Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-11 / 15. szám

tudtul adván, a kerület plébániáit körüljárja s összehiván a plébánosok és helybeli kath. elöljárók által eleve összeirt és a tartandó választásról kellőleg értesitett községbeli választókat, ugyancsak a községbeli katholikus elüljárók s plébános közreműködése mellett szavazat-többséggel annyi követet jelöltet ki, ahány azon egyházmegyére esik. VI. A választás vagy élő szóval, vagy Írásban történik, szavazatát kiki személyesen vagy szóval ki jelentvén, vagy Írásban beadván. VII. A kerületenkint megválasztottak nevei jegyzőkönyvbe fölvétetnek, mely az esperes, a plébános és a közreműködött községbeli elüljárók aláírásával elláttatik, s az egyházmegyei kormányhoz fölterjesztetik. VIII. Ezen jegyzőkönyvek, és az egyháziak választólevelei átadatnak a püspök vagy helyettese által két egyházi és öt világi tagból összeállított bizottmánynak, mely ugyancsak a püspök vagy helyettesének elnöklete alatt a leveleket felbontván s a jegyzőkönyveket egybevetvén, a szavazatokat megszámitja s az eredményt kihirdeti. IX. A megyés püspök a választás eredményéről az ország herceg-primását értesiti, ki a gyűlés napját kitűzi s intézkedik, hogy a választottak a kitűzött napra a gyűlés helyére, Buda-Pestre, annak idejében egybehivassanak. X. A gyűlés elnöke az ország herceg-primása, másod-elnököt és egy egyházi s egy világi jegyzőt a gyűlés megalakulván, szótöbbséggel maga választ. XI. Jelen választási szabályok ő császári királyi apostoli felségéhez a vallás- és közoktatási minisztérium utján megerősítés végett felterjesztetnek s megerősítés után azonnal foganatosíttatnak. (Magyar Állam). T A R G A. Xyilt levél nagytiszteletii Ballagi Mór úrhoz. Nt. szerkesztő ur ! A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. é. 12. száma engem arra határozott, hogy a mit a sajtó terén már régóta kívánatosnak tartok : azt mint kérelmet jelen soraimban nt. úrral is közöljem. Közlésem, illetőleg kérelmem a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ra nézve legalább az én alázatos véleményem szerint, bizonyos tekintetben becsületbeli kérdés. A „Prot. Lap" a hirlap irodalomban már nevénél 6)gva is vezérszerepre van hivatva. Nem a politikai és egyéb lapokra kell a? egyh. lapnak mint mintákra ügyelni, hanem a prot. egyházi lapnak kell az eszményi tökéletes zászlóját mind tartalmában, mind szerkezetében fönlobogtatni, és ez által az inkább a materialis élettel foglalkozó lapok előtt a nemes irányt megjelölni. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap"tól tartalmi tekintetben ezen föladatának fölfogását nem is tagadhatja meg senki. Azonban alaki tekintetben volna nekem egy, tán csekélynek látszó, —• de erkölcsi szempontból fontos kívánalmam, hogy t. i. „A ki a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ban javaslatokat, terveket, eszméket, közérdekű igazságokat vitat vagy bírál, tegye ezt névtelenül. A ki *ellenben egyes személyek, vagy testületek eljárását s cselekedeteit támadja meg, vádolja vagy gyanúsítja: az meg tartsa erkölcsi kötelességének közlése igazságáért nevének nyílt kiírásával állani jót." Az én meggyőződésem szerint ennek kell a s z ab a d s a j t ó m o r á 1 j á nak lenni. Megmondom erre nézve indokaimat. Altalános kérdések vitatásánál épen azért, mert mi a biblián kivül más tekintélyt nem ismerünk, legjobb ha a cikk alatt semmi név nincs. Gyarlóságtól, bizonyos mérvű indokolhatlan ellen- vagy rokonszenvtől, e tökéletlenség hazájában, teljesen mentek soha nem lehetünk. E miatt gyakran megtörténik, hogy ha A vitat valamit, elliisszük tételeit, nem azért mert indokai ellenmondhatlanok, hanem azért, mert A mondta. Ellenben ha B vitat egy tárgyat, figyelemre is alig méltatjuk, indokait sem méltányoljuk, mert hiszen csak B mondta. Pedig az általános érdekű kérdéseknél soha se volna szabad a k i vei, hanem csak a m i vei foglalkoznunk. Nem az író tekintélyének és nevének, hanem az indokok súlyának kell bennünket folyvást határozni. Hogy ez igy volna jó, azt mindenki tudja, — de hogy gyakorlatilag is ide jussunk, erre bennünket az vezethet legelébb, ha az ily általános érdekű cikkek névtelenül közöltetnek. Egészen ellenkezőleg áll a dolog a vidéki levelezéseknél, melyek általános kérdések vitatása helyett személyek vagy testületek eljárását és cselekedeteit közlik a közönséggel. Az ily közlések ha megtámadok, A-nál nem állításának helyességét, hanem cselekedetének becsületességét vonják kétségbe. Ha állitásom támadtatik meg és mondatik észszerütlennek, — ez engem sohasem sért. Mert ha helytelenek ellenfelem indokai, az én feleletem nélkül is tisztában van az olvasó azzal, hogy mit tartson igaznak, mit ne. Ha pedig megtámadom indokai helyesek, ugy én csak örvendek; mert tanultam belőlÖk. Becsületes ember a vitatkozásnál nem minden áron győzni, hanem az eszmecsere által magának és másoknak h elyes meggyőződést szerezni törekszik. De már ha eljárásom és cselekedetem támadtatik meg s ez által jó akaratom és becsületességem vonatik kétségbe: akkor megvárhatom, hogy megtámadom ne névtelenül, mintegy orozva, hanem nyilt sisakkal jöjjön szemközt velem. Ne ugy támadjon meg mint a papi fejedelmek zsoldosai Jézust a Gecsemane kert zugából, hanem nyilvánosan, hogy őt is láthassa s ismerhesse mindenki. Allitásaink indokainak mindig a tiszta észből megfejthetőknek kell lenni, cselekedeteinknél azonban van egy más s teljesen jogosult