Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-16 / 20. szám

belőle kiokoskodm. Azt mondják, hogy a Jézus egyletnek már kátéja is van, melyben lélekvándorlás féle tanok szerepelnek. Ezt mi még nem láttuk, de igyekezni fogunk megkerítni s akkor bővebben hozzá szólunk. * V aj a i Károly Szathmáron felkéri azon hitrokonokat, kikhez a szathmári piot. nőnövelde javára gyűjtő iveket küldött, hogy azokat hozzá junius 15-ig beküldeni szíveskedjenek. TÁRCA. Gyászhír. Tegnap midőn a kültermészet májusi öröm ünnepét tartotta. V.-hunyad-zarándi egyházmegyénk halotti gyász ünnepet tartott. Gyász ünnepünk tárgya dévai ref. lelkész és egyházmegyei h. esperes nt. Baló Jlenjumhi ur volt. — Az élet delén még nem sokkal tul haladt 56 éves férfiút négy hétig tartott sorvasztó láz örökre elragadá egyházi társaságunk szerető köréből; — s midőn benne a dévai ref. egyház 8 éves lelki pásztorát; az egyházmegye 3 éves buzgó hivatalnokát; minden közelebbi ismerősi egy meleg keblű emberbarátot; a haza egy szeplőtlen hü fiát vesztette el; az ő elhunytával egyszersmind egy család boldogságának napja szállott alá, — mert a gyámoltalan özvegyen kivül 8 neveletlen árva állta körül gyászos koporsóját, kiknek a becsületes néven kivül semmi anyagi jót nem hagyott, a világiak után soha sem kapkodott, — és csak szellemi kincsek gyűjtésében fáradozott apa, Halotti egyházi beszédet tartott az idvezült koporsójánál t. Dáné István szászvárosi lelkész 1 Kor. XIII. 1. 2. tévén alapul. Búcsúztatott t. Benkő György lozsádi pap. és egyh. megyei fő jegyző. — A sirnál búcsúszavakét intézett a távozóhoz t. Bede János alpestesi fiatal pap. Ezenkívül a városi polgárok közül is egy a polgárság résztvevő érzését meleg szavakban tolmácsolva búcsúzott el a hü lelkipásztortól. — A-háznál elcikönyörgést mondott t. Péter Albert rápolti lelkész. — A városi polgárság nagy számmal kisérte szeretett lelkészét, s a közös fájdalmat eléggé tanúsították azon könyek, melyek a kisérő sokaság arcait nedvesítették. Mi az idvezültben egy feledhetetlen nemes keblű barátot, buzgó hivatalnokot vesztettünk; s benne kétségen kívül a magyar protestáns egyházi élet egéről egy elsőbb rendű csillag enyészet le. — O mind végig hü munkás volt az ur szőlőjében, s hivatali buzgóság volt egyik fő oka korán érkezett halálának is. Üdvözült lelkének béke; nemzeti, s egyházi.jóllét viruljanak porai felett!! ! V.-Hunyad, május 2-án 1869. G. .v. KÖNYVÉSZET. Zrínyi Ilona életrajza. Irta Horvát Mihály. Test 1869. Kiadja Ráth Mór. Nagy történetírónk jelen munkájában egy nőnek életrajzát adja, kihez hasonló jellemet a magyar, söt lehet mondani, a világtörténetben, nem találunk, E nő ugyanis azon nemes, azon dicső alakok közé tartozik, kik ugy jó mint balszerencse közt soha sem feledkeznek meg kötelességükről, s kiknek fejők fölött a csapásoknak egész sorai elvonulhatnak anélkül, Logy azoknak súlya alatt megrendülnének vagy épen leroskadnának. Zrínyi Ilona, — kiről jelenleg szólunk, — életében vajmi kevés örömet, élvezett, s a szerencsétlenségnek minden nemén keresztülment, de mint buzgó keresztyén — a végzet akaratába belenyugodva, rendíthetlenül teljesité hazája, férje és gyermekei iránti kötelességét, életének utolsó percéig. „Ezért — írja Horváth — a szánalom érzelménél, melyet ennyi halszerencs3 kelthet, sokkal erosebb bennünk a csodálás, a tisztelet és szeretet, melyre e dicső asszony ragad bennünket lelkének nagysága, kedélyének gazdagsága és szépsége által, nem különben mint az irány és törekvések magasztossága, erényei által, melyeket a viszontagságokkal folytatott küzdelmeiben nyilvánított.'" Ily nőnek élete kit ne érdekelne ? Ki ne vágyna ily dicső lélekkel közelebbről megismerkedni? Igaz, hogy már a közönség életrajzát jó részben ismeri, de életrajzának csak is azon részét, mely a haza köztörténetével szorosabb kapcsolatban van, s belső házias köréből és kedélyvilágából a legszebb vonások mind eddig ismeretlenek voltak. Ezért Horváth Mihály, miután hosszas buzgó kutatásai folytán oly adatokra talált, melyeknek segélyével e nő belvilágának titkaiba is bepillanthatott, összeállitá külön munkában annak életrajzát. Le van ebben már irva Zrinyi Hona nemcsak mint közéleti alak, hanem egyszersmind mint házinő és gondos anya is, ki a közügyek viharában családjának is tudott szentelni mindég időt ; továbbá jelleme is lélektanilag ki van fejtve. Ami magát e monographiát illeti: arra nézve meg kell jegyeznünk, hogy előadása érdekes, irálya igen szép, szóval olyan, a minő Horváthnak minden munkája. Ajánlgatni sem tartjuk tehát szükségesnek. A munka ára fűzve 1 frt. Angol diszkötésben, — Zrinyi Ilona egykorú fényképezett arcképével, melynek eredetije a munkácsi - várból a budai főparancsnoksághoz, onnan br. Baldacsi birtokába került; és Tokajból 1685. jun. 10 én férjéhez Tököly Imréhez irt s a budai kameralis levéltárban őrzött saját kezű levelének 3 lapra fényképezett hasonmásával, — 2 frt 80 kr. bg. Heckenast ujabb kiadványai Heckenast kiadó-hivatalából már több héttel ezelőtt beküldetett hozzánk néhány a sajió alól ujabban kikerült könyv, s hogy ezekről mégis mindeddig nem. szólottunk, annak legnagyobbrészt a tárgyhalmaz, — mellyel lapunk túlságosan el van árasztva, — oka. Különben nemcsak most, hanem máskor is megtörtént már, hogy valamely müvet nem ismertettünk mindjárt megjelenése utánt, melyért ugy a közönségnek, mint a t. kiadó uraknak — a fennebb emiitett oknál fogva — szives elnézését kérjük. Jelenleg három munkáról akarunk szólni. Vegyük őket sorba, 1. Magyarország tör tünetének kézikönyve. Irta Kerékgyártó Árpád. IV. V. rész. Ila jól emlékszünk e munkáról, midőn első kötetei megjelentek, dicsérőleg szóltunk lapunkban. Most tehát, az ujabb két kötet megjelenése alkalmával, nincs egyéb hátra, mint hogy dicséretünket megujitsuk. Az uj előfizetők kedveért azonban ismertetéseül annyit mégis megjegyzünk : hogy az egész munka igen célszerűen van beosztva, s benne nem csupán a szoros értelemben vett magyar történelem van tárgyalva, hanem egyszersmind szerző időnként egy-egy fejezetet az alkotmány, kormány, magán- s büntető-jog, törvénykezés, hadügy, pénzügy és az egyház állapotainak leírására is szentel. Végre megemlítjük még, hogy a IV. kötet Magyarország történetét I. Leopolt trónra léptétől