Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-04 / 14. szám

423 432 í de mi önt látni akarjuk. Mi felvállaljuk, hogy elvisszük önt Amerika főbb városaiba; minden városban ön egy felolvasást tart, nem bánjuk ha mindenikben ugyanazt, nincs mért váltogatni azt, és mi ajánlunk önnek minden felolvasásért 800 frankot aranyban, mert a papirpénz ott na­gyon gyanús. Nem akartam az Amerikaiknak azt mondani, hogy ez igen sok, és hogy hazám­ban nem becsülnek ennyire. Épen ezért kérem önöket, hogy tartsák meg magoknak e titkot. Angliában ezen irodalmi vagy tudományos egyesületek tökéit rendesen másképen, mondhat­nám, aristokratikusabb módon használják fel. Én az amerikai rendszer mellett vagyok, ámbár meg­súghatom önöknek, hogy nincs szándékomban felhasználni a meghívást. E szerint az én véle­ményem teljesen önzetlen. Angliában a besze­dett pénzeket jótékony célra használják, valame­lyikére azon számos müveknek, melyek társulás utján jőnek létre, s igy költenek érdeket a nyil­vános szabadság iránt a jó lelkekben. Jegyezzék meg önök, hogy ez nem tréfa dolog, és hogy most miután elárultam titkomat, ha Páris polgár­mesterei ügyesek, a jövő évben általuk rende­zett számos összejöveteleknek kellend lenni, hol ők a legtehetségesebb szónokokat bemutatják önöknek és hol aztán kezeiket kinyujtandják a szegényekért; ök helyesen cselekesznek majd, én meg, azt előre jelentem önöknek, kész leszek beszélni helyettök. Bámulatos eredményekhez jutottak már ez uton. És ha önök megengedik egy öreg tanár­nak, hogy egy még sokkal régibb tanárt idézhes­sen, emlékeztetem önöket arra, amit a nagy Aris­toteles a maga korában látott, s amit azóta elfelejtettek: ez az, hogy a társaságok nem azért élnek, mert törvények és katonák vannak, ha­nem azért, mert uralkodik a társaságban az, amit Aristoteles barátságnak nevezett és amit mi ma testvériségnek nevezünk. Amint azon öreg bölcs mondá, ha barátság uralkodnék mindenütt, nem volna szükség igazságszolgáltatásra; az egész vi­lág egymást segítené kölcsönösen. Bírhattok vál­tíg jogokkal, ha nincs köztetek barátság, társadal­matok nem fog tartós lenni. Két ezer éve, hogy ez észlelet tétetett, és két ezer év óta mi azt igen ugyan elfelejtettük. Hátra van még1 , uraim hogy kimentsem ma­gamat a hosszadalmas beszédért; ez a tanárok ren­des hibája. Ha ráveszik, hogy beszéljenek, ren­desen megfeledkeznek magokról; mégroszabbak az ügyvédeknél." Bizonyára senki sem tanulhatna többet e fel­séges beszédből, mint nemzetünk, mely hogy a modern államok sorában a históriai múltja és a jelenkor constellatiója szerint őt megillető helyet elfoglalhassa, mindenek felett azon individuális polgári erényekre kell törekednie, melyek nélkül mai korban nemzeti nagyság nem lehető és a po­litikai szabadság merő fallacia. Az európai emberiség socialis viszonyai két uj hatalmat teremtettek az államéletben, melyek kitartó egyéni munkásságnak, takarékosságnak és rendezett társadalmi háztartásnak gyümölcsei; nevük: tudomány és pénz; ezek nélkül nem le­het mai nap sem egyéni, sem politikai függet­lenség. Mig vasutainkat, hajóinkat, gyárainkat s minden egyéb iparvállalatainkat csak idegen ész­szel, idegen kezekkel és idegen pénzzel létesítjük, addig mi mindég amaz idegeneknek adózó szol­gái leszünk, bármily fennyen hirdesse is a tör­vény független létünket politikai tekintetben. Maiglan nemzetünknek csaknem összes szel­lemi élete törvények gyártásában folyt le, és a hozott törvényeknek rendesen csak addig volt előttünk becsük, mig papirosra nem tettük: azu­tán csakhamar félrevetettük, hogy ujak alkotása felett újból civakodjunk. Olyanok voltunk, mint a gyerekek; ha föl­építettük a kártyaházat, azt hittük, vajmi nagyot tettünk. De a gyerek számára szilárd hajlékról is van gondoskodva az okosabb szülék által; ha pedig nemzet gyermekeskedik, nincs ki érte gon­doskodjék. A törvényhozás egy nemzet jobbjainak nagy és szent foglalatossága; de a közönség feladata szerény polgári erények gyakorlása által közjólé­tet eszközölni és teremteni. Ebben serényked­jünk, mert ettől függ jövőnk kedvező alakulása. E polgári erények élesztése és terjesztésére nem tudunk alkalmasb eszközt, mint a Laboulaye ajánlotta socialis értekezések. Ezért közlöttük erre vonatkozó beszédét. Ballagi Mór.

Next

/
Oldalképek
Tartalom