Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-20 / 25. szám

képet adjak a remek műről. Hiszem, hogy találni fog nt. ur annak idejében méltóbb ismertetőt. A beszéd után következett utóima és áldás. Ezután a ref. theol. énekkar énekelt, melynek végeztével a lelkész kiállott az ur asztalához, feltakarta, s elmondván az úrvacsora célját, mely Krisztus emlékének megújítása és a felebaráti szeretet megerősítése, imára hívta fel a gyülekezetet. Az előbeszéd olyan volt, a minőt nálunk is szoktak mondani az asztalnál, az ima tartalma is egészen megfelelt a mi bünvallásunknak. Ezt követte a Miatyánk és a kiosztás. Először a lelkész vett kenyeret, azután adott a körben álló férfiaknak; a pohárból is először a lelkész ivott, s azután a hívek. A férfiak után a nők állottak elő és részesültek az urvacsorában. Miután a kiosztás megtörtént, mindenik künálló csoporttal igen röviden imádkozott a lelkész. Végül az egészet bezárta rövid beszéd és ima, épen ugy mint nálunk. Láthatja a szives olvasó, hogy ezek a mi derék unitáriusaink egészen kálvinistásan végzik az istenitiszteletet. El is csudálkoztunk rajta mi, a kik ilyent soha sem láttunk. Templomozás után találkoztam egy tudós kálvinistával, ki erősité, hogy hiszen ezek reformátusok, mert épen azt beszélte a pap, a mit ő érez és nyilvánít, még a kifejezései is ugyanazok. Azután hallottam, hogy egy tudós unitárius azt mondá a pesti reformátusokról, hogy valóságos unitáriusok, mert hiszen épen olyan gondolatokat nyilvánitnak, aminőket ők. Délután találkoztam egy pápista urambáíyámmal, kit eddig lutheránusnak tartottam, mert mindig a főt. Székács püspök ur eszméit és prédikációit magasztalta. Az öreg ur azzal köszöntött: „Most tudtam meg vénségemre, hogy unitárius vagyok." En pedig ismét jobban megerősödtem azon hitemben, hogy sem az unitárius nem Socinianus, sem a református nem Kálvinista, sem az evangelicus nom Lutheránus, sem a rnívelt katholikus nem pápista; hanem mindnyájan egyek vagyunk. A felekezetek régi korlátai lehullottak, az emberi kebel vallásos öntudata ugyanazon hangot adja mindazoknál, kiknél a vallás komoly dolog, s nem polgári institutio saját önző céljaikra vagy a nép butítására. Megtarthatják a prot. felekezetek történelmi neveiket, de azért a kölcsönös szeretet összefűzi őket, egy célra irányozza müködésöket a lelkiismeret felszabaditására és a lelki tútorok megbuktatására. Erős vár a protestantismus, melyben a különböző felekezeteket csak ugy képzelem, mint ugyanazon vár bástyáit. Mindenik szükséges a maga helyén, s nem volna okos vezér az, ki, hogy várát ánnál biztosabban megvédhesse, harcosait mind egy bástyába gyüjtené a többit pedig védtelenül hagyná. A sok felekezet nem válik a vallásosság hátrányára, hanem inkább előnyére, mert annál inkább megtalálhatja kiki azt, mely keble hitével leginkább megegyezik. Azért fenmaradhat a szeretet és fenn az érdekközösség a lelkiismereti szabadság közös ellenségével szemben. * * * » Tervezel az erdélyi tv. ref. közzsinat 6n egyházfötanácsiiak képviseletileg szervezési ügyében. Egyházmegyei algondnok Eger pata ki Kis Károly aa előadja: Hitfelekezetünk alapitója Kálvin János három százados emlékét megható vallásos kegyelettel meginneplö helvét hitvallásuak 1864-ik kolozsvári közzsinata a nagy reformátor nemes emelkedettségéhez híven a feltartózhatlan korszellem haladásával lépést tartani igyekezvén, e magasztos hitfelekezeti öröminnepet maradandó emlékűvé avatá azon elv elfogadásával, hogy anyaszentegyházunk kormányzó testületei képviseleti alapon fokozatosan szerveztessenek. S miután egyházaink presbyteriumai szervezve voltak, — azon évi jegyzőkönyve 20-ik pontjának szavaival élve, — el is határozta : „Készítsen mindegyik egyházmegyénk részletes és kimerítő tervet arról, mi módon é s m i n ő elemekből óhajtaná „az e.megyei testületeket képviseleti alapon újból szerveztetni?" Ezen intézkedés a méltóságos egyházfőtanács által is helyeseltetvén, és az o.megyék — a vajdahunyadit, nagy-szebenit és székit, ugy a sajói káptalant kivéve — uj szervezésükre vonatkozó terveiket felterjesztvén, az ezekből egy uj terv kidolgozására kinevezett bizottság jegyzőkönyvi munkálata alapján az 1867-iki széki közzsinat j.könyvének 32. pontja szerint kimondotta: 1. hogy az eddigi részletes zsinatainkon tárgyalt közigazgatási és törvénykezési tárgyak ezután merőben külön gyűléseken lévén tárgyalandók, az e.megyei gyűlések kétfélék legyenek u. m. e.megyei közgyűlések és e. megyei törvényszéki ülések; — 2. hogy a törvényszéki ülések mint eddigelő, csak papi ülnökök és e.megyei gondnokokból álljanak ; — 3. hogy „erdélyi ev. ref. anyaszentegyházunk évszázaktól megpróbált régi szervezetét óhajtja megtartani, azon a z i d ő k kívánalmai szerint lassanként javítva biztosabbnak tartja anyaszentegyházunk fönnállását és épülését a meglevő történelmi é s j o g i alapon, mint akármely más, reá n é z t idegenszerűn; — szem előtt tartván, hogy a mostani szűkös pénzviszonyok között különben is szogénv egyházainkat nem célszerű egy túlnépes gyűlés tartásával terhelni." A közzsinat a bizottság kimondotta olvek alapján készített e tervét magáévá tevén, elrendelte hogy az, minden püspöki egyház, minden e.megyei gondnok és minden lelkész számára az esperesek utján küldessék meg, hogy az ekép közlött terv tárgyaltatván, a vélemények az 1865. év végéig főtiszt, püspök aához juttathassanak az előbbi közzsinati bizottságnak újból az általa készített tervnek a reá beérkezendett véleményekkel egyíitti tárgyalása és a következő 1866-iki közzsinat elé terjesztése végett.