Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-11 / 15. szám

B E L F Ő l D. Visszautasítás, s földerítése a helyzetnek. Válaszul i .... 0. urnák Somogyban. E becses lapok f. évi 12dk sz. alatt egy, a b.-somogyi ref. egyházi törvényszéknek az idei helyosztások körül követett eljárását ismertetni akaró cikk olvasható. Az abban legközelebbről érdeklettek, ugyhiszem, nem fogták hallgatással mellőzni a cikk folyamát kisérő merész insinuatiókat — a hang és modor után itélve legalább azoknak látszanak: — alulirott mind a t. közönség, mind a krédóba Pilátusként belehozott lelkésztársunk iránt komoly kötelességet vélek teljesiteni, ha a nevezett cikkből kirivó egy pár gyanusitó tételt, melynek tartalmi alaptalanságáról biztos tudomásom van, visszautasítok, s egyúttal alkalmat veszek magamnak a valódi helyzet felől, melyben egyházi ügyeink állanak, néhány komoly szót kockáztatni. Kisértsük meg ezzel, ha nem lehetne-e a bokorból a nyulat kiugratni. Idézett cikkben a 371. lapon következő passus foglal helyet: „a tanitóváltozások ép oly renddel és formában történtek azon különbséggel, hogy egy tanitó a bejelentett vád alapján és itélethozás nélkül hely nélkül maradt, mig egy lelkész,, ki elitélve volt — az elnökség pártfogásával helyet talált az őt befogadni nem akaró egyháznál.Távol tőlem a szándék jelen passusból cikkirónak egész intentiójára következtetést húzni, de ki kell nyilvánítanom, hogy fölebbi kitételei vagy szándékos elferditésen, a mi az iró jellemismertetését állitja előtérbe, vagy a dolog és tény egyoldalú, s tán görbén mutató pápaszemén át saját kedvenc egyéniségének subjectiv szempontjából történt felüleges vizsgálatára épitett gyanúsítást tartalmaznak ; először azért, mert ama tanitó s lelkész helyzete közt legkisebb párhuzam sem állitható fel a végett, miszerint a kormányszék vonatkozott eljárása a kifigurázás gúnyos kaptafájára vonattathatnék, tudva levén a tanítóról az, hogy ő a tanítói ^testületnek már-már alig hasznavehető tagjává vált, kinek el- és behelyezése csaknem minden dislocatio alkalmával mindannyiszor legtöbb gondot adott a kormánynak, s ki mind e mellett is védiratát a „bejelentett vád" ellen beadni a jelen törvényszékre elmulasztotta ; a cikkíró által előrántott lelkész ellenben, bár „elitélve volt," de novizált pere folyamában előterjesztett uj okmányok alapján kiderülvén azon körülmény, hogy saját hibáján kívül gonosz ármány alattomos működésének kifolyásából érte őt azon baj, mely neki cikkíróban is egy őt elveszteni akaró ellenséget szerzett: a lelkészi karnak még mindig leghasználhatóbb tagjai közé tartozik ; ki ama fatális esete mellett is, melyért őt a cikkíró, nem tudhatni minő indulatból, ha csak abból nem, hogy az általa oly kitűnően pártolt Gr....... i lelkészt, mint már egy pár más egyházba is céloztatott, üresen hagyatott helyébe ültethesse, pelengérre állította: a cikkírótól a tartozó tiszteletet ép ugy, mint a kormányelnökségtöl a köteles „pártfogolást" méltán megkívánhatja. De ferdítést tartalmaznak cikkíró kitételei főleg azon állítása folytán, hogy „az egyház — a hova kijelöltetett — nem akarta a nevezett lelkészt elfogadni." Mert dacára annak, hogy egyike a küldötteknek a lelkész egyik ellensége s tán épen az által, ki O. Ivónyiban s másutt is zavart csinált a nép közt, eltántorittatott, — az egyház őt meghívta, a díjlapot kezéhez szolgáltatta, s legjobb és legszebb remények közt várja, hogy mielébb kebelében üdvözölhesse; a minek tapasztalata kimondatja itt alulírottal azon szomorú igazságot, minélfogva bizonyos az, hogy ha a kormány vagy elnökség olykor törvény és rendbe ütközni látszó kezelési módhoz nyul, erről őt legtöbb esetben a már megtörtént törvényellenes tények, rendetlenségek, zavarok helyreigazítása, orvoslásának szüksége kényszeríti. Szeretnők tudni, hogy az i. . O. cikkiróféle urak minő kormánykezelési módot követnének, a fölmerült s eligazításra váró szükségekhez képest, azon zavarokban, melyek a gyűlés után is fölütötték fejüket ? Persze neki szabadítanák a felzavart népet, hogy lelkészeit kiszórja, hogy aztán helyükbe vagy egy becsületes ember se vállalkozzék, vagy ha igen, az hasonló sorsnak kitegye magát. Minden esetben gyöpyörü kormánykezelésre lehetne igy kilátásunk! Azonban az oroszlánrészt magának a nagyítási, hogy ne mondjam ferditési szenvedélyből akkor vette ki cikkíró, a midőn ezt irta: „számosan idéztettek meg „éljen a balközép" szólásért s komolyan megdorgáltalak." Ha nem volna a tárgy maga oly komoly, s ha nem vennők észre cikkirónak szenvedélyből folyó intentióját: azt kellene hinnünk, hogy tréfát akar űzni a közönséggel, az elnökséget nevetségessé tenni akaró törekvésével, midőn olyat fog rá, a miről balközéppárti hitemre határozottan állithatom igazán, hogy nem ugy volt. Mert egyetlen tanitó találkozott csak, ki az elnökségnél a conscriptionalis bizottmány által egyháziatlan magaviseleteért, mit főleg azzal tanúsított, miszerint az utcán „éljen a balpárt" (tehát nem a „balközép," a mihez az illető nem is tartozik, mert ő csak szélső balt, demagógiát ismer) végig kiáltozásával (tehát nem „szólásával") a jobbpártiakat insultálta, bepanaszoltatott, a minek folytán az espereselnök a panaszoltat saját lelkésze által a világi elnök elé kihallgatás s egyháziatlan magaviseletéről leintés végett meghivatta. Ennyi a tény. Kár az ördögöt, cikkíró uram! a falra oly könnyeden föstögetni^ mert a sok auxesisért majd egy megtestesült „idézet" alakjában önnek könnyen meg is jelenhetik. Szóval anélkül, hogy a napjainkban divatos két kulacsos szerepnek játszásával vádoltatástól kellene tartanom, kimondom elvemet, hogy „suum cuique" Én .sem rajongok oly nagyon a mostani kormányzási bármely policia után, s uszályát a hatalomnak hordozgatni épen nem fér természetemhez: de azért a tekintélytiprás s mindent nivellirozni, egyforma kaptafára húzni akaró felforgatás elemét a társadalom kebelébe vetni egyiránt kárhozatos s borzadalmas dolognak tartom. Nem kell azzal a „néppel" sem játszani, sem fenyegetőzni cikkíró uram! Jöhet idő,