Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

lünk, Bányai László volt nagyszombati vicarius, a kire egyszersmind a hittéritők kijelölése és Kishontba küldetése is bizatott. Az egyetemnek hitbuzgóságáról ismeretes két növendéke Karaba György ez idő szerint rapi lelkész Nógrádban — és Kanderka György választatott és küldetett az erőszakos hittérítés szomorú feladatának megoldására Kishontba. Miután a rimaszombati sajnos eseméyben Karaba György mint első rendű személy szerepel, jónak láttam az ő életére vonatkozó adatokat közelebbről megismertetni. Karaba György született Nyitramegyének Galgóc és Szokolóc közt fekvő s az attraki egyházhoz tartozott Jalsó nevü r.kath. községben nemes szüléktől apr. 27-én 1733 —szerinte 1735—évben. Tanult Astrakon, Nagyszombatban, Gyöngyösön, Egerben Nyitrán ; a költészetet Nagyszombatban hallgatta; 1758-ban clericusnak vétetett fel s a hazánkban ismeretes veres barátok — a jezsuiták egy osztálya — közé lépett és 1759 dec. 22-én subdiakonusnak szenteltetett, mely alkalommal amint az oltár előtt földre borulva feküvék, orra vére bőven megindult. Vérmes testalkatának ezen körülményét jósjel gyanánt tekintvén, az idő multával bekövetkezett rimaszombati összeütközéssel hozza kapcsolatba. Mart. 22-én 1760 pápa lett s nem sokára a bajmóci prépostságnál káplánul alkalmaztatott. Megjegyzi, hogy ezen lelkészi állomást prépostsági cím alatt 1610 körül Abrahamidesz János ág. hí tv. superintendens töltötte be. — Karaba 1763. évben mart. 24-én Nógrádmegyében fekvő Rap helységbe neveztetett ki lelkészül. Itt kapta Bányai László felhívását a Kishontban állítandó hittéritői állomás elfoglalására. Karabát erre kitűnően ajánlották testi és lelki tulajdonai: férfi korának erőteljes éveiben ritka tudományos képzettséggel, s vakmerőséggel határos bátorsággal, törhetlen erélylyel egyesitett nem csekély mértékben nagyravágyást és vakbuzgóságot, kész elhallgattatni kebelében az emberiség és hazafiság érzelmét, ember és honfitársainak nyugalmát sőt életét is kockáztatni, csak hogy kitűzött célját elérhesse. Bányai felhívására tehát készséggel felajánlván magát Karaba, Raptól elbúcsúzott és apr. 9-én 1769 Osgyánba érkezett: „cum socio meo domino Georgio Kanderka terram Kishontensem spinis et tribulis infernalis hostis plenam, confirmato ad omnia, quae mihi erant ventura, animo attigi." Másnap záporesőben, az est sötétsége által fedezve érkeztek Ráhóra s ezen körülmény, véleménye szerint, megmentette őket a lakósok által tervezett kiűzetéstől. S miután a megyének ottani épületét elfoglalták, egyszersmind a királyi kápolnát is elhelyezték s a feszületet kitűzték. A két hittérítő társaságában volt Kálnói Ettre Zsigmond, hontmegyei szolgabíró, Rozgonyi Ferenc osgyáni és Uhlarik József nagy-szuhai lelkészek. — Reggel Rozgonyi misét olvasott; a szolgabíró pedig összegyüjté a helység elöljáróit, hogy előttök a hittéritőkre vonatkozó kir. rendeletet felolvasván, egyszersmind komolyan figyelmeztesse és intse őket, hogy a hittéritőket hivatalos eljárásukban háborgatni vagy akadályozni — súlyos büntetés terhe alatt — ne merészeljenek. Mindezeknek végeztével Kanderka György, a másik hittérítő, Rozgonyi Ferenc, Ettre Zsigmond és Uhlarik József társaságában Nyustyára, rendeltetése helyére ment, hol hasonló szertartások közt behelyeztetett; minek végeztével Uhlarik a paplak körében összegyűlt kíváncsi néphez szláv és magyar nyelven beszédet tartott. Csakhamar megérkezett VIII. Pius pápától a hittéritők részére kieszközlött s 22 pontot tartalmazó szabadalomlevél, melynek tartalma szerint azok rendkívüli jogokkal ruháztatnak fel. Nemcsak hogy az eretnekségtől mindenkit teljesen feloldozhattak, tiltott könyveket tarthattak, hanem a harmadik és negyedik rokonsági fokon dispensálhattak, olajat szentelhettek, napjában kétszer misézhettek, a szentséget titkon vihették, az eretnekek közt polgári ruhában megjelenhettek, böjtben hús tej és tojás evésére engedélyt adhattak stb. Már ekkor Karaba hozzáfoghatott működéséhez, még pedig a siker biztos kilátása mellett. Azr első napokban — 1769. máj. 20-ik napjáig — részint Ráhón, mint tartózkodása helyén — részint a szomszéd falukban : Rimabányán Orlaj és Bakos Törékben lépett fel egyházi szertartásaival. — Ily alkalommal kivált a nők részéről találkozott gunynyal és piszkolódással. Sokkal mélyebb gyökeret vert már e tájon a protestáns istenitisztelet egyszerűsége, hogysem feltűnést és kellemetlen érzést ne okozott volna a hittérítő fellépése ezen tisztán protestáns községekben. De ő nem volt azon ember, kit ilyesmivel feltett szán dókától el lehetett volna rettenteni. Erejét növelé, bátorságát edzé annak tudata, hogy a polgári tekintély s a katonai hatalom őt védi, sőt felszólítására ez is az is kész bármikor oltalmára kelni. — Működésének híre gyorsan elterjedett; sőt találkozott egy-két oly egyén is, ki különböző okokból nála jelentkezett s a róm. kath. hitre tért; de a prot. lakosság egyeteme utálattal nézett rá, vagy boszankodással fordult el tőle. Ezen idő szerint a vásárokra járó rimaszombati lakosok közül azok, a kik Nógrádmegyében megfordultak, hírül hozták, hogy a közelebb sőt távolabb fekvő gömöri, nógrádi, hevesi és borsodi róm. kath. községek népe 12 forint és 50 bot büntetése alatt nagy számmal be van rendelve Rimaszombatba, a hittérítő által tartandó istenitiszteletben részt veendő. A rimaszombati lakosok ezt Főrincsen hallották s a hir terjesztőit meg is nevezték. Később már azt is rebesgették, hogy nem ok nélkül csődittetik össze a róm. katholikus néptömeg; mert a rimaszombati helv. hitv. egyház templomának erőszakos elfoglalása céloz-tatik. Részint az ily hírek, részint a nagyobb buzgalommal mint eredménynyel folytatott kitéritések, melyek a néptömeg előtt nagy ünnepélyességgel teljesíttettek, annyira felingerelték a prot. szellemű népet, hogy több helyen füle hallatára fenyegetőztek, hogy ha a téritő még azontúl bejönne hozzájok, erőszakosan ki fognák kergetni. Miután Karaba a Ráhóhoz mint tartózkodási helyéhez közel eső falukba tett kirándulások alkalmával a körülményekkel megismerkedett, végre máj. 26-án dé-utáni