Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-13 / 24. szám

cikkelyét, mivel az állam alaptörvények 2. §-a által megszüntettetett és mint ilyen többé jogi alappal nem bir. E legfelsőbb törvényszék által hozott határozat következtében, végre R u d i g i e r püspök ujolag, még pedig folyó május 14-én törvényszék elébe idéztetett. A helyett, hogy e megidézésnek engedelmeskedett volna, meg nem jelenését többek között azzal indokolta a püspök: „mivel — úgymond — neki azóta, mint más püspököknek is ö szentségétől oly rendelet érkezett, mely szerint nekiek meg nem engedtetik, hogy bármely világi törvényszék előtt bünügyben személyesen megjelenjenek !" Létezik tehát egy pápai breve, mely az osztrák püspököknek az államtörvény iránti engedetlenséget parancsolja. E tény nem enyészhetett el, sőt a legáltalánosabb izgatottságot költötte-fel. De a kormánynak végre is azon belátásra kell hogy jöjjön, miszerint Rómával többé ne szerződjék, és hogy oly ellennel, ki a legaljavabb eszközökhöz nyul, csak hogy célját elérje, soha többé diplomatikai sik kesztyűvel ne fogódzék. KÜLÖNFÉLÉK. * M é g egyszer a scandalosus babona. Emlékezni fognak olvasóink, hogy lapunk 21-ik száma külföldi rovatában a „Rel." után egy belgiumi eseményt közöltünk egy stigmatizált leányról, ki minden pénteken átéli a Krisztus szenvedéseit, s egyúttal csudálkozásunkat jelentettük ki a fölött, hogy a „Rel." tudós szerkesztője ezt ugy közli, mintha talán maga is hinné. Erre a tudós egyetemi tanár ur lapja 42. számában megvallja, „hogy ő azon eseményt lehetőnek, és lehetőleg hitelesnek is tartja, és azért oly érvek mellett hiszi is." Pollák ur mióta a „Rel." szerkesztését átvette, annyi rosz fát tett a tűzre autonomicus buzgólkodása, a püspöki udvarok titkainak szellőztetése stb. által, hogy főnökei jónak látták a pesti egyetemi tanárság és a lapszerkesztés körül szerzett érdemeit egy kis pihenéssel megjutalmazni. Igy állván a dolog, mi előre tudtuk, hogy a legelső kedvező alkalmat felfogja használni a maga rehabilitálására, s csakis azért vettük át és kisértük megjegyzésünkkel azon scandalosus históriát, hogy ha talán mi is rontottunk volna valamit ortliodoxiája hitelén, adjunk alkalmat egy oly nyilatkozatra, melyet ha csakugyan megenged magának, főnökeit megfogja nyugtatni. De hogy az értelmes közönség is lássa, hová tereli magát a papság azzal, hogy az egyik által űzött botrányt a többi is, még oly értelmes és tudós ember is mint Pollák ur kénytelen igaznak vallani, legyen szabad Nagy Eridrik életéből egy kis episódot elbeszélnem. A volterianus király sziléziai táborozása alkalmával egy kath. katonánál, ki különben buzgó templomjáró volt, egyszer több templomi drágaságot találtak, ki a király kérdésére azt felelte, hogy sokáig imádkozott a helybeli templomban lévő Mária kép előtt, mig egyszer csak kikelt rámájából, leszedte a drágaságokat az oltárról, s neki ajándékozta. Nagy Fridrik minden türelmessége mellett is nagyon szeretett a csalhatatlan papsággal ingerkedni, s most is ily üdvös szándékkal intézott kérdést a legközelebb eső kath. egyházi hatósághoz, hogy vájjon lehetséges-e az, amit a katona állit ? Természetesen ezt minden józan eszű ember képtelenségnek tartja; de P. ur jól ismeri az okokat, melyeknél fogva az emiitett hatóság kénytelen volt azt lehetségesnek állitni. A genialis király jót nevetett a tréfán, a katonát büntetlenül hagyta, de főbelövetés büntetése alatt megparancsolta neki, hogy többet el no merje fogadni a szent szűz ajándékát, — Ha nem terhelném P. urat, — pedig már sokszor terheltem kérdéseimmel, — még csak azon egyre szeretném megtudni a feleletét, hogy vájjon egyáltalában lehetségesnek tartja-e, hogy bármely Máriakép a rámájából kikeljen, s megajándékozza tisztelőit az oltár drágaságaival ?! *Hol van a valódi szabadság? A „M. Á.K szerint „a kath. egyház már isteni eredeténél fogva a 1 e gszabadelvtibb intézvény és csakis az ő erkölcsi törvényeinek alapján létezhetik valódi szabadság. Tehát valódi szabadság ott van, hol minden világi feltétlen engedelmességgel tartozik a plebánusának, minden pap a püspöknek, minden szerzetes a rend főnökének, minden főnök és püspök a pápának, s a felülről jövő intézkedések még a legtitkosabb gondolatban sem lehetnek észrevétel tárgyai, sub poena excommunicationis. Nem tetszenék kedves magyarom neked is egy kicsi ebből a valódi szabadságból, hogy t. i. minden ember feltétlen engedelmességgel tartozzék a községi birónak, ez a szolgabírónak, ez a főispánnak, ez a miniszternek, s képviselőnek azt kelljen választani, kit a miniszter parancsol, a képviselők pedig az elmondás előtt nyerjék ki beszédjökro az államügyész placetjét ? Pedig hát épen ilyen az a kath. egyházi szabadság! * Másod tanfelügyelőkké neveztettek : P a p Ágoston gyulafehérvári gör. kath. esperes, Alsófehér- és Küküllő vármegyékbe; Sándor Mózes, udvarhelyi unitárius tanár Csikszék, Udvarhelyszék és Háromszékbe. * Az „Aut." a Czelder ügyről oly részvéttel nyilatkozik, midőn május 30-iki számában az erdélyi bizottságnak közelebbi számunkban közlött nyilatkozatát egész terjedelmében kinyomatja, a milyent e szomorú ügy méltán felébreszthet minden magyar ember keblében, felekezeti különbség nélkül. Elég sajnos, hogy köztünk reformátusok közt még akkor is pártfogókra talál azon ember, midőn már a katholikusok is megsokallták a dolgot! * Szeged város iskolái a közgyűlés által községieknek nyilváníttattak. Ugylátszik a legnagyobb kath. városok legjobban sietnek e jótéteményt felhasználni, mi arra mutat, hogy felekezeti iskoláikkal kevésbé voltak megelégedve mint mi. * Furcsa ha igaz! Temesmegye Varjas községében a kath. autonomiai gyűlésre Tisza Kálmán, Jókai Mór, Vidacs János, Huszár F. választattak képviselökül. Tehát a mai jó curatoraink tiszteletbeli pápisták lettek !