Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-02 / 18. szám

fontos tárgya volt. A többi közt esperestté a heves-nagykunsági egyházmegyében Könyves Tóth Mihály általános szótöbbséggel újból megválasztatott, s ugyan abban amogyében Fazekas Károly lemondott gondnok helyébe Horthy István választatott el. E közgyűlésen került szőnyegre a főiskolai akad. tanárok fizetésének fölebb emelése is. Az akadémiai tanárok, kik számszerint tizenketten vannak — ezentúl az eddigi 250 frt lakbéren vagy lakáson kivtil 1100 frtot kapnak, ama három gymnasialis tanár fizetése pedig, kik az akadémiában is tanitanak, a lakpénzzel együtt 1100 friban állapíttatott meg. A gymnasialis tanárok Összes fizetését 1000 frtra emelték, a főiskolai pénztárnokét pedig 100 frttal javították.—(Alf. h.). * Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztése folytán: Zichy Antalt, a Kisfaludy-társaság tagját, a buda-pesti tankerületbe; Gáspár János, tanitó-képezdei igazgatótanárt, Kükiillő- és Alsó-Fehérvármegyékbe; Szelestey László irót, Vasvármegyébe; Kerekes József, középtanodai tanárt, Közép-Szolnok -és ICrasznavármegyékbe; Ifjabb M a c s a v Lukácsot, a barsi gazdasági egylet alelnökét, Hont- és Barsvármegyélcbe ; Hofbauer Sándor főszolgabírót, Arad- és Csanádvármegyékbe ; V a v r i k Béla, jogakadémiai r. tanárt, Hevesvármegyébe; Boer Károly birtokost, Belső Szolnokvármegyébe, s Beszterce és Naszód vidékére; Arvay József, tanitóképezdei igazg.-tanárt és a magyar akadémia l.tagját, Zemplénvármegyébe; Nemessányi János, ág. ev. lelkészt, Zólyom- és Liptóvármegyékbe ; Vad ász Manó birtokost, Békés-s Csongrád vármegyékbe; Marx Antal, törvényszéki ülnököt, Temesvármegyébe ; Kolosvári Miklós birtokost, Székesfehér- és Veszprémvármegyékbe ; K ö r n y e y János, miniszteri fogalmazót, Esztergom-, Komárom- és Győrvármegyékbe, és Kovács Sebestyén Gyula, törvényszéki ülnököt, Somogyvármegyébe — tanfelügyelővé kinevezem, s ezen kinevezettek -nek a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozom. Kelt Budán, 1869. évi april hó 24-én. Ferenc József, s. k. Báró Eötvös József s. k. A vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter első tanfelügyelővé ideiglenes minőségben kinevezte. M e n n y e y Józsefet, a kalocsai kir. tanítóképezde igazgató-tanárát Árva- és Turócvármegyékbe; Imre Lőrincet, a kassai kir. tanítóképezde igazgató tanárát Abauj és Borsodvármegyékbe; Bartal Rezsőt, pozsonyi kir. gymnasiumi tanárt Pozsonyvármegyébe; Szeremley Lajos, miniszteri fogalmazót, Zaránd- és Hunyadvármegyékbe, és Hiloczky Béla miniszteri fogalmazót, Soprony- és Mosonyvármegyékbe. X Elve temettek el Derecskén egy szegény asszonyt néhány nap előtt. Az orvos opiumot rendelt számára, melynek bevétele után rövid időre örök álomba szenderült. Harmadnapra a nő eltemettetése után egyik közeli rokonát saját kívánsága szerint mellé temették. Midőn a sirt fölbontották szörnyű látvány kínálkozott a szomorodott feleknek. A koporsó fedele fel volt törve s a holttest megfordulva feküdt koporsójában. Az ópium hatása tovább hartott, mint gondolták, s az asszonyt élve temették el. A halottvizsgáló ellen szigorú vizsgálatot indítanak. Falu helyen, hol még orvos sincs, örködjenek lelkészeink a legnagyobb lelkiismeretességgel, hogy ily iszonyú eset ne történhessék, mert örökre feldúlja a hátra maradt család lelki nyugodalmát. TÁRCA. Szíves kérelem a nemes keblű emberbarátokhoz. Alig lehet lélekrenditőbb jelenség, mint oly embereket látni, a sors véletlen csapása által lesujtatva, s működési terükről lesodortatva, kik munkás életök legnagyobb, és legszebb részét, a közművelődés, s szellemi fejlődés terén, mint annak hatalmas tényezői, lankadni nem tudó szenvedelemmel lobogtatták el, s kiknek e térröli letünésök által okozott űr nem egy könnyen betölthető. A tanügy embereit, a lelkes tanárokat értjük, kik, mint a nemzet, s egyház eléggé soha nem méltányolható hű munkásai, a legdrágábbat, t. i. szellemi és testi erejöket áldozzák föl a közhaszon oltárán, a serdülő ivadék, szellemművelése küzdelmes munkájában, s kiknek jutalmuk, — ha egyszer az erőhagyott* munkás tagok megtagadják a mindig fennebb szárnyaló lánglélektől a szolgálatot, fájdalom ! leggyakoribb esetben nálunk alig több a hanyatló élet gondjainak enyhítésére, az elismerés egy halvány virágánál s azon ridog dicsőségnél, hogy szerzett érdemkoszoruikra fejőket nyugalomra hajthatják le, mig maguk, s családjaik, az életgondok táborától környezve, sötéten néznek a még sötétebb jövőnek eléje. — Annyival inkább mikor egy ily becses, s magát fölemésztett élet, a szellemi, s testi erők, végmegfeszitésének esik áldozatul, s oda jut, hol az élet már többé nem élet, csak egy kínos hosszú vonaglás, s mely tehetetlensége csüggesztő érzetében, megkétszerezi magának a nyomorú lét kínait: ez Összerendit bennünket egész lényünkben, s akaratlanul is a szánó részvét, s az ebből folyó emberbaráti kötelesség érzete támad föl keblünkben : hogy, — itt enyhítenünk kell a nyomort!! Egy ily — magát a tanügy küzdelmes terén fölemésztett, s csaknem két év óta teljesen munkaképtelenné lett becses élet a Bartók Gábor-é, — elébb a m.szigeti főiskola rendes-, majd utóbb a szathmári gymnasium igazgató tanáráé. Az 1838-ik évben, mint a sárospataki főiskola, hit-