Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-13 / 24. szám

Készemről komolyan hiszem, hogy az, s ha tizszer amputáltatik is, s mindig kinő, mint Dobos mondja, nem tartom holttetemnek. Öntudatlanul, ösztönszerűleg, contradictione aliquorum in perpetuum nihil volentium, belső szükségérzetből eredt intézmény az. Lám, egyetemes népiskolai ügyünk számára kénytelenek voltunk egy közeget, az egyetemes népiskolai bizottságot creálni s permanens hatáskörrel és teendőkkel ruházni föl. Ismétlem, sérelmeink ügyében conventileg szólaltunk fel. Az állam és egyház s iskola közti viszonyban conventileg nyilatkoztunk. A missio ügye egyetemes ügyünk volna, s ime hova ferdült, hogy superinte^dentiánkénthajszra és csára húztuk? Szép e hogy a pappá választhatás feltételei Tiszánál és Dunánál nem egyenlők, s a ki itt hívható az ott nem, a mi miatt vagy kölcsönös elnézéseket kell gyakorolnunk saját szabványaink ellenére, vagy pörölnünk a testvérrel az ö szabályai miatt. Emlitsek még egy dolgot, mi tudtommal még nem volt emlitve. Törvénykezési eljárásunk, kiváltkép fegyelmi ügyekben. Két forumunk van, a tractuale és a superintendentiale consistorium. S egyház és lelkész, meg tanitó közti ügyben ez dönt; talán a lelkészt vagy tanitót hivatalától is elmozdítja; és ha a két fórum Ítélete nem egyenlő, ha talán a felsőbb fórumé a szigorúbb: akkor egy ítélet, egy fölebbezhetlen ítélet állapit meg oly következést, a mi csaknem egyenértékű a halálos és a megbecstelenitési ítélettel a világi törvényszékek bűnpöreiben. Világi törvényszék, a büntető- ugy mint a magánpörben három forumon viszi át az Ítéletet, s a bűnpörben még kegyelem is van, a király kezében. A kicsapott reform. lelkész vagy tanitó, sem harmadik fórumhoz, sem semmitő székhez, sem királyi kegyelemhez nem folyamodhatik. Nem mondom, hogy eddigi törvénykezési eljárásunk szerint voltak u. n. justiz-mordok; de lehettek s lehetnek. Ezen csak közösen megállapítandó törvénykezési s fegyelmi eljárással s az öt superintendentiából autonomice öszzeállitandó harmadbirósági intézvénynyel segithetünk. Különben csodálnunk kellend, ha az állam, mely minden alattvalót köteles védelmezni s jó törvények és jó igazságszolgáltatás oltalma alá helyezni, midőn bölcsen rendezi a maga törvényszékeit, soká eltűri még a mi Vehm-gerichtjeinket. Ime, még egy tárgy, a mi közös intézkedést követel és zsinat után kiált: canonaink és statútumaink ügye. Mindig ugy tartottuk, axiómává vált, hogy egyházunkban csak zsinat hozhat törvényt; egyes kerületnek csak statutarius joga van. Tiszteltük törvényül, a komjati meg Gelei Katona féle canonokat; de köteleztek kerületenként statútumaink is. Az emiitett axióma azonban mindig visszatartoztatott a canoni törvények codifikálásától; bár mennyire elavult, nevetségessé lett is egy némelyik parancs vagy tilalom: ott pompáz törvénykönyvünkben. A patens-világ felébresztett s megalkottuk a képviseleti rendszert, mely a haladó kor nyomása alatt már előbb is behatolt volt egyházi szerkezetünkbe, s mig ez megvan és kétségbe nem vont jogérvényben áll: canonaink mindig csak esperesről és statútumaink csak consistoriumról tudnak. Codifikálnunk kell. Egyébiránt a zsinat egyes tárgyait részletezni nem szándékom. E lapok szerkesztője „Készüljünk zsinatra" cimü cikk sorozata II. száma végén ígéri, hogy azokról elmondja nézetét közelebbről. Nem akarok elébe vágni. Most csak a zsinat szükségét akartam jelzeni. Abban egyetértek Dobossal, hogy a zsinat nem fogja eldobni a képviseleti alapot. De abban nem, hogy mihelyt zsinat s mihelyt ifémely (aránylag kevés számú) ügyekben egyetemes cél és közös intézkedés lesz, már azzal az egyes egyházak, megyék, kerületek egyéni fejlődésének vége. A legjózanabbul szervezett társadalom az, hol a munka és hatáskör jól van felosztva a különböző fokozatú testületek s közegek között; az autonom gyülekezetek (egyházak és községek) életerejét, életkedvét és egyéni önállóságát nem hogy zsibbasztaná, sőt fejleszti az, hogy belügyeik virágoztatására fordíthatják minden gondjukat, s a nemcsak őket érdeklő dolgok intézésének gondját és terhét a többekkel együtt oszthatják meg. Hol községi, megyei rendszer s egyetemes törvényhozás van, ott van selfgovernment is, egy szóval szabadság és élet. S ha ez igaz az államokban, nem-e még inkább az egyházban, hol nagyobb egyéni jog mellett elevenebb a közösség érzete is ! Ezek után már összevonva felelhetek Dobos ur mind három aggodalmára.