Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-16 / 20. szám

tanintézetté alakíttatnék át, ez esetben az e.megye által adott ingatlan vagyon és tökepénz az e.megye lcivána. tára, az ő tulajdonául adassék vissza; s végül 3-or az e.megye által adandó tökepénz évenkinti kamatjának egy része az o.megye által ajánlandó (de a szorgalom s magaviselet tekintetében a kellékeknek megfelelő) szegény tanulók tanítására fordittassék. (Népiskolai törv. 93. §.). Óhajtanám, hogy az e.megye e szükséges nyilatkozatot lehetőleg rövid idő alatt terjessze fel hozzám, hogy ez ügyben még a költségvetésnek ez évben való országgyűlési tárgyalása előtt véglegesen határozhassak. Tisztelettol felkérem nagyságodat: mint a belső somogyi ev. ref. e.megyének is püspökét, méltóztassék az emlékiratra válaszul szolgáló ime levelemet, s illetőleg a henne foglalt felhívást és nézeteimet a belső somogyi ref. e.megye közönségével közölni fogadja nagyságod kiváló tiszteletem kifejezését. Buda, 1869. évi május 8-án. li Eötvös József. T i\ i s fe I ii g y c S ö s ég\ Iíogy a magyar korona tartományaiban a népnevelés elérte volna ne továbbját, azt — ugy hiszem — állítani senki sem meri. Hogy a népnevelés fogja megizmositani anyagilag, szellemileg, politikailag hazánkat, ebben — hiszem — minden józan párt egyetért, kell, hogy egyet értsen. Lehet ugyan köztünk is árnyéklat, mely reszket a világosságtól, retteg a nép felvilágosodásától, féltvén állását, traditioit, mysteriumait; de az ilyen középkori irány többé számításba sem jöhet, s mint a nemzeti haladást akadályozni akaró önérdek eltiportatik a Század rohanó szekerétől. Vigyázzon azért a protestans;

a katholikus egyesült, nem egyesült, izraelita, unitárius egyház, qua egyház, nehogy felekezeti kiesinykedéseivel belekapaszkodjak a század rohanó kerekébe, mert bizony-bizony eltiportatik és a magyar, német, román, tót, ruthen, szerb, horvát, szlovén, sokac, bunyevac, örmény, qua nép elfordul töle s ekkor mi következik ? Ma már a nép látni, tudni akar, s ha látja, hogy eddigi gyámjai az elaltatás setét országa felé terelték, sőt most is terelni akarják, elfordul tőle s önmaga vezeti magát, mint öntudatos lény. Imé ennek kifolyása az országgyülésileg megalkotott „népiskolai törvén y. Hogy e törvény súlyos bárdot emel a mult kedves Eldoradójára, hogy ez kivenni igyekszik a nevelést a gyámok kezéből, ez tény, — de hogy e törvény mégis nem üdvözöltetik hosánnával sem a felekezetek, sem a nép, sem a korszellem által oka abban van, mivel megállt a fele uton, mivel nem purifikál, s világosan át nem adja a nemzet nevelését a nemzetnek. Hogy a közös iskolák által a hit, erkölcs, társadalmi rend felbomlik, az csak mumus, azt kereken tagadom. Fölbomlik igen is a szemeken levő setét fátyol, de nem a társadalom, meggyengül igenis a csodásba, a képtelenbe való hit, de nem az igaz hit, eltöröltetik igenis a pénzen vett erkölcs, de a neme3 öntudatos erkölcs meg-marad. En azért nem félek a közös iskoláktól, s fájlalom, hogy a törvény nem határozott. De míg törvény a törvény, azt végrehajtani, ahoz alkalmazódni minden honpolgárnak elodázhatlan kötelessége. S igy nekünk is a jelenlegi iskolai törvény álláspontjára kell helyezkednünk. Grant szerint, még a rosz törvény is végrehajtandó, hogy kitűnjenek hiányai. — Igen is. Végrehajtás, ez a fő. Ez a fő a többször emiitett törvénynél is. — Ez a fő, mert nem titok, hogy az iskolák nyáron üresek s a padok porral fedvék, nem titok, hogy libacsősz a tanuló, nem titok, hogy sok helyen a törvényben emiitett tantárgyakról fogalom sincs, nem titok, hogy némely felekezeti iskoláknál titokban tartatnak a vizsgák, nem titok, hogy tanitók jutalmaztattak érdem nélkül. Azért senki sem üdvözölte jobban az uj törvényt, még ez alakjában is, mint mi kálvinista lelkészek, mi ohajtottuk volna látni a v é g r e h aj t á s t azonnal, — a mi fogalmunk szerint ez az ügy nem elodázható hórulhóra egy vagy más érdek miatt. Mi szerintünk a nevelés ügyét felvirágoztatni legelső, legfőbb teendője egy felelős kormánynak, mely a népből és népért van. Mi azt hittük, hogy tudós, gyakorlott, a tanügy terén kipróbált, ország szerte isme, t férfiak lesznek tanfelügyelőkké, olyanok, kik függetlenek; mi azt hittük, hogy egy megyére egy felügyelő kevés, ha célt akar érni a nemzet. Es ez a hitünk még ma is Sok várás után, tandem aliquando olvashatjuk a tanfelügyelők kinevezését. En tisztelem becsülöm e férfiakat, elismerem, hogy egy vagy más tekintetben érdemesültek, lehet köztük egy pár ismerősöm is ; de azt, hogy a közvélemény elismerését miként fogják kinyerni? az a jövő titka. Óhajtandó, hogy az állást mit nyertek, hazánkban a legdíszesebbet, éjt napot egygyé téve tegyék hasznossá. Rájok sok szem néz, tőtök sokat vár a haza, nekik nem lehet nyugtok. . . . Különben, ha látjuk, hogy csak úrral s nem ügybuzgalommal, emberrel de nem szakférfiúval, hivatalnokkal, de a nép jövő boldogulásáért nem hevülő, közönséges lélekkel van dolgunk : sok helyen elismerés helyett mosoly, fájdalmas mosoly leend a jutalom. Azonban igy mint jelenleg kinevezvék, eredményt látni nem fognak soha. Három megyében : Esztergom, Komárom és Györmegyékben van a többek között egy felügyelő. Quid hoc ad tantam sitim ? ! Mit egy, ha még legbuzgóbb tanügyi férfi is, mint minőnek Környei János urat közpályája után ismerjük — be nem tölthet. Eltekintve attól, hogy mindenik megye az említettek közül más-más irányú, nézet, művelődés, vallás dolgában, eltekintve attól, hogy a megyék külön közvéleménye különkülön medret ás a törvény korlátain belől a nevelés szép