Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

gyon megváltozott, s gazdagabb lett épen a pisai, konstanzi, baseli e's tridenti zsinatok tapasztalataival és a protestáns társadalommal, mely pápa nélkül is, sőt épen mivel anélkül volt, jólétet, békét és műveltséget Eonositott meg hívei között. A pápaságtól és lovagjaitól többé sem jót nem remél, sem rosszat nem fél a világ, s a kóranyagot, mit a hierarchia oltott a társadalom testébe, nem a 15. század gyógyszerével, hanem más uton igyekszik orvosolni. Rómáról is áll mi a Bourbonokról, hogy semmit sem tanul és semmit sem felejt. A zsinat kihirdetése ezt .csak igazolja, Vajha azon közönyből, melylyel Európa az „Aeterni Patris" bullát fogadta megtanulná, hogy a syllabus társadalmi elvei nem találnak többé termékeny földre, hála legyen érte isten után a jó Luthernek és Kálvinnak ! * Milano városa kérvényt intézett a belügyminiszterhez, hogy az iparra nézve káros nagy számú ünnepek eltörlése iránt törvényjavaslatot terjesszen elő. A miniszter erre azt felelte, hogy Olaszországban teljes vallásszabadság uralkodik, az egyház tetszése szerint határozhatja meg az ünnepek számát, de az állam senkit nem kényszerit azok megtartására. Már ha a sok ünnep káros az iparra, az orvoslás egészen a nép kezében van, mivel senki nem kényszerít heti azok megtartására. Vagy más szóval: ne várjanak minden jót egy-egy törvénycikktől, vagy a kormánytól, hanem ébredjenek magok is. Ha nem tetszik a sok ünnep, hát ne innepeljenek. — Franciaország. A „Constitutionnel" ismét több nyilvános gyűlésről referál, melyeket rendőrileg kellett feloszlatni. Az úgynevezett „salle de la Revolution"ban tartott zajos gyűlésről ezeket irja: Mintegy [7—800 ember vett részt e gyűlésen, nagy lelkesedéssel választván meg Bachellery urat elnökké, ki a vallásos oktatás ellen beszélt. Utána Fribourg lépett a szószékre, s heves szavakkal támadta meg a clerust, mely szerinte egyedüli oka az ország szerencsétlenségének s a családok erkölcsi siüyedésének. Beszédét a kormánybiztos intései dacára is ily hangon folytatta. Ribal azt állitá, hogy Franciaország pápája: Rabelais, s beszédében a forradalom nagy napjaira emlékezteti a hallgatóságot. Ezután újra az elnök emelt szót, figyelembe ajánlva a politikai perekről közelebb megjelent röpiratot. Megbélyegzi a jezsuitákat, de dicséri, hogy oly férfiakat neveltek mint Clement Jákob és Ravaillac. Azt kérdi tovább, vájjon a 89-iki férfiak vagyunk-e vagy egy hanyatló birodalom polgáraivá süly edtünk alá. „Tiltakozzunk, tiltakozzunk folyvást—kiáltá — s ha nem hallgatnak meg, ugy követeljünk fegyveres kézzel. Eleget fojtogattak bennünket, fojtsuk most meg mi őket!" E sorokat azért vettük át a „H—k"ból, hogy mai külföldi rovatunk első cikkének illustratiojául szolgáljon. A nép a társadalom betegségeit látva túlzó kifakadásokra engedi magát ragadtatni, de a bajok orvoslását nem a hierarchiától várja még egy oly keményen megpápázott országban sem, mint Franciaország, sőt ellenkezőleg — látva protestáns országok, Anglia, Holland, Ejszakamerika, Éjszak-Németország folytonos előhaladását, rendezett, békés és erkölcsös fejlődését — bajait épen a római institutioból származtatja. Ily viszonyok közt közönyösen fogadja a zsinatot is, melyre máskor hivatkozott a pápa ellen. E közöny roszabb a hierarchiára nézve mint az ellenzés, mert teljes ignoráltatásának a jele. * Az „Autonomia" tudósitása szerint a Rómában lakó angolok egyházi demonstratiót rendeztek. Kérelmökre a legfőbb egyházi hatóság a sz. Gergely-templomban három napi nyilvános imákat rendelt tartatni oly célból, hogy Angolország a római egyház kebelébe visszatérjen. — Az angolok visszatérése is egy azon ábrándok közül, melyek nem fognak teljesülni, — vagy talán egyike az ámitási eszközöknek. Egyes átállások ott gyakran fordulnak elő kivétel nélkül mindenik felekezetnél, mivel ott a vallási dolgok iránt nagy az érdekeltség, s ennél fogva változnak a nézetek ; de a protestáns öntudat sem Németországon sem Hollandban nem erősebb, mint Angliában. * A „M. Á." mart. 20. száma párizsi levele ismét azon eshetőséggel foglalkozik, hogy „a zsinat megnyitása valószinűleg el fog halasztatni, miután némely fejedelem komoly akadályokat tett." — Tudtunk szerint ez sehol nem történt, mindazáltal a római zsinat megnyitása minden valószínűség szerint el fog halasztatni — örökre. * A „Sz—k" párizsi levelezője irja: „Az általános zsinatnál foglalkozni kivánó püspökök száma mind össze 28. Ön látja tehát, hogy a 92 franciaországi és gyarmati püspök és érsek közül csak nagyon kevesen sietnek részt venni a zsinatban." — Pedig ha a francia kormány a 28-at elbocsátja a más 64-et sem akadályozza. Miért nem mennek tehát ? Feleljenek meg rá ultramontan lapjaink!! ________ * A ki vesz annak lesz. IX. Pius aranymiséje alkalmából „megnyitja az egyház mennyei kincsét, melynek kiszolgáltatását isten ő reá bizta, — a kik apr. 11-én meggyónnak, minden bűneik elengedtetnek, mely közbenjárólag azon ker. lelkekre is alkalmazható lesz, kik istenben multak ki e világból." E legújabb gratia minden bűnös lelkeknek figyelmébe ajánltatik. * Holland. A „Magyar Állam"ban a kővetkező meglepő hirt olvassuk: „A Groning-féle (értsd gröningai) iskola több prot. tudósa ugy nyilatkozott, hogy a zsinatra Rómába nem mennek." Hm! Szegény jó kálvinista hollandiak, — talán hitte valaha a „M. A.," hogy elmennek a római zsinatra ? A spanyol háborút ott még nem feledték el! ^Lengyelország. Az orosz kormány most azon törokszik, hogy mind a róm. kath. mind a református lengyelek templomaiba az orosz nyelvet bevigye. Erre a katholikusok azt felelték, hogy nálok az istenitiszteleti nyelv fölött csak a pápának van joga határozni; a reformátusok pedig arra hivatkoztak, hogy részökre az anyanyelv tem-