Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-03 / 1. szám

volna; de azt is tudjnk, hogy a nemzetek szabadságának legbiztosabb védfala a polgárok szilárd akarata és erénye, és liogy az 1848-ki, életbeléptetett törvények mellett a fenmaradt középkori institutiok kísértetes létét soká tengetni többé semmi esetre nem lehet, mert, a hol egyszer a szabadság nappala felviláglott, ott a kísérteteknek nincsen maradások. Jókai Mór, a kit reménylem senki sem fog azzal gyanusitani, hogy a lefolyt törvényhozás vívmányait nagyító üvegen át nézte, annak eredményeit a következőkben foglalja össze: „Önkormányzásunkat visszanyertük; — megyéink helyreállíttattak; — országunk területe, kevés kivétellel, kiegészíttetett; — Erdélylyeli uniónk megerősült; — Horvátországgal kibékültünk ; — vasutaink legszükségesebb vonalai biztosíttattak; — számüzötteink ismét visszanyerték hazájukat; — a polgárjog minden lakosára e hazának kiterjesztetett; — a népnevelés ügye országos ügygyé lett; — sajtónk szabad; — az úrbéri szolgalom utolsó maradványa is eltöröltetett; — a vallásegyenlőség nagy lépést tett elö're; —a király és királyné régi törvényeknek eddig nem teljesült kivánatai szerint fővárosunkat saját fejedelmi fővárosukká emelték, — és a mi legdrágább kincsünk: ismét kezünkbe kaptuk az elvesztett jók legnagyobbikát, a honvédelem fegyverét." Minél becsesebbek, minél életbevágóbbak e vívmányok, annál szentebb kötelessége lesz a következő országgyűlésnek, hogy minden követ megmozgasson, minden eszközt felhasználjon, mely által a nyert eredmények fenmaradása és tova fejlesztése biztosítva és állandósítva legyen, és mi bizunk a nemzet geniusában, hogy e tekintetben mulasztás történni nem fog. Nagy ideje is már, hogy a nemzet elvalahára lételének föltételei felől tisztában és biztosítva levén, egész erejét háborítatlanul beléletének felvirágoztatására s az egyéni függetlenséget biztosító szellemi és anyagi jólét előteremtésére fordíthassa. ,,Iíogy a történelem kinek jávára működik — mondja egy német író — azt előre meg mon^||j4ani senki nem tudja, de a ki legtöbb hasznot hubelőle, annak javára mindenesetre műkö-Minden attól függ, mik ép tudja valamely nemzet történelme mozzanatait hasznosítani, maga jávára fordítani. A franciák csak ugy mint az angolok, véres szabadsági harcon, nemzeti forradalmon mentek keresztül, s íme az angolok szabadok, mert történelműket érvényesíteni tudták, a franciák pedig 70 évi folytonos convulsiók után céljuktól vajmi távol állanak. S ugyan mihaszna emésztettük volna mi ís századokon keresztül erőnket, politikai szabadságunk megóvásában, mihaszna küzdöttük ki ama rég óhajtott jogokat, ha azokkal okosan élni nem tudunk, ha hiányzik az értelem, melynek segítségével azokat személyes javunkra fordíthatnék, egyénileg értékesithetnök ? Jókai a lefolyt országgyűlés vívmányai elősorolásában első helyre teszi, hogy Önkormányzásunkat vissza nyertük. Méltán, mert utoljára is minden szabadsági küzdelemnek végcélja, hogy magunk urai legyünk, s micsoda szabadság volna az, mely mellett ügyeinket akartunk ellenére más intézi ? Bizonyára szép dolog, ha valamint a családban az az ur, az intézkedik a ház minden dolgaiban, ki annak gondját viseli, ugy a községben is más ne rendelkezzék, mint ki a község terheit hordozza, annak munkás tagja. Ámde mi haszna áll e szép jog a törvény lapjain, ha valamelyik község tagjai annak horderejét és jótékonyságát felismerni nem tudván, saját közügyeik iránt közönyösek és kényelmesebbnek tartják elöljáróik választását és így közvetve összes ügyeik intézését, mint Bach idejében ugy ma is, szolgabiróra bízni s az egészszel nem törődni? Hasonló szép jog kétségkívül az, hogy magunk választhatjuk meg a férfiakat, kik az ország ügyeit értelmünk és akaratunk szerint intézni hivat vák. Ámde mi haszna hozatott volna e gyönyörű törvény is, ha igaz találna lenni az, a mit sokan oly határozattan állítanak, miszerint az leszajövö országgyűlésen képviselő, ki a polgárok megvesztegetése végett borra és pálinkára legtöbbet fog költeni tudni. Ott van a vívmányok közt a szabad, sajtó, melylyel isten, mintegy jó kedvében ajándékozta meg az emberiséget, hogy legyen mindenféle zsar-