Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-05 / 36. szám

mesmegyei tanfelügyelőséghez eddigelé 166 község küldte be tanodái statistikai kimutatását. Ezen községekben összesen 49,269 tankötelezett gyermek van. Ez *k közül iskolába jár 23,295, tehát kevesebb, mint a kötelezettek fele. *A nöképző egylet szept. 2-án választmányi gyűlést tartott Pesten a Nádor szállodában Veres-Benicky Hermin urnő elnöklete alatt. Fontosabb tárgy nem fordult elő, csakhogy az egylet a kasseli nőgyülésre képviselőket küldjön. Több külföldi nöképző egylet levelét mutatta be az elnök, melyekben felszólittatik az egylet, hogy amazokkal összeköttetésbe lépjen. Az egylet ügye szépen gyarapodik. Október hó 15-én már tantermét is megny tja a legjelesebb pesti tanárok közreműködése mellett. Egy hiány van még, melyet mig be nem töltenek, gyorsabb haladásra nehezen számíthatnak. Egy szakközlönyre van az egyletnek szüksége. Oly jeles, tudományosan képzett nő, minőnek az elnököt s még néhányat ismerni van szerencsénk, bizonyosan nem vélekedhetik ugy, hogy az úgynevezett, magyar „hölgylapok" -——ir^C^J JuMlauin. képviselik a nöképző egylet céljait! Divattuclósitásokkal, franczia regényekkel nem lehet valódi szellemi míveltséget terjeszteni, s mi ugy tudjuk, hogy az igen tisztelt egylet tagjai épen az ilyen álmiveltség ellen szállottak síkra. Szakközlönyt tehát, mely a magyar nők miveltségi állásához képest hasznos ismeretek terjesztője s a nöképző egylet érdekeinek képviselője legyen! Ma már nálunk is van minden érdeknek és törekvésnek közlönye, csak a nőképzésnek nincs! * NagySzombat a jezsuiták főfészke és Szombathely, püspöki város, iskoláikat községieknek nyilvánították. Hogy a püspöki városok sietnek legjobban, az igen természetes ; mert azok érzik legjobban a papi befolyás áldásait az iskolában. Épen mint a választások alatt azok akartak legkevésbbé menni a papok után. * A 1 f ö 1 d i Sándor kórósi ref. lelkésztársunk olyan szőlőtökét nevelt, mely az idén 920 fürtöt termett. Teremjen neki az urnák szőlője is, melynek kapása, ily gazdag gyümöhsöt! r A \i c a. Emlékezhetik n t. szerk. ur — én legalább soha sem felejtem el — hogy ezelőtt 8—9 évvel theol. tanóráiban sokszor beleszőtte exegetikai előadásiba ama szép thémát is, s különösen lelkesen szólott róla hozzánk, akkor még leendő ev. papokhoz: „milyennek kell lenni egy prot. papnak hivatalában, a háznál a házon kiviil, a közéletben, s mily roppant befolyása van a pap magatartásának, életmódjának a szent ügyre magára, melynek szolgál!" — Jól emlékszem és csak most értem teljesen, mennyire és miért ohajtotta nt. ur szinte láthatóvá megfoghatóvá tenni előttünk ama nehéz, de magasztos feladatot: korunkban igazi ev. prot. papnak lenni, — hogy ehez nem elég csupán a kathedrálís aranyszájuság, sem a szegletes szobatudósság, legkevésbbé pedig a papi talár, hanem evangeliumi papi élet, e nélkül amazok semmit, amazok nélkül ez sokat érhet és eszközölhet ; legtöbbet pedig mindezeknek harmonicus egysége. Különösen emlékszem pedig, hogy mikor az ev. papiéletről, hivatalbeli hűségről szólott nt. ur, a felhozott példák között mindannyiszor tisztelettel emlité a ceglédi ág. hitv. ev. papot i s, mint olyat, ki nemcsak a hivatalával járó papi teendőkben pontos, hanem a közéletben is külsőleg és belsőleg minden körülmények közt hiven, mesterkéletlenül őrzi meg papi méltóságát. Ez az tehát, a ceglédi ág. hitv. ev. pap nt. Z ám o 1 y i József ur, kire nézve — istennek hála— eljött a „jó alkalom", hogy immár szabad legyen róla nemcsak a theol. tanórában, hanem a nyilvánosság előtt is szólani anélkül, hogy szerénysége zsibvásárra vitetnék. Folyó évi augusztus hó 18-kán Cegléden az ev. paplakon, nt. Zámolyi József ur ceglédi papságának 25-ik évi — papságának 39. évi — öröminnepét ültük meg, mely innepély a szokásos decanalis évi papi comniunióval — mily szépen összeillők! — köttetet egybe. Ne gondolja a t. olvasó, hogy ez innep zajos volt, nem! épen oly igénytelen, csendesen nagyszerű, mint az innepeltnek 39. évi papi szolgálata. — Papok az innepelttel együtt hárman voltunk. Három pap, az innepeltnek tiszeletre méltó neje, neje testvérjének kedves leánya, s alól jegyzettnek édes anyja: ennyiből állott az innepi koszorú. Délben testvéries szeretet és békecsók után beléptünk az Urnák házába, az Urnák asztala elé. Itt az innepelt megható urvacsorai beszédében, elérzékenyülve emlékezett meg istennek nagy és ezideig felette őrködő kegyelméről. Hálát adott s véle együtt adtunk hálát mi is az urnák, hogy gyarló szolgájának erőtlenségében annyira megbizonyította isteni erejét. Elmondotta, hányszor és hány alakban érezte a félerénynek és félbünnek terhét, melyek mindannyiszor fájdalommal tölték meg szivét, va. lahányszor megállott az oltár előtt, melyhez Cegléden ma 25. éve lépett először! könyörgött istennek: „Uram és istenem, gondviselő atyám, bocsásd meg öreg szolgádnak bűneit." — Különösen megható jelenet volt, midőn ez ősz szolga, lelépve az oltár elől, s a szentséget részére kiszolgáltató testvérrel szemben megállva, égfelé emelt óráját eltakarta kezeivel s elhaló szavait hulló könyekbe öntve némán sohajtott fel ahoz, kielőtt félelemmel, de bizodalommal rebegett buzgó könyörgése anynyiszor meghallgatást talált! Harminckilenc évi papi hivatal, huszonöt év egy egyházközségben! Oh mily sok édes és keserű emlék fű-