Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-04 / 27. szám

rencsétlenség, alkotmányos országban igy válik áldássá, vagy legalább jótékonynyá. Azonban föntebb emiitök, hogy a szellemi átalakulás folyamatban van Anglia földjén ; egy egész intelleetualis forradalom, nagy, érdekes és felemelő. A pártok alakulnak, tömörülnek; a harc egyre foly, minden nap, minden ponton. Nem pusztán theologiai harc az; elvek harca, áthatva az élet minden kérdését, minden körét. S bár hatása alatt az európai eszméknek, mégis azoktól függetlenül; ott születve, ott fejive azon a földön, az angol viszonyok és szellem által alakítva. S ezen független, speeifice angol volta egyfelől, másfelől Angliának elszigetelt physicai helyzete lehet az oka, hogy e mozgalom hullámai Európára sokkal kevésbé csapnak át, sokkal kevesebb figyelmet költöttek, — még azzal hasonlítva is a mit költöttek — mint a mennyit sulyok szerint költhettek volna. Szándékunk volt e tárgyról kimerítőbb tanulmányt írni; kijelölni az egyes felekezetek súlyát Anglia és Sko ciában, és a helyzetet, melyet a mozgalom irányában elfoglaltak. Azonban a tárgy sokkal messzebb van tőlünk, s mi magunk sokkal inkább el vagyunk foglalva politikai küzdelmeinkkel, semhogy az kellő érdekeltséget támaszthatna közönségünkben. Azért egyszerűen csak néhány pont megjelölésére szorítkozván, egy európai hirü folyóirat ide vonatkozó cikkét mutatjuk be, mely meglehetős jó képét adja egyfelől a helyzetnek és iránynak, mely felé a mozgalom tart, másfelől a hangnak, melyen a szabadelvű párt férfias nyiltsággal, és a helyzet tisztán látásának erejével nyilatkozik. Magának a jobban elzárt, és orthodoxiájára annyira büszke Skóciának földje sem tiszta többé az eretnekség mérges növényétől. Mekkora lehet a titokban emésztő tűz terjedése, nem tudjuk, de az itt-ott fel-felcsapó lángokból látjuk, hogy az égés erőteljes. 1867-ben egy edinburghi congregationalista lelkész, kinek orthodoxiája kiadott munkái és elmondott prédikációi következtében már azelőtt is gyanú alatt volt, nyíltan elszakadt az egyháztól ; hadat izent a csodákban hívő és természetfeletti keresztyénségnek; megtagadá múltját s a szégyenletes tévelygés nevével bélyegzé meg azt; s a keresztyénségnek, különösen az evangyéliomi történeteknek modern felfogását kezdé tanítani Strauss álláspontjáról. Gyülekezetének egy része vele ment, s az egyebünnen hozzá csatlakozottakkal együtt alapított egy más gyülekezetet, s tudományos férfiakkal szövetkezve felolvasásokat tart a hagyományos orthodox hit tartatlanságának kimutatására. S a mig ez emberről a kegyes rész — leginkább a középosztályból — szent borzadálylyal szól, s egy más rész elkeseredetten gyűlöli, addig a míveltebb és előkelőbb osztályok pártfogásban és kitüntetésben részesitik, s felolvasásai a leglátogatottabbak. Egy más ilyen nemű mozgalom létezését, de már inkább az alsó osztályban, a törvényszéki vizsgálat hozott napfényre. Skóciában törvény van rá, hogy vasárnap semmiféle összegyülekezés nem tartathatik, az egy istentiszteletet kivéve. S valaki az egyházi pártból, többek nevében, bevádol egy társulatot, mely vasárnap esténként az alsó néposztályok számára, belépti díj fizetése mellett, zenei előadásokkal öszszekötött világi tárgyú felolvasásokat tart. A társulat elnöke és tisztviselői feleletre vonatnak. A tény az volt, hogy ezek az emberek, látva miszerint az alsó osztály vasárnaponként, különösen este, templomba nem igen jár, s henyeséggel vagy írással tölti az időt, egyfelől ennek meggátlására, másfelől a tudomány vívmányainak köztük való terjesztésére, részben népismei, részben tudományos tárgyú felolvasásokat tartottak, s a templomi zenét is azért vették fel főként a programmba, hogy a dolognak színt adjon, s a törvénybe ütközést elkerüljék. A törvényhatóság közép utat választott Ítéletében, s megengedé a gyűlések tartását továbbra is, de némi korlátozással. Azonban a tény mivolta utó-következményeiben jobban elárulta magát, mint a társulat mostani érdekei kívánták. Egyes jó nevü tudósok szólaltak fel a napi sajtó utján, kiket fölolvasások tartására kértek, hogy azt azért utasitják vissza, mivel nem akarnak költött és hamis szín alatt működni még az igazság és felvilágosodás érdekében sem. Mintha azt mondták volna: majd ha nyíltan lehet. Jellemző tény az is, hogy az edinburghi „pli.losophical institution," melynek tagjai közt ott van a város összes intelligentiája, s nők és férfiak vegyest, a jelen társulati év megnyitásakor (kezdődve a mult év octoberén) a positivismus elleni harccal kezdé meg felolvasásait. Mint ha érezné az ellenségnek nagyon is közel voltát, s megvereté a lármadobokat. Két jól ismert nevü tudós lépett egymásután a sorompóba, az egyik aestheticus és bölcsészet tanár, a másik az episcopalis egyháznak egyik főpapja, s mig a positivismus kárhoztatásában mind a ketten egyesültek, amaz a már egyszer virágzott skót-platonismus életrekeltésében látja az egyetlen menedéket, emez a sajátságos kifejlődésü skót vallás-bölcseletben elég erőt hisz a terjedő ár feltartóztatására. Meddő küzdés! az ár bemosta magát a gátak alá, mindennap kimos egy parányt, s az összeomlás bizonynyal bekövetkezik. Nem különben tudva levő tény az is, hogy Angliának és Skóciának 23 millió lakosából, 5 millió azoknak száma, kik semmiféle egyházhoz nem tartoznak, tehát a kiknek a közönséges értelemben nincs vallásuk. Szólván magáról Angliáról, elég egyszerűen arra hivatkoznunk, hogy a francia földön született positivismus legkitűnőbb bajnokai most azon a földön találtatnak, kik az alapító tanait részben rendszeresiték, részbon tovább fejték. Különben is nincs nép, a melynek geniusával az a tan annyira megegyeznék, mint a gyakorlati angoléval. John Stuart Mi 11, Lewes, Herbert Spencer, Alexander Bain, uagy, egyetemes gondolkodók ; büszkeségei az országnak, mely őket szülte, az emberiségnek, mely fejlődésében ilyen gyümölcsöket produkált: tanszékeiken, a napi sajtó utján, nagyobb müveikben hirdetik és terjesztik naponkint eszméiket, a tisztelők és rajongók sokasága s a gyűlölő ellenség szeme