Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-08-29 / 35. szám
buzgalommal küzdött az autonómiáért, azaz azon jogért, hogy a mi természeténél fogva az egyénre vagy egyének önkéntes egyesületére tartozik, abba semmi idegen hatalom ne avatkozzék. E szent elv következetes keresztülvitele már azt hozta volna magával, hogy valamint a vallásra nézve az egyházi társulat autonom-testületet képez, azonképen az iskolát illetőleg az annak fentartására szövetkezett érdekfelek iskolai autonom-testületet alkossanak. Hogy a tanügynek függetlenitése az egyháztól szintúgy, mint az államtól, nálunk mai napiglan még csak megkísértve sem lőn, ennek hazai viszonyaink sajátságos voltában találhatni fel kulcsát. Egyfelől közös volt a lefolyt századokban a meggyőződés, hogy a tudomány kizárólag a papok dolga, minélfogva az iskola általában az egyház kiegészítő részének vétetett, de különösen a népiskola csakis vallási ismereteket terjesztő intézet volt, melyben a tanitó, mint a papnak alárendeltje, — hogy ne mondjam — cselédje működött. Oly embereknek, kik, mint a régi glebae adstricti parasztjaink, semmit e földön sajátjoknak nem mondhattak, mit is taníthattak volna az iskolában egyebet, mint ami e nyomorúság völgyében töltött életnél szebb életre utalta és egy boldogabb hon megnyerésével biztatá őket? Másfelől a jezsuiták által kormányzott regnum marianumban mindenesetre nagy nyeremény volt, ha a tudományosak annyi szabadsággal is élhetett, menynyit neki az akkori viszonyok közt szellemi szabadságot egyedül képviselő protestáns egyház biztosított. Mai nap azonban a nép eléggé ura sorsának és a polgári ügyek intézésére, ugy hiszem, elég ténykedő befolyást gyakorol, kívánatosnak találjuk, miszerint a kátén kivül valami egyebet is tudjon ; a tudom án y pedig annyira nem monopoliuma többé a papságnak, annyira nem áll az egyház szolgálatában, hogy ujabb világátalakitó fejleményei azt inkább az egyházakkal többnyire homlokegyenest ellentétbe hozták. Ha tehát iskolai autonómiáról ujabb időben tétetik szó, azzal az egyháztól való függetlensége még inkább hangsulyoztatik, mint annak az állam befolyása alóli felszabadulása. Csakugyan, ha már a viszonyok kényszerítő hatalmánál fogva az iskola valamely országban önálló alapra nem fektethető, mint pl. Éjszak-Amerikában, és az érdekfeleken kivül intéző idegen hatalmat kell az iskola felett elismerni, akkor inkább teszszük le a tudomány ügyét azon hatalom kezébe, mely a polgárok közakaratának kifolyása, mint akár a debreceni kálvinista egyházi gyűlés, akár az esztergomi papi zsinat, vagy pláne a jezsuiták kezébe. Mert az meg magától értetik, hogy ha a nemzeti törvényhozás ujabb határozataival szemben Debrecenben a 17-dik század törvényeit érvényesíthetik, akkor a túlsó részen is jogosítva vannak a honi törvény azon kedvezményeire hivatkozni, melyben a sötét századok a római egyházat minden más felekezetek hátrányára részesítették. Yan is nagy öröm a busvitézek táborában az aug. 16. Debrecenben történtek felett, és most ez egyszer a „Magyar Állam" hosannákat hangoztat a kalvinista Róma férfiainak. — Gryönyörü találkozás: egy kalvinista szuperintendencia az ultramontanismus főhadiszállásán, mint szövetséges!! Valóban ha egyébként nem tudnám is, hogy aug. 16-án gyászos ballépés történt a Debrecenben ülésezett kerületi gyűlés részéről; már az, hogy ama lépés az ulramontánok által oly nagy örömmel üdvözöltetik, magában elegendő volna lelkemet aggodalommal tölteni el. Avagy képzelhető-e az egyházi intézkedésnek oly neme, mely midőn a „Magyar Állam" céljainak szolgál, az ugyanakkor a protestantismusnak és általában a szabadság ügyének üdvére lehessen ? Es miben áll tulaj donképen az a criinen laesae autonomiae, mely a tiszántúli egyházkerületet oly hatalmas tüntetésre ingerelte ? Tán az iskolanyitliatás jogát szorították meg, vagy bizonyos meghatározott tanrendszer lett országgyülésileg a protestánsokra oktroyálva ? vagy az iskolai könyvek monopoliumát hozták be ? Mindezekből semmi sem történt, hanem hozatott oly iskolai törvény, mely, midőn az érdekelteket, egyeseket, társulatokat, felekezeteket és községeket iskolák állítására felszabadítja, azokat egyszersmind ebeli müködésökben a legszélesebb autonómiával ruházza fel, ugy, hogy bátran elmondhatjuk, miszerint Európa semmiféle országa oly liberális iskolatörvénynyel nem dicsekedhetik, hacsak épen az, hogy a felekezeteknek is meghagyatott az autonomia, illiberalitásnak nem mondatik. De híjába, mind ez ami meghallgatásunk nélkül történt, „a magyar prot. egyház belügyei és autonómiájára nézve" pedig a hivatolt debreceni határozat szerint „az egyháznak, mint ilyennek törvényes ki-
