Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-30 / 22. szám

e becses lapok szűk keretét talán illetéktelenül elfoglalni: mégis hogy egészbeni mellőzésének bűnébe ne essem, jelentékenyebb és közérdekűbb passusait a nagy tiszteletű szerkesztő ur engedelmével fel kell hoznom ; — jelesül pedig igy szól a jelentés : „Az egyházak hitéletét, vallásos buzgalmát, saját körében s kihatólag tanusitott szellemi és anyagi működését illetőleg örvendetes tudomásul bejelenthetem, miszerint némely egyházak a legközelebb lefolyt pár évhez képest a szellemi és anyagi emelkedés színvonalára léptek. Ezek között kitüntetést érdemel a h a d o s i egyház, mely bár több egyházlátogatás alkalmával figyeltetve lŐn a parochialis épületek javitgatása és belügyeinek rendezésére : de a hanyag, lelketlen elöljárók e figyeltetést mibe sem véve, folytonosan aludták a tespedés álmát, s percrőlpercre sülyedeztek a szellemi és anyagi szegénység sáljában ; azonban a legközelebbi egyházlátogatás az egyházat hamvaiból kikelve, uj fény és életnek örvendve találta, mely kedves változást a nép élére állott uj elöljáróság idézte elő, mely a fiatal s.lelkészszel vállvetve mintegy 1300 o. é. frtba került diszes lakot emelt a romok helyett s az e.kerület pénztárába mintegy harmadfél éves adósságát is lefizette, „Felemlítendő még: a n e g y e d i egyház, melynek tagjai az elöljáróság által megkerestetvéu, egy fordulóra annyi pénzt gyűjtött, hogy nemcsak két harangot öntetett, hanem még órával is képes felékiteni díszes tornyát." „Az ébredő és béke olajágát kezében tartó egyházak sorába lépett az eddigelé békételenkedés és elöljáróinak rendetlenségéről ismeretes madi gyülekezet is." stb. stb. „A hitbuzgóság és gyümölcsöző vallásosság kedves jelenségeül tűnik fel továbbá az a körülmény, hogy az egyházak elöljárói nem idegenkednek az e.megye, kerület, ennek főiskolája részére s egyéb kegyadományok címe alatt alamizsnálkodni, — még néhány évvel ez előtt vagy kedvetlenül s kötvényekben rótták le köteles adósságaikat, vagy duzzogva, üresen bocsáták el az egyházlátogató küldöttséget: most már, azon morális hittel, hogy önmaguknak adják azt, mit a vallás és nevelés oltárára letesznek — önkéntesen s mintegy lelki örömmel sáfárolják ki szent célú kegyadományaikat, s alig van két egyház, mely építkezés miatt kiköltekezve, ezúttal nem kegyadományozott ; olyan pedig, mely az e.megyei, kerületi s főiskolai tartozását le nem fizette volna Gyallán kivül, mely rendezetlen állapotban van s Mányát kivéve, mely legközelebb leégett s nem adakozhat — csak egy sincs. Példányképül ki kell emelnem a csúzi kisleányegyházat, hol egy nemes érzetü közbirtokos (Batho Mihály ur) a cs.úzi leányegyház helyett, a pápai főiskolára évenkint fizetni kötelezett 6 frt 30 kr. összegének tőkéjét 105 o. é. frtban letette. Adja az ég, hogy e nemes példát több egyház vagy tehetős hitrokonok követhessék ! Örömmel említem még fel, hogy tek. Konkoly Th. Miklós ur, e.megyénk könyvtárának 6 db Tarczyféle „Természettan"t ajándékozott." stb. „Általában igen tisztelt lelkésztársaimról elmondhatom, hogy ők hü munkások az Urnák szőlejében, ernyedetlen buzgalom és erős karokkal viszik elő a zászlót, melynek lapjain az egyház jobb jövője élénk betűkkel van felirva ; kiáltanak mind alkalmatos mind alkalmatlan időben ; szóval és tettel munkálják a nép boldogságát; épitik az egyházat anyagilag és szellemileg; kényelmük sőt éjjeli nyugalmuk föláldozásával is törekesznek gátolni a bűnt, terjeszteni isten országát. Itt, ha az illetőnek szerénységét sérteni nem akarnám : nevezhetnék meg egy lelkészt, ki házról házra járással serkenti híveit a templombajárásra, s a csapszéket még éjnek idején is felkeresi, hogy az ott anyagi és szellemi erejüket vesztegető dorbézolókat pihenő családkörükbe pásztori szelid szavával visszaterelje." *) Mig az egyetemesen előhaladó és ébredő egyházakról lelkesedéssel emlékszik meg adott jelentésében a nt. esperes ur, egyúttal bemutatja és elősorolja azon egyházakat is, melyekben az elöljáróság hanyagsága miatt a hitélet fáklyája hamvadozni kezd, mely egyházakra isten megszentelő kegyelmét könyörgi az esperes ur. Ezután némi ismertetést ad e.megyénk iskoláiról s a tanítókról, folytatólag jelentvén: „Általában örömmel mondhatom,hogy e.megyénk népiskolatanitói, a korszellem és népnevelés magasztos érzetétől áthatva, buzgón járnak el nehéz hivatásukban, s igen kevés kivétellel az uj tanmódszer lelkes apostolaiul tűnnek föl? „A népiskolák közül kiemelendők: a rév-komáromi 3-ik és 4-ik elemi osztály, melynek növendékei a magyar nyelv, számtan és ütenyirásban meglepően kitűnők, — a gymnasiumban felállított 1-sö latin osztály, a két s.-lelkész ur által mind a latinban mind a realékban kellő sikerrel vezettetik." „A bátorkeszii iskola, hol a tanoncok az irvaolvasóktól kezdve a legnagyobb osztályig bámulatos előmenetelt mutattak s örömkönnyüket csaltak ki a vizsgálók szemeiből." „A madari nagyobb osztály, hol a tanulók oly értelmesekül tűntek föl, miként azt hivők, hogy meglett emberekkel van dolgunk." „A negyedi fiu és leány iskolák, melyek értelmes és otthonos feleleteikkel szakavatott tanítóiknak becsületet szereztek." „A csúzi, hol a gyenge növendékek a tanitójok által készített földtekén és földabroszon kitűnő jártasságot mutattak." „Fel kell azonban említenem még némely iskolákat, melyekben még máig is a régi lélekölő tanmódszer dívik, Ilyenek a nagykeszii, némái, esiliz-radványi, b.-patoni, hodosi, imelyi iskolák. Hogy ez igy van, egyik oka az, mert érintett iskolákban veterán tanítók működnek, kik az uj módszerrel megismerkedni nem képesok; másik oka pedig az, hogy a tantermek nincsenek az uj tanmódhoz elengedhetlenül szükséges eszközökkel ellátva. Itt azonban meg kell emlékeznem a duna radványi iskoláról, mely bár a régi tanmódszer alapján vezettetik : növendékei mégis *) Méltó volna derék férfi nevét kimondani, S z & r k.