Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-11 / 15. szám

minden embernek több szüksége van, mint volt régenten; ma már minden polgár az életnek olyan kényelmeit is akarja élvezni, a mit apáink még nem is ismertek. Ez oka, hogy napjainkban mind az országnak, mind az egyeseknek több jövedelemre van szükségük mint régenten *). De honnét és minő módon vegyük e több jövedelmet V A mely nép, a szabad birtok és polgári szabadság élvezete mellett is csak az országos állapotok isméti változásától reménylené nagyobb jóllétét, az nem volna elég életre való nép, s épen ugy cselekednék, mint azon henye ember, ki nem saját iparkodása és munkája után kiván boldogulni, hanem a lutrin való nyerés által akar egyszerre gazdaggá lenni. Az ilyenek közül — mig egy nyer néhány száz forintot, addig sok ezeren felrakják a'lutrira minden vagyonukat, s elszegényednek. — Nem a közviszonyoknak mindig zavarokkal járó változása, hanem a létező szabadságnak békében, értelmes munkával s takarékos élettel való ügyes felhasználása nyit ja meg a jóllét forrásait. Magyarország föld míves ország. Földünk nem szaporodott. Az országban ma annyi hold föld van, mint sok száz évvel ezelőtt; ellenben a lakosoknak mind száma, mind szükségei nagyon megnövekedtek. A kérdés tehát az, hogyan lehet ugyan annyi földből ma már több embernek nem csak megélni, de még nagyobb jövedelmet teremteni elő, mint régebben apáink tudtak? E kérdésre a tapasztalás már megfelelt. Adatokból tudjuk, hogy Magyarországban ma majd két annyi gabona terem és adatik el évenkint, mint ezelőtt 30 esztendővel. Ki ezt nem hiszi, emlékezzék visza, hogy p. o. csak Fehér-, Somogy- és Zalavármegyékből mennyi eladott gabonát szállitottak el régebben kocsikon, és tekintse meg most a Balaton mentében levő vasúti indóházaknál összehalmozott roppant gabonamennyiséget, melyet a gőzkocsik sem győznek elhordani. Termelésünk e gyors emelkedésének az országos viszonyok szerencsés átalakulása mellett legfőbb oka az, hogy a földet ma több tanultsággal, a természet és természetes törvényeinek nagyobb ismerésével, egy szóval célszerűbben müvelik, mint apáink. Pedig mind ez még csak kezdete a jobb jövendőnek. Még csak azon birtokokon látunk szembetünőleg nagyobb termelést, melyet tanult birtokosok és gazdatisztek kezelnek. Mennyivel több eredményeket érünk el, mennyivel általánosabb lesz a jóllét, lia majd a földmives nép milliói is a jelenleginél több tanultsággal s okszerűbben fogják telkeiket művelni, és jobban tudják terméseiket értékesíteni. r Es igy a nép vagyonosod ásán a k és jólétének is legbiztosabb forrása,legerősebb tényezője a nép műveltsége és tanultság a. *) Régenten p. o. az ország közlekedésre, kereskedelem, ipar és földmivelés emelésére, népnevelésre egy krajcárt sem költött. Most pedig Magyarország mihelyt alkotmányát visszanyerte, már az első esztendőben, 1867 ben, csak vasutak építésére 60 m lliót volt kénytelen kölcsön felvenni; ezen felül a közlekedés egyéb eszközeinek, valamint a földmivelésmek, iparnak s kereskedelemnek emelésére és a népnevelésre évenként milliókat kell kiadnia. Belátták ezt B.-Füred és vidékének gondolkodó polgárai, midőn a mult napokban oly példás lelkesedéssel karolták fel a „Balaton felvidéki népnevelési egylet" alakítását. Azonban ha célt akarunk érni, nem szabad csupán a létező népiskolák s az azokban való oktatás javítására szorítkoznunk, hanem szükséges oly tanintézeteket is állítanunk, melyekben a nép gyermekei magasabb, és jövendő életfoglalkozásukhoz szükséges ismeretekre taníttassanak. Létező elemi népiskoláink (még ha jobb karban volnának is mint vannak) két okból nem felelhetnek meg a nép mivelödési szükségeinek: 1-ször mert a növendékek 12-ik évük betöltése után rendesen kilépnek az iskolából, s igy a mit tanultak is. annak legnagyobb részét mire akkorára nőnek, hogy hasznát vehetnék, elfelejt 1 rv. 2-szor. Mert a gyermekek az elemi népiskolákban épen leendő életfoglalkozásukra nem taníttatnak. Balaton vidékén a lakosság életfoglalkozása kisebb részben a gabnatermelés, legnagyobb részben a szölömivelés. Es vájjon a polgárok gyermekei voltak-e mind ez ideig oktatva e foglalkozásukra ? holott a szőlőmiveléshez több ismeret és több tanultság kell mint a gazdászat egyéb ágaihoz. Régibb gazdák emlékezhetnek reá, hogy az előtt az uj ültetés szőlőből 7 év előtt senki sem várt termést. Es a hogy a szőlőt Füreden ma kezelik, az uj szőlőben 4 évre már szüretelnek. íme az okszerűbb kezelés eredrnéuye. Pedig ezt csak egyes példák, után, és tökéletlenül teszi még a lakosság ; mennyivel több eredményt látnánk, ha a gazdák gyermekei egy pár éven keresztül rendszeresen tanittatnának a szőlömivelésre. Fölebb emlitérn minő roppant mértékben növekedett hazánkban a gabonatermelés. A bortermeléssel nem dicsekedhetünk ilyen mértékben ; mert szőlőit nem tudja a nép kellően munkálni, sőt a mi borunk terem is, nem tudjuk eladni. Gabonánkat a külföld megveszi, borunkat nem. Es miért nem? Mert nem használhatja, mivel nem értünk sem a szőlő, sem a bor kezeléséhez. Balaton vidékén felette szükséges volna egy borcsarnok állítása, melyből a kereskedő mindig biztosan vehetne. De a vállalkozók félnek belekapni, mert azt mondják, hogy a mostani sokféleképen ültetett s rosszul mivelt, és főleg rosszul szüretelt szőlőkből csak ritka esztendőben (minő p. o. 1868-iki) lehet kereskedésre alkalmas bort vásárolni össze. Ha tehát borainkat értékesíteni akarjuk, meg kell tanulnunk azt termeszteni és kezelni. Még egyet ajánlok figyelmébe polgártársaimnak. Az országban alig van alkalmasabb égalj nemes gyümölcs termelésre, mint Zalában a Balaton vidékén. Különösen Füred vidékének, a füredi fürdőben és nyáron gőzhajóval a vasútra szállitva, minő jó alkalma volna az eladásra! Minő jövedelemforrás lehetne! (Némely alföldi városok p. o. Kecskemét száz ezereket vesznek be gyümölcsükből). Es épen Füred vidékének nemes gyümölcs termelése ugy szólva semmi sincs.