Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-11 / 15. szám

Mindez nem nagy, sőt alig erezhető terhet róna a városra, és érte azon legnagyobb nyereményen felül, hogy gyermekei egy helyben levő magasabb tanintézetben kapnak ingyen oktatást, még azt is kiköthetné, hogy az intézet kertjéből eladandó fák és szőlőveszökből a község lakosai első jogon, s meghatározott mérsékelt áron vehessenek ; — és hogy az eladás folytán beveendő pénzből először is a község által viselt költségek fedeztessenek, s csak mi ezen felül marad, fordittassék az intézet egyéb szükségeire. Több mint valószinü, hogy néhány év múlva o, fa és szőlővessző eladásból annyira fedezhetők leendenek a költségek, miként a községnek egy krajcár kiadása sem leend az iskolára. B) Kormányunknak első gondjai közé tartozván a népnevelés, biztosan reménylhetjük, hogy ha a község ez elsorolt, és valóban csekély áldozatok meghozása által az oktatás ügye iránti jóakaratát és buzgalmát tanúsítja, mind a közoktatási mind a földmivelés és kereskedelmi miniszter urak 0 Nagyméltóságaik a tervezett tanintézetet még a jelen évben felállítják, s annak mind felszereléséről mind fentartásáról országos segélylyel gondoskodni fognak, különösen p. o. a tanítók állításáról és fizetéséről, a taneszközökről, a kert munkáltatásáról, szóval az intézet egyéb forrásból nem fedezhető szükségeiről. C) Azonban, hogy az egész Balaton vidéke minél nagyobb áldását élvezhesse az intézetnek, szükséges hogy tettleges részvétével ő is járuljon annak fentartásához. E végből célszerűnek látnám részvényeket bocsájtani ki. Egy részvény p. o. 50 forint lenne, melyet vagy egyszerre, vagy öt évi részletben (évenkint 10 frt) lehetne lefizetni. (Ki részletekben fizeti le, az köteles lenne a még le nem fizetett Összeget biztosítani, s attól 6 percentes kamatot fizetni.). Részvényt vehetnének egyesek, társulatok és községek. Ki egy részvényt vesz, annak joga volna a kertből eladandó gyümölcsfát és szőlővesszőt ugyanazon árért venni, melyen a fürediek kapják. Ki legalább két részvényt vesz, annak a fa és szőlővételen felül joga lenne az intézetbe egy a kellékeknek megfelelő szegény gyermeket — vagy évenkinti 10 forint fizetés mellett a 24 közé felvétetni; vagy ha a szám már betelt volna, mérsékelt évi díjért ott neveltetni. A mely községek legalább két részvényt vesznek, azok gyermekeiket az év bizonyos szakában, meghatározott napokon (legfölebb fejenkint néhány krajcár tandíj fizetése mellett) az intézetbe küldhetnék tanulni. Meg vagyok győződve, hogy a vidékbeli lelkes polgártársaink és községeink örömmel fognak a szétküldendő részvény-ivekre aláirni. Füredi polgártársaimat pedig bizalommal felhívom, hogy hazafiúi buzgalommal iparkodjanak városukban létrehozni azon tanintézetet, melynek rövid idő alatt csak áldásait fogják érezni, de terheit nem. Tartsanak minél elébb községi közgyűlést, melyben határozatilag mondják ki, hogy az általam tervezett gazdasági és felsőbb népiskolának még ez évben felállítását óhajtják, és a fölebb irt módon készek hozzá járulni. Nagy becsületére fog válni B.-Fürednek, ha kebelében fog létrejönni Magyarországon az első „felső népiskola." Kelt: Budán, mart. 15. 1869. Tisztelt polgártásaim kész hazafi szolgájuk. Mo In ár A la dár. É sz revétele k „Kik nálunk a gymnasiumi tanárok ?'L

cimü cikkre. „A szívnek teljességéből szól a száj" ifiondja Máté evangelista. Égett ajkamon a szó, szólnom kellett, miután e fennevezett cikket elolvastam, — mert szerzője gymnasiumi tanáraink ellen oly václakat emel, melyek nagyobbára alaptalanok és már e cikk hangja is, oly hiu felülemelkedést és szenvedélyt árul el, mely lehetetlen hogy sértő ne legyen azokra nézve, kik ezáltal közelebb vannak érdekelve. K. tanár ur azon állítása, miszerint gymnasiumi tanáraink legnagyobb része „bukott papokból" (!) és autodidaktákból áll" — be nem bizonyítható, miután épen a theologia jelesebb hallgatói szoktak a tanári pályára készülni; és hol találhatók fel gymnasiumi tanáraink között — mutasson ki nekem csak egyet — ezek az u. n. „bukott papok?" Mi jogon használ ilyen egész testületeket sértő kifejezéseket'? Ha pedig a gymnasiumi tanárok egy más része autodidaktákból áll, kik t. i. ön tanulás által szakképzettségre tettek szert —• ez csak az illető tanár urak dicséretére válik; mert K. tanár ur azon állítása, hogy szakképzettségre csak azok vergődhetnek fel, kik vagy az egyetemet több evig látogatták vagy pedig szaktanárok által ezekbe beavattattak, meg nem állhat, miután intézeteinken sok oly jeles tanférfiu van, ki az akadémiai folyam elvégezte után, mint öntanuló valódi szakképzettségre tett szert. Ugyiátom, hogy K. tanár ur is azok közé tartozik, kik a külföldi egyetemeknek kiképzés tekintetében mindenhatóságot tulajdonítanak, mi világosan kitűnik azon állításából: hogy „sem de facto, sem de jure" gymnasiumi tanár nem lehet az, ki egyetemen nem végzett bizonyos szakot, mire legalább hat félév kell, mert ki csak egy évre tekint ki Németországba, annak csak épen elég ideje van a bursch életet megismerni. — Igen helyes, hogy minden tanárnak neki megfelelő szakmát kell végezni, de kinek egy év csak épen elég arra hogy az ottani bursch életet megismerje, az a többi egyetemi éveket is, mint az elsőt, épen olyan gondatlanul, ha más cím alatt is, fogja eltölteni. Nézetem szerint tanár az lehet, ki a tanári míveltség és szakképzettség szükséges kellékeivel bir, — szerezte legyen tudományát bárhol: akadémián, egyetemen vagy öntanulás által. Meg nem foghatom tehát, miért nem lehetne valaki „sem de facto, sem de jure" gymnasiumi tanár egyetemi cursusok végezte nélkül ? Avagy norinbergai