Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-22 / 34. szám

Vasmegyébül, a komencsallyi ág. hitvallású cv. egyházmegyéből. Még mielőtt a vasmegyei kemenesallyi ág. hitvallása ev egyházmegyei iskolák jelenlegi iigy ét előadnék: emlitsiik meg legelőbb tudósításunk forrását, t. i. azt, hogy ezen egyházmegye esperességi vagyis egyházmegyegyűlését ez cvben is régi szokás szerint N e m es I) öm ö 1-kön mint középponti helyiségen augusztus hó 5-dik napján tartá. Népes volt e gyűlés — de igen népes! és méltán, mert: tudatva volt jó eleve, hogy ezen gyűlésen töb érdekes, fontos tárgyak jőnek tanácskozás alá: •— de hogy kezdődött, s mikép folytatódott egészben e gyűlés ? az tárgyunkon kivül esik; más avatottabb tollra hagyjuk annak megírását: de felvett tárgyunkat az iskola ügyet még is mint jelenkorban legérdekesbet— szabadságot veszünk magunknak az előfordult több érdekes és fontos tárgyak közül kiemelni — és azt azon állásban mint a fenirt gyűlésen tárgyaltatott itt híven közölni és a nyilvánosságnak átadni. Mindjárt a gyűlés elején — ha jól tudjuk — harmadik tárgy volt az iskola látogatók három egyházi és három világi kiküldött uraknak a legközelebb mult iskolai évben az iskolák látogatásukról Írásban foglalt s jelen gyűlés eleibe beadott hivatalos jelentésük felolvasása. Nagy horderejű tárgy korunkban az iskolaügy, s az iskolák vizsgálóinak az iskolákról szóló jelentésük. Feszült is volt a várakozás, minden szem a jelentéseket olvasó jegyzőn függött, minden halló rész oda figyelt a mi olvastatott; s az olvasottakat s az itt hallottakat felfogni tudók lelkeikben az öröm édes lángra gyúlt, a keblek feszültek — és a szemekből öröm sugarak lövőitek mindenfelé! Méltán is, mert: három iskolát kivéve — tulajdonképen négyet, — de a negyedikről t. i. a szentmártoniról egy hang sem emeltetett! Ez pedig máitöbb években is megtörtént! ! A szentmártoni iskola tehát: vagy olyan igen jó, a melynél már jobb nem lehet — és igy felesleges vizsgálni?? Vagy ellenben: olyan rosz, minél roszabbat már gondolni sem lehet!! és igy: nem érdemli meg csak a megtekintést sem!?! Meg kellett itt elégedni azzal, hogy: Szt.-Márton nem említtetett — de nem is kívánta senki! — Huszonkét iskolánk van összesen az egyházmegyében; Szó volt tehát jelenleg huszonhat iskoláról, s ugyanannyi tanítókról; mind ennyi között 3, olvasd: csak három tanitó volt, a kik a tisztelt vizsgálók vágyait egészen ki nem elégitek! még e három közül is egyetlen egy volt, a ki majd csaknem mindenben hanyagnak találtatván, a kívánatnak meg nem felelt! És igy: csak egyetlen egy a p. ...i öreg rég összedülésre hajló iskola volt az: melynek tanítója hanyagnak találtatván, és most itt ezen jelentések folytán — mint hogy már több éveken át hátramaradásban lenni állíttatott, tehát: nem csak hogy jegyzőkönyvi megrovásra ítéltetett, sőt még az is határoztatott felőle, hogy: szólitassék és intessék meg arra, hogy igyekezzék ő is a haladás terére lépni,mert ha jövőre is hátra maradásban éretik: hivatalától nem csak hogy fölfüggesztetik, de végkép meg is fosztat ik! —A más két iskolában pedig a tanítók néminemű tantárgyakban haladás utján állóknak jelentettek ugyan, de még is több iskoláktól, s azok tanítóitól nagyon elmaradottaknak találtatván , ezek is serkentve buzdittatnak a haladásra, s hivatásuknak tőlük telhető lélekismeretes betöltésére. Huszonhárom iskolában tehát a tani lók eljárása nem csak kielégitő jónak — hanem osztályoztatván, dicséretesnek, példányszerünek, jutalomra méltónak ismertetvén, ítéltetett is! S három iskola tanítója csakugyan megjutalmaztatni határoztatott. — (Mi — és mennyi lesz e jutalom? Sejtjük az eddigiekből.) Mielőtt itt ezen jelentések feletti tárgyalásokból némi kiváló és különösen feltűnő kivonatokat felhoznánk, szabad legyen nekünk azon sajnos érzet és tapasztalatunkat is kifejeznünk, s keblünk mély fájdalmának hangot és szavakat adnunk a miatt, hogy egyházmegyénk az iskolák vizsgálására mindenkor vegyes vizsgálókat nevezett ki; t. i. egyenlő számmal az egyházi és világi rendből, s a kinevezett vegyes vizsgálók magok között azt egyházjárásokra osztva, az egyházmegyei határozat szerint: minden járásban egy egyházi (az is pedig pap — mert hiszen a tanitó mester még : se egyházi se világi— és igy az iskolatanitó lehet ugyan — és kell hogy le gyen tani ó, de iskola vizsgáló épen nem lehet!?!) és egy világi tag együttesen köteleztetnének menni, a vizsgálatot együtt tenni, és pedig minden évben kétszer; első Ízben az iskolák beállása után kevéssel: nov. és decem. hónapokban; másodízben pedig: az iskolai év végefelé márc. és april. hónapokban, mert csak is igy szerezhetnek biztos tudomást, s igy adhatnak valódi tudósítást minden egy iskoláról, hogy mint állott az be, — menynyire haladt, és minő előmenetelt tett? De taián jobb lenne: ha lakat maradna szánkon, mert nagyot mondunk, midőn kimondjuk, hogy: a mi világi igen nagyon tisztelt uraink elfogadják ám a kinevezéseket, de — o kincvezésbeli hivatásuknak csak igen gyéren felelnek meg, hanem többnyire megy maga a lelkész , vizsgál maga (meg történik néha — és néhol, hogy helybeli tagokat is vesz fel maga mellé) a lelkész; a tapasztaltakróli jelentéseket még is együttesen aláírva adják be!?! S hogy jól van e ez igy? itéljc meg a közvélemény. Az iskolák vizsgálatáról szóló jelentések felolvasása után is öröm sugárzott arcukról* hogy Kemenesallyán az ág. hitvallású ev. iskolák — vagy is azokbani tanítás ily jó lábon és nagy előhalaclásban áll! Többen felszólaltak, s örömhangokat hangoztattak a szép számmal jelen volt tanitóikar felé; de fájdalom! voltak, és pedig többen voltak — még pedig a tekintélyesbek közül, mind az egyházi, mind a világi részről, a kik ezen haladás okát az iskolák vizsgálatának rótták fel; s tekintélyes egyének, be nem ismerve a tanítói karnak nemeslelkü, s a korral haladni vágyó előre törekvését, azt mondák: ez mind a félsz szüleménye!?!