Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-04 / 27. szám

ján természetesnek is találom a tanitó szavát; hiszem, mert magam is tapasztaltam a tiszaháton, hogy ugy faluhelyeken nagyon kényelmes az a prot. papihivatal; avaskész prédikáció van quantum satis, aztán meg ott vannak a jó perikopák, tömvo csodákkal, elég azokból vasárnaponként az agenda szorint egyet-egyet felolvasni és a keleties gyönyörű példázatokba nyolvvirágokba burkolt nagy és örökigaz eszméket egy-egy negyed órai szenteskcdéssel — p a p o 1 á s s a 1 — még vastagabban beburkolni a jóhiszemű népnek s mindezt pedig cselekedni „ami urunk Jézus Krisztus nevében!" Bizony-bizony „a főkben és tagokban" - bennünk prot. papokban is nagy a hiba! Hol nyugosznak a magyar „Bluntschlik és Schenkelek" hogy feliázzanak bennünket ?! de legyen elég! Megujitva szives kérésem : szíveskedjék nt. ur nekem is küldetni egy aláírási ivet —- ha mást jobbat vagy csak többet is nem teszünk, legalább majd „protestálu n k" mi is, hiszen ez könnyű dolog és még meg is dicsérnek érte! Kccskoraéten, jun. 28. 1869. JLaukó Károly, ev. P

aP

. réröl letépett száraz takarmánynyal tömjük a vallás után szomjúhozó népet, még ma is azaz: 1. predikatióinkban (jobban predikálásunkban) sem kristusi élő, hihető hit, sem józanon vallható vallás, sem életképes morál nincs; — do nemcsak predikatióinkban nincsenek ezek, hanem 2. fájdalom és aggasztó dolog! legnagyobb részt életünkben, papi magunk viseletében sem! — Vagy nagyon copfosak, beretváltak, hosszú kabátosak, kravátlisak, porikopasak vagyunk, — vagy csupán v asárnap reggeli papok, olyanok, mint a kikről a gonosz világ igy gúnyolódik (nagy igazán !) hogy csak Ugy vasárnap reggelen szalajtjuk fel az anyjukot a padlásra, hogy hozza le az czévi sinorrólazta következő predikátiót, melyet talán egy századdal ezelőtt valamelyik dédapánk másolt le legátusdiák korában !.... Igen a magunkviselése! nagy szó ez nálunk! Mert hiszen nagyon sok prot. pap van ám, főként az ujabb ifjú nemzedékben, a kik érezve, de nem bírva el magasztos feladatukat, valóban szégyenlik az emberek előtt sőt ha lehetne, szeretnék el is titkolni, hogy ők papok ! de azért elég vétkes gyávák, hogy abból a csak nem szégyonlett papi hivatalból kénytelenek élni s heverni, képtelenek levén másra. Fájó dolog do leplezetlenül kimondva, igy igaz ! ha ki nem hiszi, forduljon meg a vidéki társadalmakban s nagyon sok szomorú példát találand reá. Fáj az ember lolko midőn egyik tekintélyesebb prot. egyházközségünknek s kezdetben nagy hü hóval felemelt papjától épen korunkban kell ilyeket hallani „én csak a kathodrában vagyok s akarok pap lenni!" holott — én ugy vélem — az igazi prot. papnak — igen, a katliedrában is de főként a munkás morális közéletben koll papnak lennie — mint volt Krisztus és tanítványai. Épen abban koll egyikbon leginkább többeknek lennünk a plobanusoknál, hogy mi nom mint azok, csak a katedrában, hanem az életben, ennek megszenteléso által akarunk papok lenni. Felküldhetem én az én legátusomat is a katedrába, s ugy lohet, különben eldeclamálja vagy ha ugy tetszik, hát papolja azt a predikátiót, mint én; de azért arra igyokszem ám, hogy mégis csak é n legyek a pap, nem pedig az én declamátorom vagy papolóm ! Nom régiben egy alföldi prot. tanitó fordult mog nálam s épen vasárnap levén, bejött velem a templomba. Az alamizsnaosztásról, imáról, böjtölésröl stb. prédikáltam, a mint gyenge erőmhöz mérten szoktam : az e v a ngyéliomnak, a Krisztusnak szollomébon, a miut egy prot. papnak kötelessége. Az én tanitó vendégem, ki gondolkodó vallásos embernek látszik, nagyon megilletődött s csodálkozva mondá: „hogyan prédikálhat tisztolendőséged igy, hiszen ha a mi papunk igy prédikálna, önmaga bizonynyal elkárhozna, hívei meg —- — persze a legalsó osztály, mert az „úgynevezett józan felvilágosodottak"nál már nem divat templomba járni elkergetnék, mi felénk még nem olyan ám a böjt, mint amilyennek azt tisztelendőséged az evangyéliom alapján festette !...." tín hiszem, sőt fentebb felsorolt okok alap-A gyönki ref. gymnasiumban a II. félévi vizsgák julius 26—27-én tartatnak, a melyeken leendő megjelenésro a t. c. szülőket s tanügybai átokat tisztelettel felkérem. Gyünkön, jun. 27. 1869. Bocsor Lajos, igazg. tanár. A debreceni református fő tanodába* az 186%-ik tanévet berekesztő köz- és érettségi vizsgalatok, a julius 15-én cl o. nyolc órakor tartandó i s t o n i t i s z t e 1 e t v é g o z t é v o 1, követke z ő renddel fognak megtartatni. 1. A fötanodai épületben. a) Köz vizsgálatok: Julius 15-én d. e. Keresztyén erkölcstan-, kánonok ismorete-, egyházszortartástan-, lolkipásztori gondból. — Juh 15-én d. u. Vegy-, élet-, növénytanokból. — Jul. 16-án d. e. Nemzetgazdaság-, pénzügytan-, pénzügy-isméből. — Jul. 16-án d. u. Bölcsészet történelme, észjog, — Jul. 17-én d. e. Héber régiségtan-, ó és uj szövetség magyarázat-, uj szövetségbo való bevezetésből. — Jul. 17-én cl. u. Alkalmazott nevelés- és tanitástanból. Magyar irodalom-történetből. — Jul. 18-án d. e. Magyar polgári jog-, törvénykezési eljárás-, magyar büntető jog-, bűnvádi oljárás-, bányajog-, törvényszéki irály-, osztrák büntetőjogból. — Juh 18-án d. u. Latin és görög irodalomból. — Jul. 19-én d. e. Római jog-, egyházjog-, állam isméből (Statistica). — Jul. 19-én d. u. Jog és államtudományok körisméje- (Encyclopaodia), közigazgatási szabályokból. — Mértanból. — Jul. 20 án d. e. Magyar állam- s alkotmány-történelem-, közép kor történelméből. — Jul. 20-án d. u. Ker. hittan-, theologiai tudományok körisméje- (Encyclopaedia), és Jézus életéből. — Jul. 21-én d. e. Egyetemes és magyar protestáns egyház-