Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

Végül, ha akarja a kihirdetést is megtagadhatja. De az ujabb törvények szerint nincs szükség a kath. papnak sem áldására, mely különben is istentől jo, sem hirdetésére, mert mi összeesketjük egyházunk jóval egyszerűbb, de nem kevésbé ünnepélyes szertartása szerint a templomban, és az általunk eszközölt háromszori hirdetés is elégséges (9 és II. §.). Utasítsuk, hogy idő- és fáradságkimélés tekintetéből, — mivel célt semmi esetre sem érnek a kath. papnál — mindjárt, legelőször is két hiteles, értelmes. Írástudó tanúval jelenjenek meg nála, s szólitsák fel, hogy hirdesse ki őket. A hirdetésre felszólításnak elmaradni nem szabad. (9. §.) Mihelyt a kath. pap szokott nótáját kezdi az átállásról, reversalisról, stb. — szakítsák félbe beszédét, s egyenesen e kérdést intézzék hozzá: ki fogja-e hirdetni vagy nem, mert stereotyp kívánságait ismétlés nélkül is tudják, de nem teljesíthetik. Ha a pap nemet mond, azonnal hagyják ott, a két tanú bélyegtelen papiron adjon bizonyitványt arról, hogy a felszólítás megtörtént, de sikertelenül, s azontúl mi ugy végezhetjük a hirdetést és esketést, mintha tiszta prot. házasságról volna szó. §.). Ha a kath. pap teljesiti a hirdetést, — a mi tetszésétől függ, s épen azért ez is és az ellenkező is gyakran előfordul - és ha a felek megelégesznek a passiva assistentiával, melynél többet semmi esetre sem nyerhetnek, részünkről állítsuk ki a hirdetési bizonyitványt és az elbocsátó levelet egészen kifogástalanul, s ne engedjük magunkat boszankodásra ragadtatni, amint már előfordult, mert erre semmi törvényes okunk nincs, s nem is illendő. A protestantismus soha nem foglalhat ellenséges állást a vegyes házasságokkal szemben, mivel ezek a felekezeti türelem és egymás hite megbecsülése legjobb iskoláinak bizonyultak; s innen lehet kimagyarázni, hogy őseink még akkor sem ellenezték, midőn honi törvényeink szerint a prot. egyház hátrányára köttettek. — Ha a felek inkább nálunk kívánnának összekelni, ismét csak két tanúval jelenjék meg a vőlegény a plebánusnál, s kérje a hirdetési bizonyitványt. Ha nyer, az ügy a kath. pappal be van végezve; ha pedig nem, — a mi ismét a plébánus szeszélyétől függ, — akkor azon kérdést intézze hozzá, hogy nem jelentetett-e be valami akadály. A pap által e kérdésre adott vagy megtagadott válaszról adjanak a tanuk bélyegmentes bizonyitványt, mely teljesen pótolja az elbocsátó levelet, melyért felesleges egy szót is vesztegetni, mivel ezt már nem szabad adni a kath. papnak. Ha e bizonyitványt keztinkhez kaptuk és akadályt a plébánus nem adott tudtunkra, végezhetjük az esketést (10 és 11. §.) Ne hivatkozzunk mi a római pappal szemben sem humanismusra, sem krisztusi szeretetre, sem a haza érdekére vagy a családok békéjére. Mind ezek egy valódi hegymögi lélek előtt hiábanvaló, üres érzelgések; sőt még amely plébánus fogékony is az ily érzelmek iránt, nem segíthet a dolgon, — pápája és püspökei tiltják. Legyünk előre tisztában, hogy mindenik pap előadja a már ismert törvénytelen kívánságokat, hogy az ezeket nem teljesítőt innepélyesen nem esketi össze, csak minden szó nélkül meghallgatja: „én ezt nőül veszem én ehez nőül megyek,a

és hogy elbocsátó levelet nem ád, s csak ritkán találkozik olyan, ki elvégzi a hirdetést és bizonyitványt ád róla. De miután a törvény segítségünkre van, hiba volna azon törni a fejünket, hogy miért tarka a párduc és miért fekete a szerecsen, s még nagyobb kár volna időt vesztegetni arra, hogy fehérre mossuk, hanem cselekedjünk a törvény utmutatása szerint az előadott módon teljes határozottsággal. Kovács Albert. A lelkész uraknak. (Folytatás.) 54-ik törvénycikk, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. 22. §. Házassági bíróság. A római latin és görög szertartású katholikusok, ugy szintén a keleti egyházi, valamint a mindkét felekezetű evangélikusok és unitáriusok jelenleg fenálló egyházi törvényszékeik illetősége alá egyedül a házassági, illetőleg vegyes házassági perek, és ezek is csak annyiban tartoznak, a mennyiben a házassági kötelék érvényességét és akár az ideiglenes elválást, akár a végképi felbontást tárgyazzák. Minden egyéb a - házassági viszonyból származható peres kérdések, melyekre nézve eddig az egyházi törvényszékek Ítéltek —jelesül a születés törvényességének kérdése, a perlekedő házastársak közt a gyermekek tartása és a házassági elválásból felmerülhető vagyoni követelések iránti keresetek — az illető polgári, — és pedig sz. kir. városok lakosaira nézve a városi, a megye egész területére nézve a megyei, és az 1-ső §-ban emiitett keriiletokben (a jász-kun, hajdú és 25*