Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

hoz épité a madocsai ref, község 1802-ben a maga uj templomát. A ref. ekklézsia pecsétje MADOCA FALV PECETI-ről, mely valószínűleg a 16-ik századból való, vette át a még akkor állott monostor kéttornyú címerét. Turgonyi Gergely a madocsai ref. ekklézsiának 1750-tól 1783-ig, — haláláig, lelkipásztora, és a tolnai egyházmegye esperese, ily ciinii kéziratot, a helybeli ogyház és falu eseményeire vonatkozót hagyott maga után: „Emlékezetre Íratott jegyzőkönyv, csak az időtől fogva, a mire mostan élő emberek emlékeznek. — Kezdi 1687. éven. E helyi krónikából egy pár közérdekű eseménynek köztudomásra jutását méltónak véljük: 1709-ik esztendőben. Midőn amaz nevezetes országunkbeli pénznek ez feliül való írása PRO LIBERTATE, minden betűi fel vétetvén igy magyaráztatott: P.etibitis R.ebeiles O.mnes L.aqueo I.gne B.ello E.t R.eliqui T.andem A.ustriaci T.ributatrii E.ritis ide madocsára két fél közt nyomorgó Paxiak és Bölcskeiek bátrabb maradásért lakásra összegyűlvén, ezek magokkal által hoztak a szen^ egyházi szék engedőiméből tiszteletes Nánási István nevű lelkipásztorokat, és a felséges király fő generalissától Salva guardiát hozván, velünk együtt szenvedték annak az esztendőnek és azt követőnek még csak emlékezetével is siralmat okozható fojását; mint volt akkor dolga megszorult fejünknek, sőt a Krisztus hív szolgájának, a két táborózó egymással ellenkező fél miatt, Salvavárdánkát fenyegették a pái'tos magyarok, megöljük az emez amaz németet, $e ellenzette azt, és a Krisztus nevére tiltotta lelkünkért, életünkért és békességünkért vigyázó lelkipásztorunk, azonban határunkban a Dunára való vigyázásért helyhetvén magát és rácokból álló hadi seregét kegyetlenségétől inkább mint vitézségétől híres báron de Petrás, szelid maga alkalmaztatásával sokszor mosolygóban ejtette ezt a kemény bűn szaporitó világhoz termett komor arcát, ugy hogy midőn helységünk öregeit csipke bokorbul vágott tövisses fával vetette volna, vigyázatlanságokért, hogy a titkon a Dunán által jött Kuruc katonákat neki be nem jelentették, és akkori Szabó Benics nevü biránkat felakasztatta volna, tiszteletes Nánási István urunknak, midőn exequálandó birót halálra készítené, ezt mondja vala: Tégedet prédikátor egy foggal feljebb akasztatlak! amaz minden félelmet kirekesztő bátor szívvel mondja vala: köszönöm nagyságod gratiáját, mely szerint mind életemben becsülte, mind halálomban feljebb becsüli a paraszt embernél egyházi személyemet, melyre az a magyar vérrel nevelt bajuszu száj nemcsak megmosolyodott, hanem tiszteletes prédikátorunkat a maga becsületiben meghagyta. 1614 esztendőben Csopaki István nevü rendes egyházi szolga a tiszteletes presbitériumnak rendeletéből hívatott hozzánk 1. pásztorságra. — Annak a ki téjnek italával táplálja az Isten beszédének tiszta tejet kivánó, az által nevekedő, mostan született gyermekeket 1 Pét. 2. 2. bizonnyal téj szagunak kellene lenni; ez a fa-tejnek és annak spiritusának szagával illatozott inkább; erről mondja val;i, ez Ekklésia követeinek nagy emlékezetű tiszteletes , supepntendens Pataji János atya; borjúnak is sok volna egy verdong pálinkát egyben meg innya ; mind azon által két esztendőkig itt való pásztorsága alatt, az UR JESUS amaz szavaihoz alkalmaztatta magát ez Ekklesia; mindeneket, melyeket nektek mondanak megtartsátok és megcselekedjetek, de az ő cselekedetek szerint ne cselekedjetek. Mát. 23. 3. 1754. esztendőben Molnár János bíróságában, visitálta ekklézsiánkat, az 1731. esztendőben lett Felséges cászári és királyi resolutiónak 5. punctuma szerint méltóságos pécsi püspök ő excellentiája : K1 í m o György és vizsgálta, ha egyházi szolgája helységünknek, valóságával a szent keresztségnek szokott-e keresztelni? és ez következendő kérdéseket támasztotta eleiben : u. m. 1. K. Mivel keresztelsz ? F. A tiszta víznek vagyon szennyet elmosható ereje. 2. K. Ha víz nem volna: keresztelnél e borral vagy serrel? F. Annyi vizünk vagyon, ha keresztelő sz. János országunkban keresztelt volna, ezt a Duna mellékét vá lasztotta volna. 3. K. Ugyancsak felteszem: ha száraz és viz nélkül való helyen laknál, az hol sem viz, sem ser, sem bor nem volna, egyéb homoknál, homokkal keresztelnél-e ? F. Tudom az ekklézsiai írásokból, hogy a régi keresztyének, kik a feltámadás felől való hitért és reménységért keresztelkedtek, ha más nem volt, az haldoklókat porral is megkeresztelték, mivel azt cselekedték a pogányok is, — mint megtetszik a poétának amaz mondásából : injeeto ter pulvere curras, — de mi, noha azt sem rekesztjük ki, a mit azok a régiek, a keresztségnek titkából, mindazonáltal a Jézus Krisztus vére és a sz. léleknek ereje által való megtisztulásunknak sacramentomául keresztelünk, a melyre nézve nem homokkal, sem más egyéb önthető materiával nem keresztelünk. 4. K. Idvezülnek-e keresztség nélkül meghalt gyermekek ? F. Az ur tudja, kik legyenek az övéi. Inst. non quaeritur de facto, sed de jure. — R. S. Augustinus inquit, non neglectus sacramentorum damnat, sed contemptus. Mi megvalljuk, bátorkodunk a megkeseredett szüléket vigasztalni a sz. Dávid példájával, ki azt mondotta az Ábrahámmal kötött isteni szövetség sacramentuma nélkül meghalt fia felett: miért sírnék minekutánna meghalt... én ő hozzá megyek. 5. K. Ha tudod bizonynyal: valamely kereszteletlen gyermek felől mindjárt meghal, nagy mély kút felett volnál, elhinnéd pedig azt is: elkárhozik há kereszteletlen meghal, nem volna mivel vizet meríteni, bele vetnéd-e a kútba ? F. Nem mernék gyilkos lenni, nem is ítélném belevetését szükségesnek lenni, ha volna valaki a ki akarná, — akár anyja, akár más felfogója — megkereszteltetését, csak megnyugodnám abban, a mit mondott sz. Ambrus V"al entinianusról: voluit, obtinuit.