Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-16 / 20. szám
hogy íi miket én sürgetek, azok a c) alatti dolgozatban — mindamellett, hogy a felirat szerint azokról volna szó, amik „az egyház belső lelki életében a fő mozzanatokat képezik,4 ' — érintve sincsenek. Hogy mik azok az én általam sürgetett belső kérdések ? erről a következő cikkben. Ballagi Mór. A reformatio befolyása a skót jellemre. I. A. Froude essayje. (Olvasatott a Philosophical Institution megnyitó felolvasásán Edinburghban 1865-ben.) (Vége.) A vár feladásával tehát, de csakis akkor, világossá lön mindenki elölt, hogy a reformatio megtartja elfoglalt terét. Ez volt végleges kitiprása a tűznek, mely öt éven át fenycgeté mind Angliát mind Skóciát lángjával és pusztításával. Négy év óta, — a Bertalan éj óta bizonyosan — azoknak, kik legjobban érték a dolgok igazi állását, a legélesebb balsejtelmeik voltak az események hova fordultáról, s hogy a dolgok ugy végződtek a hogy láttuk, ez a skót közép rend szellemének köszönhető. Volt pillanat, a mikor ha ők megadják magukat, mindennek vége még talán Erzsébet trónjának is. Semmibe se vették őket, s megmutatták, hogy ők minden ; megmutatták, — s emberi dolgokban ez a végleges bizonyiték7 — hogy ők képezik azt a hatalmat, mely legerősebben tud sújtani, s aszerint foglalák el állásukat, A hitforma, most már igazán komolyan, kezdé elfoglalni helyét gunyhókban ugy mint palotákban ; s megtartá azon alakot, melyet a veszély és megpróbáltatás első óráiban felvett, s azt sohasem veszité el aztán. Ha az aristocratia őszintén vette volna a dolgot, az ügy korábbi folyamában, újra állitom, hogy a demokrat elem az egyházban mérsékeltetett és módosult volna. De a protestánsokkal játékot űztek saját természetes vezetőik, — Erzsébet felhasználta őket s aztán visszaélt velök ; a kor világi értelmisége és vagyonos osztálya megveté őket, — s utoljára is ők diadalmaskodtak, s e diadal természetes következményeként saját jegyüket és pecsétjüket ütötték a győzelem gyümölcseire. A kérdés most az, mit tett az igy törvényesített egyház Skóciáért'? Vájjon igazolta-e saját léteiét ? Röviden rámondhatjuk, hogy folytonosan tevé legelső functioját, mint a skót szabadság őre. Azonban ez nagyon határozatlan kifejezés, s vannak egyes vádak az egyház és annak tanai ellen, melyek azt mondják, hogy az inkább gondolt másra mint a szabadságra. Korlátolt, fanaticus, dictátori, kényszoritő, babonás, szellemi despotismus, csak a régi papság uj arccal — ezeket, s más ilyen jelzőket és kifejezéseket elég gyakran látunk rá alkalmazva, történetének nem egy pontján. Jól van, én megengedem, hogy sem az egyház, sem semmi egyéb emberi mű nem teljesen tökéletes. De tekintsünk a munkára, mely reá várakozott, midőn az első veszélyen túl volt. A skót hazaszeretet végro elérte azt a célt, a melyre egész lélekkel, oly szenvedélyesen törekedett. Skót vérből származott királyt ültetett Anglia trónjára, s azzal egy uj dynastiát 5 s ettől fbgva sohasem volt békéje vagy nyugta. A skót egyház útjában állt Stuárt Jakabnak és uralom-vágyának. 0 ép oly erősen gyűlölte azt mint anyja ; és a midőn Anglia trónjára ült, ott akadtak, kik azt mondták neki, hogy könnyű lesz azt megsemmisíteni, s egy uj ország erejét elég alkalmasnak találta arra, hogy őt fedezze ennek mogkisértésében. A püspöki kormányzat ráerőszakolása Skóciára, egy lett volna az ország életének kiölésével. Erőszakkal kényszeritve rájuk, ép oly kevéssé lett volna eltűrhető mint a pápaság. Csakhamar ott lettek, volna, hogy mindont elől kezdjenek. Az ország politikai szabadsága most az egyházba volt mintegy begöngyölgetve; s a Stuártok nagyon jól tudták ezt, s épen ezért kezdék meg irtó-harcukat az egyház ellen. S most már tegyük föl, hogy az egyház az a széles alapú, szabadelvű, bölcsészeti és értelmi intézmény lett volna, a minek némelyek mondják, hogy kellett volna lennie, mi lett volna belőle ezen irtó harcban, s általában, hogy állotta volna meg a tért Land érsek mise-ingei és Claverhouse katonáival szemben ? Nehéz dolog feláldozni az életet egy „talánért," s a bölcsészeti hit, a maga legmélyében, csak egy „talán" és semmi más. Több mint felén a XVII-ik századnak, Skóciában kellett a harcnak keresztül küzdetnie, mely valóságban a szabadság és dcspotismuS közötti harc volt; s miben találhatott volna a szegény skót nép erőt a ráerőszakolt egyenetlen küzdelemre, ha nem a benső, lángoló meggyőződésben, hogy ők istenuek ügyét védik az ördög ellen ? A türelem jó dolog a maga helyén ; de nem lehettek türelmesek az iránt a mi titeket nem tűr, s azon igyekszik, hogy torkotokat messe. A felvilágosultságból nem bírhatunk eleget, de annak kell lenni a valódi felvilágosultságnak, mely a dolgokat egész horderejűkben látja meg. Ilyes dolgokban a lényeges kérdések nem mindig azok, melyek a felszínen látszanak ; s derék és nemes lelkű emberek szenvedélyében és elhatározásában gyakran bizonyos artikulálatlan értelem van, mélyebb mint a minőt szavak ki tudnak fejezni. Sokszor a cselekvény eltalálja a célt, midőn a mondott szó vagy eltéveszti azt, vagy csak felét fejezi ki az igazságnak. Ily esetekben, s közönséges embereknél, a széles látkör egy a lélekgyengeséggel. A szellemi erőből csak egy bizonyos mennyiség van minden emberben. Öntsd szét azt széles felületen, a folyam sekély és lanyha; keskenyitsd meg a csatornát, s hajtó erővé lesz. Mindenik jó lehet saját idejében. A malom-patak, mely a malom-kereket hajtja, ezer patakocskává terül szét a réten, a malom lábainál. A covenanterek megharcolák a harcot, s kivívták a győzedelmet, s csak akkor, és nem előbb, jöttek a Humes Dávidok értekezéseikkel a csodák felől s a Smiths Ádámok politikai gazdászatukkal, gőz-gépeikkel, vasutaikkal, bölcseleti intézményeikkel, s mind a többi áldott vagy nem áldott gyümölcsével a szabadságnak.