Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-24 / 4. szám

dig élénken érdekelt s érdekel, ebből folyólag párszor fel akartam szólalni én is annak idejében, midőn pro et contra süriin jelentek meg a hírlapi cikkek, de mindig ugy jártam mint az egykori ember, egyik-másik mindig szájamból vette ki a szót, s megelőzött azzal, a mit mondani akartam ... Midőn abban a hitben élék tehát, hogy a dolgot nálam nélkül is kifőzik: mégis akadtam a törvénynyéemolés után egy lényeges pontra, melylyel, ugy mint van, sehogy sem tudok megbarátkozni. A népoktatási törvény 86-dik cikke igy szól: „A tanitóképezdébe olyan ép testű növendékek vétetnek fel, kik e tizenötödik évet már meghalodták, s az anyanyelv, számvetés és földrajz ismeretében, s a törtenelemben legalább annyi jártassággal bírnak, a mennyit agymn. vagy reáliskola négy első osztályában tanítanak, A belépni kívánó növendék erről vagy nyilvános iskolai bizonyítványt köteles előmutatni, vagy felvételi vizsgának kell magát alávetnie." E törvénycikk ily általánosságban, mint kifejezve van, beleegyezik ugyan abba is, ha például 20 vagy 25 éves fiatal ember lépik a tanitóképezdébe, s a felgymn. osztályait is végezte mind, — de azt sem bánja, ha korára nézve csakis 15 éves, és csakis a 4 algymnasiumi osztályokat végezte legyen a belépni akaró tanonc... Ezen pont az, melyet semmikép sem tudunk helybenhagyni, bAlyAselhetiiik ez intézkedést egyfelől azért, mivel az ily fiatal tanulók nem íceptjanv^ alkalmas néptanítókká; továbbá azért, mivel ez intézkedés a népiskolatanitói hivatalt ismét csak a régi tekintélytelen, hogy ne mondjam: nálunk még sok helyütt megvetett állásban hagyja. — Lássuk rendre. Tapasztalatból tudjuk, hogy a tanító-féle ember, bármily fiatal legyen is, siet ki az iskolából, igyekszik életcélját minél előbb elérni, miért is bizton állithatjuk, hogy az állam által alapított képezdék nagyobbára mind 15 —16 éves, és 4-ik középosztályt végzett növendékeket fognak nyerni. A theologiai, jogi tudományokat (s még egyebeket is) minden tanintézetben, akadémiákon, főtanodákban : a p h i 1 o s o p h i a i tanulmányok szokták szükségkép megelőzni. A képezdei tantárgyak egyrésze épen ugy megkívánja azt, anélkül nincs alap, melyre állandó épületet lehetne emelnünk, A legnépszerűbb hit-, erkölcstan és nyelvtudomány, melyet s mennyit tanitnunk kell a képezdékben, minden áron valami kevés philosophiai alapot kiván a növendékben. A nevelés- és oktatástan, melyeket itt terjedelmesen kell előadnunk, épen elvitázhatlanul megkövetelik az érintett alapot, miután a nevelés-oktatástan elvei a philosophia elvein alapszanak Hol lesz itt már a legkisebb talpkő is, midőn az előkészítő bölcsészeinek még hirét sem hallotta a 4-ik középosztályt végzett növendék ? A már megszabott rendszer legelőbb is az állami képezdék tanárainak gyűjti meg bajokat. Az ily növendékek előtt ők bizonyára értetlenek és túlszigoruak fognak lenni. Ertetlenek, mert a fejletlen ifjoncoknak az oktatás-neveléstan elméleti részét, a növelészeti elveket, a dolog természete hozván magával, nem fogják, mivel nem lehet, sikeresen, azaz nekik érthetőleg előadni. De túlszigoruak is lesznek a tanárok, mivel a vizsgák alkalmával a tanulók nagyobb részét ismétlésre marasztani kénytelenittetnek. A 15—16 éves növendékben legtöbbször még a hajlam sem nyilvánul határozottan, hogy minő életpályára érez valódi hivatást. Az állami képezdékbe lépik sok, azért is, mivel, mint emiitők, e téren leghamarább célt érhet s ér már akkor, mikor, mint mondani szokták: a feje lágyja benőtt volna. Aztán mi lesz az eredmény ? Az, hogy midőn 2—4 évet működik mint tanító, akkor veszi észre, hogy ő tulajdonképen nem is e pályára született; de már késő! itt keli megélnie.... E tény aztán szül kedvetlenséget, unalmat, s legtöbbször oly munkát, melyet még nem is oly régen úr dolgának szoktak volt nevezni. Erdélyben, az erdélyi evang. ref. anyaszentegyházban 15 éve hogy fen áll (jelenleg N.-Enyeden) egy hitfelekezeti tanitó-képezde. A fentebbi bajt korán észrevették, s meghatározták, hogy csak a 6-ik középosztályt bevégezte után lehet valaki rendes tagja az intézetnek. E rendszabály mellett is megvolt s megvan most is a fenebb vázolt hiány. Miért? mert hiányzott s hiányzik a képezdébe-lépettekben a valódi alap, melyre építhetnének. Mondám : 15 éve hogy fenáll az erdélyi ref. hitfelekezeti kéolyanok, kik mi níe^fcki ez idő alatt tizenötön, mértéket, Pedig oly jeles vezér s tanárok ' mŰKmte a működnek jelenben is, kiknél különbeket az állami képezdék sem nyerhetnek. A baj a már egyszer jelzett okok miatt mégis megvan. Jó szívvel fogadnának be érettebb fiatalokat is, de az erdélyi gyarló tanitó-fizetések miatt nem lehete a helyesebb intézkedést mindeddig megtestesíteni ! Az elésorolt körülmények tehát amellett hogy nem sokat lenditnek az ügyen: tekintélytelenné, sőt megvetetté teszik továbbra is a tanítói hivatalt Legalább itt nálunk a 4-ik középosztályt végzett növendék legfolebb csak i n a s i helyet kap, vagy udvari nyargonc lehet valamely erdélyi urodalomban. S hogy már egy ily gyerkőcember minden további tanulás nélkül egyenesen a tanító-pályára készülhet, s három év alatt bele is léphet: elég ok arra, hogy a falusi néptanító, mint felületes tudományu ember — megvetett állást foglaljon el a társadalomban ennekutána is. Mi részünkről a 86-ik törvénycikket következőleg változtatnék. Szabja meg a törvényhozás azt, hogy a tanítóképezde tagjai csak azok lehetnek, kik a felgymnásiumi osztályokat, tehát a két philosophiai tanévet is végezték bár középszerű eredménynyel és szorgalommal. A képezdébe lépőknek a középtanodák felett álló érettségi vizsga, némi könynyebbitésül, elengedtetnék.