Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-13 / 24. szám
3. Mindegyik ilyen nagy jelentőségű előkészületnél vigyáznunk, figyelnünk kell az idő jelenségeire, vagy is a planétákra, melyeknek övezetében egyházunk forog; figyelni kell arra,hogy hol vagyunk, melyik csillagzathoz járunk legközelebb, a vízöntő vagy a virgo őve alatt lialadunk-e? Figyelnünk kell, hogy tiszántul és dunántul milyenek a constellatiók vagy csoportuiatok, mert én megvallom, bár mennyire tiszteljem is egy Vay vagy Teleki, emlékét, de szellemüket zsinatunkban felidézni nem szeretném. 4. Hogy ez a zsinat miféle operatumot készíthetne, hol találna egy codexet, melyből rendeleteit lemásolhatná, lengyelhonból hozatná-e miként a budai zsinat tette, vagy valamelyik német consistorial ráthtól kérne: mindezt előre tudni és látni nem lehet, képzelnünk azonban szabad, előre azt a szám nélküli egész, fél, negyed, sőt tizedes paragraphust, azt mely korunkban mégis elborítja mindegyik törvényhozás munkálatát a Reichsgeseltzen kezdve, az 1868-iki uj magyar tripartitumig. Kérek esdeklek! ne bántsuk még egy darabig a két öreget, értem Geleit és Komjátit, több és nagyobb bajból kisegített már minket az a collegium seniveum. Mit értek én ezen a collegiumon? Felelet: azt, hogy a bizonyos jót ne hanyagoljuk el a bizonytalan roszért. Hiszen van egésséges kész zsinatunk, ha mindjárt nem olyan termetes is mint az a képzelt zsinat, valamivel soványabb, karcsúbb, de jóval elevenebb, nem olyan massiv és vaskos az igaz, de azért gyorsabban forgó kerekünk. Van kész, takarékos, olcsó tanrendünk és ha Erdély, a scót, a holland reform, egyház e kisebb alakokban találta meg és birja máig zsinatjait, miért keresnénk épen mi zsinat mintát ott, honnan úgyis elég eredendő bűnt hoztunk ki, értem a római egyházat. Ötszáz forintba kerül egy nap 45. ezerbe három hónapig, et sic porró! Méreg drága, drága méreg. És itt figyelmet kérek ! Dohos, Kell-e zsinat? Dobos János ur, szokott modorában, melyet mindig élvezettel olvasunk, bár olykor talán kevesebb tanúsággal, neki ront a zsinati előkészületek iránt e lapok hasábjain s már előbb a pesti ref. egyházmegye közgyűlésén tett indítványnak. „Favete lingvis" végzi lárma-harangja kongatását — „ne zsinatoljunk.u Dobos urnák tehát nem kell zsinat. S miért nem kell ? Ha szokott modora, s tehát kissé zilált okoskodásait jól felfognom sikerült, főleg a következő okokból: 1. Mert azon tárgyakat, melyek a zsinatra néznek, zsinat nélkül, az egyes egyházmegyék és kerületekben, a magok képviselete által jobban elintézhetni véli; 2. Mert azt vonta ki az egyháztörténelemből, az egyetemesből ugy, mint a magyar protestáns egyházunkéból, hogy minden zsinat egyházi hanyatlás jele és nem életjelenség; és 3. Mert nem akar egyöntetűséget, egy kaptára vonatást, hanem fen akarja tartani s fejleszteni az egyes egyházak, megyék, kerületek egyéni életét. Nem tudom jól extraháltam-e ? Igyekeztem azt tenni; ha nem sikerült, kétségkivül az én gyarló felfogásom szint oly hibás, mint Dobos ur rendszeretlen, a dolgokat összekeverő, magát majd ismétlő, majd magának ellentmondó tárgyalási modora. E tételekben oly csudálatosan van keverve igaz és hamis tétel, helyes és helytelen, hogy mind hármat kissé rostára vetni szükségesnek tartom. Kezdjük azért is a középsőn, s tegyünk ebbenis Dobos ur kedvére, ki nem szereti a dolgokat az elején kezdeni. Dobos ur fél a zsinattól, mert „egyetlen egy zsinatot vagy conciliumot sem véve ki, mind megannyi csomósodások, tuberculák a ker. egyház életfáján, melybe épen az egyház rovarai rakták a későbbi rothadás petéit, — s mely megakasztá az egyház éltető nedveinek szabad kerengését." Nagyon szépen van mondva s Dobos ur ezt a trienti, meg a Rómában tartandó 1869-iki zsinatokkal, a mi budai zsinatunkkal, melyen kivül hazánkban többet zsinatnak el nem ismer, illustrálja; illustrálhatta volna még többekkel is, az 47*