Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-29 / 35. szám

lett ajkát megnyitja, ezen li a t ár o z a t ába n té v edhetlen, sőt akkor sem té v e d, h a ktil önbe n teljes esztelenség által 1 ebil in es el v e é s a 1 e ga Íja sabb sz envedé 1 yek rab sz olgá j a v olna is stb." Hasonlóképen Perrone (Prael. Theol. Tom. II. Edit. 1842) s más róm. kath. irók is azt állítják, hogy a pápa, midőn „ex eathedra Petri" beszél: semmi esetre nem tévedhet, jóllehet bővebben nem fejtegetik, hogy mikor szól a pápa „ex eathedra Petri ?" III. Vallást teszünk róla s megvagyunk győződve, hogy a rómaipápa helytar tójaa Krisztusnak, és hogy teljes hatalma van arra, hogy vétkeit minden embernek saját tetszése szerint megbocsássa vagy megtartsa, kárhozatra vesse és kiátkozza. E tétel tartalmát igazolja Asorius János olasz jezsuita és hires szónok eme nyilatkozata : „a pápának szabad, ha a szellemi jólét azt kivánja, a fejedelmeket, királyokat és császárokat letenni, és az uralkodókat, kik a jezsuita egyházszónokokkal roszul bánnak, koronáiktól megfosztani." (1607. III. R. 70. lap). Bellármin Róbert pedig (Abhandlung von der Obergewalt des Papstes tiber weltliche Angelegenheiten. C. IV.) igy szól: „keresztyénnek kötelessége, hogy egy hitetlen vagy eretnek fejedelmet se tűrjön, a p á p ának pedigjoga van felette Ítélni, s e 1-dönteni, hogy trónját elveszitse-e vagy ne?— G r e tz e r J á k ó b (Vertheidigung der Kirchenfürsten. VII. R.) azt irja, hogy : „a pápának joga van a királyokat nemcsak kiátkozni, hanem trónjától megfosztani- és alatt valóikat a hűség-eskü alól feloldozni ; de világi fejedelmeknek egyátalában semmi nincs hatalmok az egyház szolgái felett birodalmokban,sem isteni,sem római törvények szerint." — Hasonló értelemben szól Bellármin (De Rom. pontifice Lib. V. Cap. 6.) : „a pápa országokat adhat s vehet el,királyokat száműzhet, és kivégeztethet és mindent saját akaratja szerint intézhet a földön : mint az ideiglenes és örök üdv igazgatója."— Vasquez pedig (Theses: Art 96. Cap. IV. Nuin. 42—43) azt irja, hogy : „a pápa, mint a szentegyház feje, annak javára saját tetszése szerint intézheti a trónöröklési rendet, s ebben őt semmiféle törvény nem gátolhatja." — Egy jezsuita (Ad Taner: im Collég. Ratisbon: p. 56. Megh. 1632-ben)igy ir ismét: „a pápa másokat megvilágosithat, jóllehet önmaga világtalan." — Nemkülönben Aquinoi Tamás (in Opuscul. 21. Cap. 10 megh. 1274 ben) azt mondja, hogy : „szükség kijelenteni, hogy a pápában az összes kegy teljessége van, mivel egyedül ő adhat minden bűnösnek teljes bocsánatot.,,—A „Corpus Canonum" XL. distinctioja igy hangzik : „ha a pápa saját és testvérei üdvét elhanyagolván — megszámlálhatatlan népeket von magával seregenként a gyehenna áldozatául, hogy vele együtt sok csapással örökre megverettessenek, annak (t. i. a pápának) e hibáját kárhoztatni a halandók közül senkinek jogában nincs, mivel mindeneket ő fog i t é 1 n i." X L e o, midőn Paulai Ferencet a szentek közé igtatja, igy szól: „határozzuk és végezzük, hogy Paulai Ferenc a mennyei Jeruzsálembe a boldogultak kara közé már befogadtatott és örök dicsőséggel megajándékoztatott." Ezeken kivül, a történelem idevonatkozó ismeretes tényei közül is szabad legyen egyet fölemlíteni: V. K e 1 e m e n pápa a vienni zsinaton 1311—1312. azt mondotta, hogy a királyoknak minden jogai tőle függenek. D a n d a 1 Ferenc velencei herceget, Kréta és Cyprus királyát, láncokkal megkötöztetve asztal alá vettette, hogy az ebekkel csontokat rágjon. (Folyt, köv.) Rác Károly. ISKOLAÜGY. (Vége.) Ezek voltak ez iskolának két első századjában a nevezetesebb, szomorú, s örvendetes fordulatai. A jelen század innepét 1800. az iskolára nézve a szigeti nemesi testület öröminneppé tette, 2500 magyar forintot alapítván a 2-ik professori fizetésre. Az 1802-dik évben az uj épület alapja letétetvén, az a nemeskeblű jóltevők segélyezései által lassanként felemelkedett az istennek, jó erkölcsöknek s tudományoknak szenteltetve „Deo, Litteris et Humanitati Sacrum". Meg kell itt említenünk azon nemesszivű jóltevőket, kik az iskola építkezési szükségleteire a fentemiitett gr. Székely Ádám s gr. Kendeffy Rachel adományaihoz járultak. Ilyen volt gr. Teleki József 1000 ft adománya, a szigeti nemesi testület 1200 ft, az erdélyi adakozásból 572 ft. A tiszántúli főtiszt, egyházkerület évenkint 150 ft., özv. Pogány Lajosné, Szegedi Klára 150 ft., Darvai Dániel 200 ; Pogány Gáspár curátor, Pogány Istvánné asszony, Vasadi György, Kovásy Illés — a gr. Teleki-család máramarosi birtokainak praefectusa — Móric Sámuel, Nagyidai Sámuel, Szathmári János, Hari Péter, Rác Péter urak egyenkint 100 ftokat ezeken kivül a máramarosi, ugocsai, szathmári és beregi jóltevők összesen 1000 ftot küldtek áldozatul a vallás oltárára. Az iskolának derülni kezdett egére ismét ború vonult ugyancsak 1802-ben, a midőn az addig szokásos supplicatióktól a convent által eltiltatott. Az ebből eredt érzékeny veszteséget azáltal kívánta enyhíteni a főtiszt, túl a tiszai egyházkerület, hogy évenkint 200 váltó forintokkal segélyezé az iskola szükségeit , a többi egyházkerületek pedig publicatiót rendeltek az iskola számára, a következő 1803-ik évben azonban néhai t. Kengyel Lajos ur, a már emiitett cselei Pogány Lajos ösztönzése folytán 5000 ft, szép könyvtár, és jeles physicai műszerek véghagyományozásával segité némileg jobblétre az intézetet. Az 1805-ik év folytában, boldogult főherceg József nádor utazván be az ország felsőbb vidékeit, a szigeti iskolát is figyelmére méltatta, s itt mind azt, hogy az