Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-11 / 28. szám

színhelye egy óriás tractarian mozgalomnak, Angliáénak mintájára. Á modern gondolkodás minden zavartsága (confu­sion) és ellenmondásai közt két tényt látunk tisztán: növekedését a nem hívésnek, és növekedését a romanis­musnak ; növekedését a pártnak, mely az észben bízik, s növekedését a pártnak, mely a tekintélyben közvetítő álláspontok mind kevésbé szeretettekké mind kevésbé tarthatókká válnak. A kor mintegy azt látszik mondani minden gondolkodó embernek: „Válaszd a melyik tetszik, ész vagy tekintély, de ha egyszer választottál, állj meg mellette férfiasan. Ha a tekintélyt választád, kövesd, bárhová vezet, s ne vess epedő szemeket vissza az észre, a melyet az útszélen hagytál. Ha az észt választod, légy hü és állhatatos hozzá, s ne ess rém illésbe s ne pártolj át ellenfeléhez, mihelyt a harc egy kissé melegebb. Kell, hogy mindenki megértse, hogy egy főelv, fő­elv. Ha a biblia, vagy az egyház tételeket adnak eliblink, a melyeket el kell fogadnunk, felesleges dolog tudo­mányra vagy bölcsészetre gondolni, haszontalan munka kutatást kezdeni, ha annak mindenik pontján megállít­tathatunk. Nem ér semmit uj igazságok után kutatni a természet könyvében, ha mihelyest egyet találtunk, va­laki azt mondhatja, hogy azt nem lehet elfogadni, mert „ellenmond isten szavának." A tudomány nem munkál­kodhatik kötőfékkel nyaka körül. Ha találván egy kiá­sott koponyát vagy megkövesült eszközt, s megtévén rá egyszerű észrevételeit, s megvonván a természetes követ­keztetéseket, melyek a tárgyból folynak, megbélyegezte­tik mint profán s megvetője „a szent léleknek, mely az írásokat ihleté," hivatásának vége van. Jobb ha elvonul Indiába vagy Chinába, miután a keresztyén Európában számára hely nincs. Felesleges titkolgatni a tényt, hogy a keresztyének, mint olyanok, ellene vannak a tu­dománynak, az az ellene vannak az emberi ész szabad használatának az igazság keresésében. Természetes ez állítást hevesen tagadják, de szerencsétlenségre igaz vol­tának mindennapi bizonyítékaival találkozunk. Baptisták, Pápisták, High Church, Low Clmrch, mind egy csónak­ban eveznek arra, a mi ezt illeti. Az egyik ülhet az evező mellett a másik a csónak kormányánál, de mind­annyian gyűlölik és rettegik a tudományos szellemet; s kénytelenek azt tenni ha elvök, legyen az csalhatatlan egyház vagy csalhatatlan biblia helyes külső isteni te­kintélynek, legyen az pápa, zsinat, vagy biblia, ha te­kintély és isteni, engedelmeskedni kell, s kell, hogy az előbb utóbb uralmat nyerjen az egész ember fölött. Le­gyenek követelményei nagyok vagy kicsinyek, ha azok feltétlenek és vitatást kisárok, idővel okvetetlen odáig érnek, hogy lenyűgözik az ember egész gondolkodását és cselekvését. Az a kovász, mely megkölti az egész tész­tát ; a mustár-mag, mely élőfává növekedvén, beborítja az egész földet. A romanisták mindig szerették e két végletben ajánlani fel a választást: „feneketlen scepti­cismus" vagy „katholikus hit." Jelszavak: minden, vagy semmi. Argumentumuk mindig ez volt: ha 'eszetekben biztok, atheistákká fogtok lenni. Atheismus! ez az ő nyomatékos szavuk, mely a megtérttek ezreit szerezte meg számukra. Ha ők jónak látják az embereket a sza­bad gondolkodás képzelt rémeivel ijesztgetni, mi is jó­nak látjuk felmutatni a világ előtt a tekintély valódi rémeit. „Ain fogadjátok el a tekintélyt, •— mondjuk mi-, ha szeretitek; de legyetek készen a következményekre. Ne higyjétek, hogy majd ezt mondhatjátok: eddig, és nem tovább. Alatta vagytok a járomnak, s vagy horda­notok kell azt, vagy leráznotok. Hihettek csak Mózes­ben, s szánhatjátok azokat, kik a pápában hisznek, de Mózes épen olyan erős kezű gazdátok lehet, mint akár­mely pápa valaha volt. Egyszer elhitettétek magatokkal, hogy kötelességtek kitolni szemeiteket, s az nem sokat tesz, hogy kinek a részére tettétek az áldozatot: az vakká tett benneteket akármely esetben. Az a mit vá­laszthattok : ész, vagy nem ész. Kövessétek a tekin­télyt, s az pápistákká fog tenni benneteket, vagy semmi­vel sem jobbakká mint a pápisták. Bárminő parányi ré­szét zárod is el lelkednek a szabad gondolkodás felügye­lete elől, az eredmény az lesz, — ha egész ember vagy s nem feliben ide-oda kapkodó, — hogy egy napon ott fogod találni magad Róma szomszédságában. Az elv ugyanaz, akár Ádám és Éva figefa-levél kötényében hi­szesz, akár Trevésnek szent köpenyében." Baráth Ferenc. ISKOLAÜGY. Lapunk 20-ik számában közöltük volt a cul­tusminiszter urnák egy a dunántúli helv. hitv. supe­rintendens urlioz intézett levelét egy állami tanitó­képezdének Csurgón történendő felállítása ügyében. A belső somogyi ref. e. megye a levélben megje­lölt kérdésekre kielégítő feleletet adott s ennek folytán m. hó 28-án létrejött egy szerződés, mely­nek értelmében még folyó év őszén a tanítóképezde Csurgón meg fog nyittatni. Mi birtokába jutottunk a kötött szerződések­nek s azt hiszem kedves dolgot teszünk t. olvasó­inknak, midőn azokat ezennel közrebocsátjuk. Szerződés, Mely egy részről a b. somogyi helv. hitv. evang. egyházmegye közönsége, — más részről a vallás és köz­oktatásügyi m. k. miniszter között a Csurgó mezőváros­ban felállítandó állami tanítóképezde iránt köttetett: 1. A belső somogyi helv. hitv. evang. egyházmegye közönsége, az itt Csurgó mezőváros községében, a köz­oktatási államkormány által felállítandó s még e folyó év őszén megnyitandó (az 1868 évi XXXVIII. t.cikk 81—105 §-aiban rendelt) állami tanítóképezde számára ád az állam rendelkezése alá :

Next

/
Oldalképek
Tartalom