ön: „Talán az egyházmegye pártolását vonja meg tőlünk?" és felel is rá mindjárt: „fájdalom, keserű fájdalom, hogy ezzel eddig sem igen dicsekedheténk." Micsoda vád ez ismét? Mikor nem pártolta önöket, vagy önök szép törekvését ? Hiszen a tanitók ügye az egyházmegye Ugye ; önöknek nempártolása a népnevelés nem pártolásával volna egyértelmű. Álljanak önök elő, de tényekkel. Mikor terjesztettek önök elő, de csak egyesek is a népnevelés előmozditására vonatkozó tervet, mely pártolva nem lett volna ? Igaz, ön megnevez egyet; előadja, hogy „a tanitóértekezlet elhatározta együttesen meglátogatni a nevezetesebb tanitók iskoláját s előadási modorát s kérék az egyházmegyét, hogy utasítsa az egyes gyülekezeteket a szükséges fuvar és napidíj kiszolgáltatasara. " Most ön minden előzmény nélkül, sőt gúnyosan adja a gyűlés ajkára a megtagadó határozatot. Pedig nem igy történt; hanem tártkarokkal fogadta az indítványt, és tanácskozott, s már-már határozatilag kimondta a gyülekezetek utasítását ; hanem épen önök egyik kartársa, és egy tokorcsi ember kiáltotta, hogy nem lehet, mert a tanitói értekezletre is vonakodnak némely gyülekezetek áldozni. Mit tehetett ily körülmények között az egyházmegye mást, minthogy önök szép tervének meleg pártolása mellett megszavaztatja a gyülekezeteket, és ha a többség elfogadja: — a kisebbség dacára — érvényre emeli. Nem épen ezt teszi-e az egyházkerület is minden nevezetesebb esetben, kivált midőn fizetésről van szó ? De ami még főbb, azt ön szépen érintetlenül hagyja, hogy t. i. határozatba ment, miszerint addig is értekezletük alkalmával, ott ahol összejönek, a helybeli tanitó tartson önök előtt iskolájában előadást. Ami a tanitói tekintély hiányát illeti: protestáns tanitók, de mi lelkészek sem panaszkodhatunk amiatt, mintha egyházi hatóságaink nem tartanák, vagy nem akarnák azt föntartani. Másutt lehet, de nálunk protestánsoknál nem lehet emiatt panasz. Ha azonban egyesek porba tiporjuk tekintélyünket bizony a hatóság jól teszi, ha megvonja tőlünk pártolását. Pedig még itt is nagyon kíméletes; szolgálok, ha tetszik nevekkel, mind a tanitók, mind a lelkészek közül, hogy „a megtörődött nádat nem rontja el, és a füstölgő gyertya belet nem oltja el" Mát. 12, 20. Azt mondja ön : „hitvány rémfa az a most díszelgő félszfa." s a félszfa alatt azt a hivatalvesztést érti, melylyel fenyegettetik a p—i tanitó, ha „annyi intés és dorgálás után még egy uj felszólítás és intés sem használna." — Majd meglátjuk édes Eáspoly ur, hogy olyan hitvány rémfa lesz-e az a félszfa ? Annyit azonban mondhatok, hogy az egyházmegye mást nem tehet, minthogy aki hivatalának megfelelni nem tud, vagy nem akar, szolgálatából elküldi. Ez elv; ennek állani kell; csakhogy 28 évi hivatalkodásom óta egyetlen lelkészen gyakorolta ezen jogát. Kár önnek oly keserűnek lenn i; bizony az egyházmegye többet integet, mint szabad volna. Amely tanitó vagy lelkész roszul fizettetik í (nem igaz ám az, hogy azon tanítónak évi fizetése 8 osztr. frt és 20 mérő gabona volna, tessék megnézni hiványát) tegye meg illető helyen a panaszt; de soha sem lehet arra feljogosítva, hogy a gyülekezetek hanyagságára hasonló hanyagsággal válaszoljon. Pedig ön ezt látszik ajánlani, midőn ismeretlen példabeszédjével mondja : „amilyen a fizetés, olyan a keresztelés." Még csak egyet: ne bántsa ön azt az egyházmegyét, mely a legválságosabb időkben a legprotestánsabbak egyikének tudta magát bizonyítani; amely, és a melynek férfiai mind az egyházi, mind a polgári téren nemcsak szóval, de áldozataikkal is mindig az elsők között állottak. Ám tessék, mondja ön meg az igazat; hanem tudnia kellene önnek, hogy nem mind igaz az amit mi annak gondolunk. Mielőtt azért egy testület fölött akarunk ítéletet mondani, jó lesz másokkal is közlenünk, de nem ugy, mint Absolon, ki csak a vele egykorúak és nézetűek tanácsára hallgatott. Hering János, k.- hőgyészi ev. lelkész. Jelentés a pesti ref. gymnasiumról. A pesti reform, gymnasiumban és lyceumban a lefolyt 1868 /9 -ik iskolai év I. felében a tanulók száma volt 400. Ezek közül rendes tanuló volt 361, magán tanuló 39. Nemzetiségre nézve: magyar, — ide számítva az izraelitákat, kik határozottan követelték magokat a magyarok sorába jegyeztetni—394; szerb 4 ; orosz 1; román 1. Vallásra nézve: reform. 219; ágostai 28; rom. kath. 19; görög keleti 10; mózes vallású 124. Előmenetelökre nézve; kitiinő : 39 ; jeles 85; jó 114; középszerű 117; gyenge 38. — Összesen 393, a hiányzó hét egyén közbejött betegsége miatt nem volt osztályozható. Életkorukat tekintve: 9 éves volt 1; 10 éves 19; 11 éves 26; 12 éves 39; 13 éves 38; 14 éves 38; 15 éves 45; 16 éves 66; 17 éves 66; 18 é/es 36; 19 éves 74
