Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-21 / 12. szám

fel büntető és jutalmazó atyát. A stoicus bölcshöz hasonlóan ők is a rendületlenséget tekintik az ember legszebb jellegének. Épen az ismeret és gondolkozás e nagy hatalma követeli, hogy azok kifejtésére fordíttassák minden gond, az erkölcsiség is csak ez által szilárdul meg, mert a bűnös mindenkor inkább szánandó, és gyógyítandó, mint büntetést érdemelne s másrészt az erényes élet különösen és leginkább attól függ, mennyire képes valaki a világ összes viszonyait áttekinteni. Maga a vallás sem egyéb, mint az embernek tudata az universummal összefüggéséről s másrészt azon törekvés, hogy önmaga s a társadalmi jó előmozdítása által a magában ismeretlen s hegeli nézet szerint csak a történelemben kifejlődő objectiv erkölcsiség létesülésén ő is munkálkodjék. Hogy mi az erre kényszerítő szellemi erő s mi a végcél ? arra nem felelnek. De ezen önmunkásság követelése által az akaraterőre nagy suly fektettctik, habár általában véve mind ezt, mind még inkább az érzelmet igen mostohául kezelik. Sokszor egészen bosszantó is lesz, midőn p. a házasság, barátság s más eféle viszonyok hidegen fejtegettetnsk ideális jelentőségök teljes félreértésével. Nem kell azonban vélnünk, hogy ezzel össze volna kapcsolva nálok a társadalmi ügyek iránti közönyösség. Az absolutum tiszta létét Hegeltől ők is öröklötték s csaknem negatív hittanok mellett magas erkölcsi elveket hirdetnek s önmagokhoz következetlenül a jézusi szeretetet kiemelik, bár szinte értelmileg magyarázva azt, mint az egymás kiegészítése szükségéből eredő vágyat. Ezek lehetnek az általánosan közös alapgondolatok. A részletezés — ugyhiszem — e helyen felesleges mnnka volna. Észrevehette az olvasó a fentebbi vázlatból is, hogy ez irány főhibája, a lelki munkásság nemismerése. Ama nagy ür, melyet a szemlélet és hit, tudat és meggyőződés célul tűzés és akarat közt létezik, tőlök egészen elfeledtetik ; nem az egész ember, csak egy oldala után itél és dönt. Ez egyoldalúság, melyet a német intellectualis irány okoz, már magában megdönti e nézeteket s meggátolja, hogy a hideg ész szavát a tisztán értelmi életre soha fel nem emelkedő nép is megérthesse. Másrészt nem lehet tagadni, hogy a jelen dogmatica rendszeretlensége önkényt felhívta erre a birálva gondolkozókat. Az exegetálás mostani módszere megöli az egészen átható gondolkozást a theologokban, kik megszokják a sok fa miatt nem látni az erdőt s másrészt nem is nyernek elegendő logicai és lélektani ismeretet, hogy a keresztyénség alapgondolatára felemelkedni törekednének is. Innen ered, hogy mai hittanunkban közös szellemével teljesen ellenkezőleg theoreticus szörszálhasogatások halmaza áll, ama fő melyet a szeretet apostola kitűzött, a népet az ideális eszmék felfogására képessé tenni, csak nem teljesen mellőzve van, egy részben félreértett helyek folytán a határozott előhaladás parancsa helyett valóban alacsony gondolkozással a jóra tehetetlenségünk emlegettetilc stb. — Ily nézetek méltán felhívták a következetes gondolkozók figyelmét s alkalmat adtak a a felületes gondolkodóknak az egész kigunyolására. Mert alig van minden philozophálása dacára oly tudománytalan s oly merészen következtető álláspont, mint épen a szabad vallásos társaságé. A jelen theologia nem képes ugyan egységes nézetre felemelkedni s ő is inkább csak egy lelki irányt, a hitet használja fel, melynek a többit jogtalanul ellenébe állitja: de igen merész következtetés volna a dogmatica e gyengéjéből maga a keresztyénség helytelenségét következtetni, miként a biblia phantasticus képei a túlvilág leírásában még legkevésbé sem hozathatnak fel okul azok létezése ellen. Másik fő tévedése ezen vallásos iránynak a történelem nem ismerése. Tiszta logicai gondolkozások nem en" gedi meg az idő viszonyaira figyelmezést, s miként lélektani rövidlátóságok minden pietismust tettetésnek, egyházi buzgalmat uralomvágynak lát, ugy felületes következtetésük merészen egyes önkényüleg felvett tételből ered, tekintet nélkül a múlttal organicus összefüggőire, anélkül, hogy azt összehasonlítás által megerősíteni törekednének. Tisztán a kimondott gondolatot veszik át, tekintet nélkül arra, hogy helyesen közöltetett-e s ezen máskorban és más nézetek alapján fejlődött eszmét mai jelentősége szerint ítélvén meg, elferditésök természetesen könnyen sikerülhet. Sajnos, hogy az egyház tanat e tekintetben védelmezni lehetetlen, még kevésbé, mint az előbbi követelésre nézve. A vallás lélektani alapjait legalább az egy Sehleiermacher alaposan vizsgálta s bár lánglelkü szava elhangzott is a pusztában, e téreri megnyitotta az uj utat, sőt tanításával példát is adott, mint kell a koresztyénséget felfogatni: a történelmi téren ezt még senki sem kezdte meg. A keresztyénség létrejövetele, a pogányság és zsidóság hatása megalakulására soha sem tárgyaltatott részletesen, még magokat a Jézus közvetlenül megelőzött zsidó theologokat is alig ismerjük. De a sokkal fontosabb s minden theologiai tanulmány tetőpontját képezni méltó tudomány, az összehasonlító vallástan, még eddig meg sem alakult. Összehasonlítás azon egyik büszó, mely az igazság kapuja zárait felnyitja, s ha a természettudományban, nyelvészetben stb. óriási eredményt mutatott ki, itt is méltán várhatunk ettől nagy fontosságot. Első pillanatra méltó foglalkozásnak mutatkozik ez ugyan is, mert legalább kimutatná a hittan összefüggését a világnézetekkel, kijelölné a közös vallásos irányt, felmutatná az általánosan túlnyomó subjectivitas alapját — egyszóval épen a lényegest minden vallástudományban, mint tudományban. Első tekintet mutatja, hogy addig valóságos dogmatica nem létezhetik. Jól tudom én, hogy azok, kik a keresztyénséget készen megszületettnek tekintik, hogy a többi mellette csak szánandó tévelygés vagy épen Chrysostom szerint ördög munkájának tekintethetik, hogy ezek legalább is mosolyogni fognák e valóban óriási munka megkisértésénél. De kérdem ugyanazokat: feledik-e ismerettörvényünk egyik alaptételét, hogy egy tárgyat magában nem ismerhetünk fel, hanem vagy hasonlat vagy ellentét által egyedül ? Ha ezt elismerik, akkor be kell őszintén vallaniok, hogy a keresztyénséget nem ismerhetik. Mert — hogy kissé kézzelfog-