Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

sék a felöl, hogy az egész Syllabus neoi más, mint kárhoztatása minden eszmének, a tizenkilencedik század minden vívmányának, az utolsó cikk megtiltja még hinni is azt, „hogy a római fó'pap a haladással, a szabadelvűséggel és a mai civilisatióval valaha kibékülhessen, vagy tartozzék kibékülni.4

1 íme kedves testvérei^! ez a római rendszer; ime ilyen ma azon járom, mely alá leendő visszamenetelre titeket intenek, és pedig, épen azon pillanatban, a midőn katholikus nagy népek felébredtek annak széttörésére. Vajha megértenék ezek, hogy az egyetlenegy eszköz annak végképeni széttörésére az, hogy keressék hitöket, és a többit másutt, mint Romában! Rátok nézve tehát, kik e jármot rég idő óta széttörtétek, semmivel sem volna szó kevesebbről, mint, hogy tagadjátók meg mint keresztyének, a bibliába, a keresztyén igazság egyedüli forrásába vetett hiteteket: továbbá, hogy tagadjátok meg mint emberek, eszetek és lelkiismeretetek szabad használatát; mint polgárok pedig, tagadjátok meg a jelenkori társadalom minden elveit. Ha hasonló igények már magukban nem hordoznák kárhoztatásukat, nektek csak az kellene tekintenetek, hol állanak azok miatt az ezen kormányzat alá vetett tartományok. Hallgatunk, ha ugy tetszik azon szigorról, melyet csak imént egy ma már bukott, de a pápa által mindenek felett annyira kedvelt kormány a mi spanyolországi barátaink ellen kifejtett; de a mely szigor még is korán sem vala még oly szoros alkalmazása a Syllabus elveinek, mint a hogy azt — miként ti eléggé tudjátok — más időkben tették. Mi az tehát, a mit ezen tartományokban egészen addig, mig a mai mozgalom nem tört magának hozzájuk utat, szemlélhetünk? Semmi oktatás a népnél. Milliók nem tudnak még olvasni sem. Semmi ipar, vagy a lehető legkevesebb. Az anyagi előhaladás nagyon fenyegetne más nemű előhaladás maga után vonásával, és a legszebb ég alatt, még maga a föld is ezen egyetemes elsatnyulás befolyása alatt látszik szenvedni. Semmi közélet. Ha a nép valami sulylyal birna az államban, akarna azzal birni az egyházban is; de az egyház azon igyekszik, hogy az épen ne birjon azzal. Semmi élet, bár miben is általában. Minden gépiesen követi pályafutását. A legszebb értelmiségek kialszanak az űrben (dans le vide), vagy némi táplálék utáni kinos keresgélésök közben önmagukat emésztik fel. íme a társadalmi következmények. Igaz, hogy ezek, miként már emiitettük, gyérülni törekszenek, és magában a pápa államaiban is, a hol pedig oly sokáig leginkább lehetett azokat kimutatni, egy uj fuvallat lengése ostromolja azokat. De a mi a vallási következményeket illeti, azok követték s ma is követik siralmas pályafutásukat. Ne hagyjátok magatokat itt tévedésbe ejtetni az által, hogy minő a catholicismus némely felvilágosultabb tartományokban, hol az a közvélemény és gyakran a ti jelenlétetek által is kötelezve van, árnyékban hagyni, sőt fel is adni annak nevezetes részét, a mit másutt művel és hirdet. Nézzétek őt ott, a hol ő az ur5

és a hol őt semmi ellenzék, semmi ellenőrködés nem gátolja célzatainak kifejtésében. Ott formák és műveletek teszik csaknem az egész vallást, és igen gyakran, minden akadaly nélkül, társulnak azok vagy a hitetlenséggel, vagy a romlottsággal. Ott, az egyháznak védelme alatt, és igen gyakran sugallatára, a legvastagabb babonák fej lenek ki. Ott, a képek oly nagy, gyakran még nagyobb szerepet játszanak, mint a régi pogányságban. Ott, képtelen csodák nyiltan hivatnak elő támogatására azon korlátlan tekintélynek, melyet az egyház ezen tudatlan és elfélénkitett népségek felett megtartani törekszik. Mind azon igazán kitűnő keresztyének, kiket a római egyház a reformatio óta számitott, épen ugy mint mi, fájdalommal nézék, mire jut a keresztyénség mindenütt, hol ezen egyház azt hiszi, hogy nincs mit tartania sem a bibliától, sem az időkortól. Egyébiránt mind ezen keresztyének vallási fejlettsége, miként azt kimutathatnék, azon kényuralom körén kivül létesült, melynek súlyát a pápaság nem szűnt meg nehezíteni. Néhány kevesek ezek közül ellentállának, tiltakozának, és tudjátok, hogy tiltakozásaik miként fogadtattak; sokan egyebet nem tehettek, mint