Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-10 / 2. szám
legnagyobb theologusa, ki hatalmas szellemével nemcsak a régi supranaturalismust és rationalismust dönté halomra, hanem teljesen átalakitá a theol. tudományok minden ágát, s oly hatalmas fejlésnek tette le alapját a prot. tudományos egyház jogi és vallásos életében, mely azóta soha nem lankadt, s melynek nagy erejét leginkább mutatja az, hogy még legnagyobb ellenesei is kénytelenek vele megalkunni. Schleiermacher theologiája hidat képez a régi és a modern tlieologia közt. A modern theologia azon idősebb hívei, kik neki közvetlen tanitványai voltak, igyekeznek nem ritkán homályos és nevének mintegy megfelelöleg „fátyolba burkolt" nyilatkozataiból kimagyarázni, hogy ö valóságos megalapítója volt e rendszernek ; holott a mi Ítéletünk szerint tőle csak az első lökés származott, a szervezés érdeme némely tanítványait illeti. De ne bocsátkozzunk itt mélyebben e dologba. Elég, hogy a német, s főként a porosz orthodoxia senki iránt oly keserű gyűlölettel nem viseltetik, mint ezen férfiú emléke iránt. 1868. nov. 21-én születésének százados évfordulója volt; számtalannak mondható tisztelői készületeket tettek, hogy e napot egyetemi és egyházi ünnepélyek által emlékezetessé tegyék. Sok helyen minden ellenzés nélkül célt értek, de Berlinben, — hol az egyházi reactio látható feje Hengstenberg uralkodik, Isten és a világi hatalom kegyelméből, — elején semmiféle egyházi ünnepélyről nem akartak hallani a hatalom kezelői. Bámulatos, hogy ők, kik oly örömest kacsintgatnak Kómára és minden szenteire, attól kezdettek tartani, hogy a Schleiermacher ünnepélyek a kath. szentimádás némi szinezetét találja felvenni. Nagy buzgóságot fejtett ki az ünnepély megakadályozásában a berlini szentháromság templomának prédikátora, ki Schleiermaehernek ugyanazon templom mellett egykor káplánja volt, s már régebb kinyilatkoztatta, hogy Schl. tanítványai nincsenek jogositva egyházi hivatalt viselni; Hofmann general-superintenlensstb. Schl. barátainak nem kevés fáradságba került az egyházi főtanácstól csak egy szavazattöbbséggel megnyerni egy templomot az ünnepély tartására. Az igazhivő reactio erőszakoskodása alkalmasint igen-nagy hasznot hajtott az uj iránynak; mert Schleiermachert a nagy tömeg már meglehetősen elfeledte, és semmiféle szertartás nem lett volna képes a figyelmet annyira ráirányozni, mint a consistorium eredeti tiltakozása. Most már Németországon mindenki csak róla akar hallani, szelleme egy század múlva újból megjelent, hogy lángra gyújtsa a közönyös sziveket, hogy jótékony meleget és világosságot árasszon szét. Hála istennek a prot. egyházban semmiféle egyh. hatalom nem Ítélhet egy ember vagy irány történelmi jelentősége fölött, hanem csak maga a történelem. Miért ellenezte oly nagyon a porosz egyházi hatalom Schleiermacher emléke megújítását ? E kérdésre röviden megfelelhetünk. Schl. elismerte minden iránynak, mely Krisztust vallja és ö hozza ragazkodik, jogosiíottságát, még a sekélyes rationalismusét is, — miként tetszhetnék tehát oly hatóságnak, melyben ezen ember játszik főszerepet, ki a „Protastanten Verein" tagjait, kik épen ezért küzdenek, egy fokra állította a zsidókkal és szabad kőművesekkel ! Schl. haláláig küzdött az egyház felszabadításáért a 300 év előtt készült hitvallások alól, — miként tetszhetnék tehát oly embereknek, kik 300 évi fejlést ignorálva, azon hitvallásokat kötelező egyházi tan ként akarják az embereké erőszakolni! Schl. a keresztyéni kegyességet függetlenné akarta tenni a theologusok tantételeitől, hirdette, hogy ha a tudomány felszabadul a theol. tételektől, az a keresztyéni kegyességnek kárára nem válik, — miként tetszhetnék tehát azoknak, kik az ellenkezőt sérthetlen törvényül állítják fel, s annyira mennek, hogy pl. a teremtés bibliai leírását kötelező zsinórmértékül állítják a természet-vizsgálók elé ! Schl. abban látta az egyház legnagyobb veszedelmét, hogy a fejedelem udvarából igazgatják, hogy papjai, tisztviselői a fejedelmi tekintélyre támaszkodnak. — mikép tetszhetnék tehát oly embereknek, kiknek uralma röktön odalenne, mihelyt ezen támasz elvonatnék alólok ! Schleiermacher minden művéből kitűnik, hogy teljesen ellentétbeu állott a mai hivatalos orthodoxia irányával és törekvéseivel. Schleiermacher meghalt 1834 febr. 12-én; de szelleme él ma is, alapeszméje: „a vallás és mivelődés kibékítése" folyvást közeledik a valósuláshoz. Lassanként elhullanak az üres dogmák, s a keresztyénség visszatér az élő kegyességhez, a sziv és szellem vallásához, melyet Schleiermacher tanított és a melyben élt. * Berlin. Schleiermacher emlékére születése százados évfordulóján egy szobrot állítottak fel, mely egyik oldalán kitűnően sikerülve tünteti fel a nagy theologus alakját. Aláírása a név után: „Az 1868 nov. 21 ünnepélyen. Ezelőtt 100 ével adta öt nekünk isten„ Hátsó oldalát a vallás allegoriai képe foglalja el, egyik kezében bibliát, másikban kelyhet tartva; ennek jobbján áll világosságót tartó géniusz balján két alak az általa megáldott emberiséget jelképezi. Lábainál a Spinoza Plató, Ií e r a k 1 i t nevek jelentik, hogy a vallás is az igazság és bölcseség után való emberi vizsgálódáson alapszik. Aláirása a biblia eme szavai: „Egy a ti mesteretek, a Krisztus." — E sikerült mestermü is sokáig fogja emlékeztetni a világot a nagy ember érdemeire. * A Schleiermacher-ünnepélyek alkalmából figyelmeztetjük olvasóinkat egyházi beszédeinek következő ujabb kiadásaira : Schleiermacher Fr. Predigten. 4 Bande. Neue Auflage. ára 5 tallér 10 garas. Schl. Fr. Predigten über den cliristlichen Hausstand. 4 Auflage. ára 25 ezüst garas. * Megjelent: Friedrich Schleiermacher. Ein Lebens- und Charakterbild. Zur erinerung an den 21 nov. 1768, für das deutsche Volk bearbeitet von Dr. D Schenkel. 38. iv. ára 3 tallér.