Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-27 / 26. szám

tekintetében tesz e pont kivételt, kik bűnügyeinek megtorlását az állami törvényszékektől elvonja. De e törvényt is megszünteték az alaptörvények, melyek szerint minden állampolgár bünügyei felett kizárólag a vil. hatóság itél és intézkedik. Miután pedig a „lex posterior derogat priori" jogelv alapján a kiváltság végleg elenyészett, ma többé reá hivatkozni nem szabad. Ezen szempontok alapján szerzett jogszerű akaratának érvényt a Lajtán tuli kormány. A linzi püspök kényszer utján tanulta meg a szentesitett törvény tiszteletének elismerését. — Hogy mi lesz a törvényes eljárás eredménye ? az közönyös. Ha a püspök ártatlansága kimondatik, ugy mindnyájan örvendeni fogunk s ez csak emelni fogja tekintélyét a közvélemény előtt. De bármely eshetőség történjék is ez már csak mellékes fontosságú lesz. A főelv, melynek sértetlenül megőrzése a Lajtán tuli kormány érdeme, az, hogy az államban nem tartózkodhatik oly polgár, ki csak a társasági élet nyújtotta előnyöket, élvezze anélkül, hogy bűneiért ugyanez állam törvényes felsőbbsége által kérdőre vonható nem lehetne. (Sz—k.) KÜLÖNFÉLÉK. * A z urnapi körmenet áldozata. E cim alatt a „Sz—k" arról tudósít, hogy Budán Jezovics Béla 16 éves tanuló ifjú az urnapi körmenetbon napszúrást kapott, mivel fedetlen fővel kellett néhány óráig a szertartásnál jelen lennie, s ennek következtében meg is halt. * C e g 1 é d az első protestáns város, mely iskoláit, községiekké alakította át. Éljen ! Ne aggódjanak a tanügy barátai a prot. iskolák miatt, mert a mi egyházi szervezetünk gépez> te kissé nehézkesen mozog ugyan, mivel benne a jog a legszélesebb egyéni alapra van fektetve; de lassanként mégis célhoz szokott érni. Felsőbb testületeink elvben elfogadták a községi iskolákat de kényszeríteni senkit nem akarhatnak, mit nem is kiván sem az államtörvény, sem a tanügy érdeke. Mind azáltal meg fog történni az átalakulás mindenütt, hol az a nevelés érdekére nézve előnyösnek fog mutatkozni. * A z „A u t o n o m i a" jun. 20-ik esztergommegyei levelezőjéne üdvöt! Az oly irányú-törekvést, habár dogmatikai tekintetben teljesen katholikus, őszintén méltányoljuk. Mi nem a katholicismus, hanem az ultramontanismus ellen szoktuk néha fegyverünket forgatni. A katholicismus vallás, s kinek-kinek saját lelkiismereti ügye, melyhez egy harmadiknak semmi szava ; ellenben az ultrámontanismus politikai törekvés az államnak, világiaknak és más vallásuaknalc a papság uralma alá hajtására. Ehez már nekünk is szavunk van, ez ellen egy sor" ban harcol Európában minden mivelt ember valláskülönbség nélkül, sőt a kath. papok közül is mindig többen. * Győr megye határszélén levő egy községbeli plébánus ugy népszerűsíti a kormány népnevelési törekvését, hogy kihirdetto a szószékről, miszerint ezután a 6—12 éves gyerekeknek, két hó kivételével, egész éven át kellend az iskolába járni, de ott a gőzhajók és gőzkocsik építését kellend tanulniok. Egy azon községbeli anya sirva panaszkodta, hogy miért kényszeritik magzataikat olyannak tanulására, amivel azok soha sem fognak foglalkozni. (Sz—k.). T Arca. Életjelek. Lapunk mult számában közzétett felhívásunk élénkebb viszhangra talált, mint egyT

eló're reméltünk. Különösen örvendetesnek találom, hogy Pest derék polgársága, amint az íveket kérők előadásaiból értesültem, melegen érdeklődik az ügy iránt. A hazai lapok közül csak a „Századunk," mint minden szabadelvű eszmének hő pártolója, közlötte felhívásunkat, mire mindjárt harmadnapra Kanizsáról a „Századunk" szerkesztőségéhez a felhívást örömmel üdvözlő levél érkezett, melyet mint első nyilvános életjelt ezennel átveszünk. „Nagy-Kanizsa, junius 10. T. szerkesztő ur! A „Századunk" 139-ik számában a „Prot. Egyh. és Iskolai Lapból" átvett, Ballagi Mór urnák a magyarországi protestánsokhoz intézett felhívását olvasván : minthogy csekélységemet is a „magyarországi protestánsokhoz" sorozom, jogosultnak érzem magamat a tárgyhoz szólani, mégpedig a „Századunk" utján, a mennyiben sem Ballagi ur lakását Pesten nom tüdőm, som pedig lapja nem áll rendelkezésemre, de azért is, minthogy a politikai lapok olvasottabbak s elterjedtebbek levén, nagyobb eredményt vélek ez uton valósithatni. A politikai lapok t. szerkesztői a nagyhorderejű ügy iránti érdekeltségüknél fogva, tán szívesek lesznek ez érdemben Ballagi úrral összeköttetésbe jőni, s a lapjaikban jelentkezők névsorát vele időnkint közölni. Igen helyesen mondja Ballagi ur: nekünk életjelt kell magunkról adni. A Wormsban protestálni összegyűlt protestánsokkal lélekben mi mindnyájan együtt valánk. A Rómába vezető hídnak eszméje mielőttünk örök időkre ismeretlen, s a Schenkel és Bluntschli elnöklete alatt hozott wormsi resolutiót betűről betűre magunkévá tesszük, s azt aláírni mujaszthatatlan kötelességünknek ismerjük. — Igaza van Ballagi urnák : az annyi küzdelmek után kivívott jogegyenlőség mellett erősen álljunk, és ne engedjük, hogy a kilátásba helyezett mennyei örömek fejében, a földet visszavonás és gyűlölködés poklává tegyék. Meg