Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

annyi külön tábor, száz még száz ismét külön külön csoportulataival, nem arra való, hogy a római katholicismus phalanxaival szemben erős állást foglalhasson. Az élő hit benső természeténél fogva közösségre törekszik, mint amelyben legbiztosabb élesztőjét és támaszát találja. Ha ezt elveszti, s az egyház atomisáltatik, az idegen elemek általi felolvasztatás veszélyének tétetik ki és tehetetlenné válik ellentállani azon testület túlkapásainak, mely egységes hatalomtól vezetve, sokszorozott erőt képes kifejteni tervszerűleg űzött proselitismusa dolgában. Túlfelül vannak az egyházi életnek oly mozzanatai, melyeket természetűknél fogva, az egyén tetszésére bizni, nem lehet, nem szabad, következésképen azokra nézve a közös megállapodás elkerülhetetlen szükségüvé válik. Mentül jobban hangsúlyozzuk az egyén jogosultságát a vallás terén, annál kevésbé engedhető meg, hogy akárki is valamely hivatalos, nyilvános cselekvésben maga egyéni eszét kövesse, s például a gyermekeknek adandó nyilvános vallástanítás vagy az istenitisztelet berendezése körül egyéni nézetek szerint járjon el. Épen mivel e kérdésekre nézve minden protestáns keresztyén egyformán jogosult, senki magának másra tolandó kiváló jogot nem tulajdoníthat, s ennél fogva a község elibe hivatalosan csak azt viheti, a mire nézve közönséges megállapodás folytán meg lett bizva. Ezeknek nyomán én a káté r e v i s i o j á t, az agenda átalakítását, az énekeskönyv megújítását és hibás bibliafordításunk teljes átdolgozását, a zsinat által eszközlendő azon első rendii teendők közé sorozom, melyek valamint nem egy nap művei lesznek, s különbféle tehetségek összeműködését veendik igénybe, ugy másrészről, azon szellemi mozgalomnál fogva, melyet ama munkák előállítása okvetlen előidézend, az egyházi élet fejlesztésére jótékonyabb hatással leendnek minden képzelhető egyházszervezeteknél, melyek gyártásával egyházunk eddigelé csaknem kizárólag foglalatoskodott. A múltnak mindazon dicső' emlékei közül, melyek számos nemzedékre áldást árasztottak, semmi sem volt oly állandóan üdvös hatású az egyházban, mint e négy rendbeli míí: a káté, az agenda, az énekeskönyv és a bibliafordítás, melyek azért is a kegyelet gyémánt betűivel vannak a magyar protestáns nép szivébe vésve, s azokat mint legdrágább kincseit őrzi. Ámde minden kegyelet mellett is az ősök el nem mulasztották ama munkák alakját időrőlidőre a kor igényeihez képest átidomítani, és a változott alakú munkáknak mindannyiszor egyházi közgyűlés adott sanctiót, szerzett egyházi tekintélyt. Ha tehát a létesülendő zsinat, feladatát kellőn felfogva szent céljának megfelelni akar, nem fogja beérhetni az egyház külső szerkezetét illető alkotmányozási és szervezési munkálkodással, hanem mindenek felett és első sorban az egyház szellemi megújulására célzó dolgokra forditandja figyelmét, ezek közül pedig semmisem égetőbb, mint, hogy a fölhordott müvek fogyatkozásin minél elébb és minél gyökeresebben segítsen. Ha Dobos barátom szerint, a zsinat egyfelől „egyedül lehet hivatva a létező sok kényes csomók oldására," másfelől neki mégis zsinat egyáltalában nem kell, mert szokott drasticus nyelvén kifejezve „a zsinatok nem egyebek mint tuberculák a keresztyén egyház életfáján, melyekbe épen az egyház rovarai rakták a későbbi rothadás petéit:u akkor ő ugy látszik nem tud, vagy nem akar különbséget tenni egy protestáns köz- zsinat közt, mely népképviselet alapján alakulva okvetlen a nép vallási szükségeit, az egyház valódi érdekeit tartja szem előtt, s egy középkori r.katholikus concilium közt, melyben egyedül az egyház hatalomkezelő'i, és a fejedelmek határozván, a hierarchia érdekeinek a nép rovására történendő biztosítása céloztatott. Megengedem, hogy a katholicismus, a mint Dobos mondja, a trienti zsinat betege; megengedem, hogy a magyar protestáns egyházban lefolyt egyetlen igazi köz-zsinat, a budai, ha burokjába nem fullad, egyházunkat végkép megnyomorítja ; de mindez nem azt bizonyitja, hogy a zsinattartás egyáltalában a gonosztól való, hanem csak azt, hogy az eddig tartott egyházi zsinatok, mint nem a keresztyén község kebeléből keletkeztek, sem föladatokat kellőn körvonalozni, sem azokat az egyház egészének javára megoldani nem birták. De ebből aztán reánk nézve csak az