Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-27 / 26. szám
talis egyházak számára nem felsöbbleg neveztetett ki a superintendens, hanem azon egyházak szavazatai által választatott, s az 1849-iki gyászos katastrofát követett időkben is, midó'n az evangelikus egyház némely superintendensei helyeikről önkényiíeg elmozdittattak, sőt be is börtönöztettek, helyeik csak ideiglenesen és helyettesekkel (Administrátorokkal) töltettek oe, kik valóságos superintendenseknek nem is neveztettek. Az idézett legfelsőbb elhatározás tehát a protestáns egyházra nézve minden esetre súlyos sérelmet foglal magában, melyet azon testvéri viszonynál s közös és egyenlő közjogi állás kapcsánál fogva, melyben az ágostai hitv. evangélikusokkal vagyunk, mi helvét hitvallásnak is, fájdalmasan kell hogy érezzünk és panaszoljunk. De még sokkal súlyosabbá s kétszeresen elviselhetlenné válnék reánk nézve ezen sérelem, ha az érintett legfelsőbb elhatározásban foglaltató rendelkezés reánk helvét hitvallásuakra is közvetlenül kiterjedne, s nevezetesen, ha abban az „evang. egyházi ügyek4 '' kifejezés alatt mindkét hitfelekezetü evangélikusok egyházi ügyei értetnének. Akkor nemcsak egy protestáns superintendens kinevezése, hanem reánk helvét hitvallásuakra még különösen az is volna az ujabb sérelem, hogy a felekezetünkhöz, egyházunkhoz tartozó katonák és mellettök szolgáló helv. hitvallású lelkészek más felekezetű superintendensnek rendeltetnek alá, és pedig mint a legf. elhatározás mondja: egyházi ügyekben. Bár rendesen, ha mindkét hitfelekezetü evangélikusokról akar a magas kormány szólani, ez világosan ki szokott mondatni, mind az által súlyos aggodalom nyomja szivünket, mivel az evangelikus szó mellé az ágost. hitvallású jelző sincs kitéve, vájjon a többször emiitett legfelsőbb elhatározás nem terjed-e ki a helvét hitvallású katonák s tábori lelkészek egyházi és vallási ügyei elintézésére is, — s jelen feliratunk első célja a fönnebb már kifejezett fájdalom és panasz nyilvánításán kivül, tudomást szerezni magunknak a felől, vájjon emez aggodalmunk csak ugyan nem alapos-e, vagy megnyugtatást nyerni az iránt, ha az általánosságban használt evangelikus nevezet alatt a helvét hitvallású nem foglaltatik^e be. Ha azonban reményünk ellenére mégis ugy volna, ha dr. Szeberényi János ág. hitv. lelkésznek az evang. egyházi ügyekben a közös hadügyminisztérium tanácsadójául kineveztetése és superintendensi cimmel felruháztatása reánk helv. hitvallásuakra, illetőleg katona fiainkra és tábori lelkészeinkre is kiterjedne, ez esetben nem állapodhatnánk meg, hogy csak fájdalmunknak adjunk panaszos kifejezést, hanem a rajtunk esett súlyos sérelem orvoslásáért is kellene esedeznünk. Nagyméltóságú miniszter ur! egyházunk iránti kötelességünk nem engedi, hogy az annak törvényesen biztosított jogain ejtett, bárhonnan jövő sérelmet hallgatással viseljük s azt mintegy beleegyezoleg láttassunk fogadni. Eddig is sérelemnek tartottuk, hogy az ágostai és helv. hitvallású katonai lelkészek egyházunk kapcsából ki voltak szakítva; ezen eddigi sérelmünket pedig még tetézve látjuk azon érdeklett intézkedés által, hogy azok választott superintendenseink alól az egyházi ügyekben, és vallásra tartozó dolgokban kivétetve, kínevezett superintendensnek, és pedig nem is felekezetünkhöz tartozónak rendeltessenek alá, s ez által annak tétessenek ki, hogy hitelveinkkel ellenkező rendeleteket vegyenek, akár egyházkormányzati, akár szertartási, akár lelkipásztorkodási ügyekben; abba is soha bele nem egyezhetünk, hogy a helvét hitvallású katonák a mi fiaink és rokonink lelki nyugalma, és vallás-gyakorlata egy más felekezetű superintendens rendelkezéseitől tétessék függővé, ki maga is egyházunkkal semmi összeköttetésben nem állván, személyében és hitelveiben semmi biztosítékot nem nyújt nekünk az iránt, hogy rendelkezéseiben a mi hitelveinket és egyházi rendtartásainkat a felekezetünkbeli katonákra és tábori lelkészekre nézve tiszteletben tartandja. Miután a többször idézett legf. elhatározás a magyar hivatalos lapban miniszteri ellenjegyzés nélkül jelent meg, s a közös hadügyminisztérium köréből látszik eredettnek, megvagyunk győződve, hogy nagyméltóságodnak közremunkálása nélkül származott, de mivel a magyarországi mindkét felekezetű protestánsok törvényes jogainak nagyméltóságod mint vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter az őre, bátorkodunk nagyméltóságodhoz a legnagyobb bizodalommal fordulni, kérvén, hogy a fölötti fájdalmunkat és sérelmi panaszunkat, miszerint evang.