Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

Melyre nézve midőn e becses lapok t. c. szerkesztőjét az idezárt genfi nyilatkozmány egész terjedelmében leendő szives közlésére felkérem : felkérem, a genfi lelkésztársulat nevében, egyszersmind a hazai többi lapok t. c. szerkesztőit, hogy azt e lapokból átvenni s becses lapjaikban közölni szíveskedjenek. Nagy-Kőrösön, jan. 4. 1869. Filé Lajos, ref, leik. A genfi lelkészek társulata (la Compagnie des Pasteurs de l'Eglise de Genéve) ezen egyház tagjaihoz és minden evangyéliomi keresztyénhez* Nem ismeretlen előttetek, igen kedves testvérek! liogy a pápa egy zsinatnak a jövő évre lett meghirdetése alkalmával, minap a protestánsokhoz egy iratot intézett, melyben őket inti, hogy azon egyházba, melynek ö feje, lépjenek vissza. Ez lévén — mond ő nekik — egyedül az igazi egyház, egyedül az biztosithat az ő szivöknek is megnyugvást, lelköknek békét és minden népnek rendet és jólétet. O kész őket — úgymond még nekik — atyailag visszafogadni és részeltetni mind azon szellemi kincsekben, melyekkel <"> rendelkezik. Ezen iratnak mérsékelt és szelid alakja nem emlékeztet az anathémákra, melyekkel Róma minket annyiszor sújtott. Szerencsétlenségre, az anatliemák most is megvannak. Azok soha viszsza nem húzattak; azok szolgálnak magyarázó szövegül ahoz, a mit- a katholikus népeknek a reformátorok, a reformatio és a reformátusokról tanitnak ; azok sugallják a törvényeket és rendszabályokat, melyeknek a mi testvéreink tárgyai mindenütt, hol a római egyház a maga akaratát rászabj a a kormányokra. S vájjon ezeket viszonvádlás végett emlitjük-e fel? Nem, mi ezért teljességgel nem szólaltunk volna fel. De jó, mindenek előtt, tisztába hozni, hogy semmi sem változott, hogy semmi sem változhatik, mivel magának a római egyháznak elve az ő végzéseinek és dogmáinak általános változhatlansága. A mik mi az ő szemeiben negyedfél századdal ez előtt valánk, azok vagyunk mi most is, és magában ezen iratban is, bár igéri nekünk jóakaratát, de azon egyedüli feltét alatt, hogy egyenesen a meghódol áson kezdjünk. A mit tehát tőlünk kívánnak, az, hogy táljuk meg atyáink müvét, és nekünk akkor nincs más elibünk tenni való kérdésünk, mint ez: elenyésztette vagy legalább meggyengítette-e Róma azon okokat, melyek a tizenhatodik század nagy mozgalmát elhatározák. 0 azokat nagy részben még erősítette. Elsőben is, a mi a tanokat illeti: mind azon tévelyeket, melyek ellen kezdetben csak esedezve az egyháznak, hogy ő maga igazítsa ki azokat, tiltakozának, — az egyház, trienti zsinatában, véglegesen megerősítette és formulázta. Minden kiigazítás és modósitás lehetetlen. A dogma, melyet ezen zsinat még árnyékban hagyott, a csalhatlan és általános pápaságnak akkor még annyi püspök által ostromolt dogmája, ma már első sorban áll. Minden arra mutat, hogy a jövő zsimat ezt egy szavazattal, vagy legalább hallgatásával szentesit ni fogja. Egy más dogma, melyet a trienti zsinat még nem mert proelamalni. a szeplőtlen fogantatás dogmája, a pápa által, egy maga által lett proclamálva, cselekedvén ő már itt azon csalhatlan -ság szerint, melyet számára, miként ő arról biztos, majd egy gyűlés elismerni fog. íme, kedves testvérek! néhány vonása azon szomorú előhaladásnak, melyet ma reformátorainknak ki kellene mutatniok azon egyház tanitmányában, mely ellen ők már akkor, a bibliában, a lelkiismeretben és a történelemben oly félelmes érveket találának. Mindazáltal más részről, épen nem vonakodunk mi felismerni abban szerencsés változásokat is. Nagy visszaéléseknek, nagy botrányoknak szakadt vége, ha nem is mindenütt, legalább sok tartományban. Mi nem ismerjük félre teljességgel különösen azon ember tiszteletre méltójellemét, ki jelenleg ezen trónon ül, mely annyiszor oly roszul volt elfoglalva. De ha a pápa jobb, a pápaság, miként épen most láttuk, általános kényuralom felé haladt; ha a római egyház némely tekintetben jobban áll is, mint a 16-ik században, mindazáltal lehetetlen az ő ájtatosságáról és kultuszáról ugyan azt nem mondanunk, a mit az ő dogmáiról mondtunk: nevezetesen, hogy ő azon időszak óta, sok, már akkor téveseknek ismert és veszélyes dolgokat kiválóan hangsúlyozott. Szemére veték neki a szertartások- ésfor-