Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

le. 48 előtt a magyar clerus egy utón haladt a helytartó tanácscsal és a bécsi kormánynyal; a forradalom után híven szolgálta Bachot, Schmerlinget, Belcredit, 1866-ban hathatósan felemelte szavát a most kormányzó párt törekvései ellen; egy évvel később, a minisztérium kinevezése és a koronázás után már a ,.gyászos tizennyolc évről" beszélt, s most nagy buzgósággal korteskedik az Andrássy kormány érdekében. Es ha az urnák most folyó esztendejében csakugyan többségre jutna Tisza Kálmán pártja, és ha sikerülne keresztül vinni politikáját, az előzmények után nincs okunk kétkedni, hogy a clerus neki is felajánlaná szolgálatát, s csak ugy pattognának nyilai a „közösügyes-bajos, delegatiós, fináncos" politika ellen; valamint ki merné kétségbevonni azt is, liogy a parlamenti kormány forma bukásánál a katholicismus győzelméről beszélne? E rövid kitéréssel tartoztunk az igazságnak azon gyakran felmerülő vád ellenében, mely kormányunkat ultramontan törekvésekkel gyanúsítja. Uy gyanúsításnak még eddig semmi alapja nincs, mert a mily jogon rámondjuk a kormányra a szentszékek fentartásáért, ép oly joggal állithatnók Tiszáékról a népnevelési törvény körül mutatott magatartásáért. Már pedig e két tényen kivül másból nem ítélhetünk. Hogy minő álláspontot foglal el a kormány a küszöbön álló beireform kérdésekben, azt nem tudjuk, mert még nem nyilatkozott. Nekünk nem feladatunk a kormány védelmére kardot rántani, csak azt akartuk kimutatni a fenebbi adatokkal, hogy a ko rmány és ultramontanismus közt létezni látszó szövetség nézetünk szerint még csak az utóbbi részéről van aláírva, s nem tudunk benne mást látni, mint a clerus hagyományos kormánypolitikájának tovább folytatását. Reméljük, hogy ezért talán még legbalabb olvasóink sem fogják személyünket azzal gyanusitni, hogy a kormány pennájával irtunk! Felvett tárgyunkról nem szükség sokat mondanunk. Elég megemlitnünk csak annyit, hogy január vége felé a „M — Állam" is tett egy pár szelid észrevételt, ugyanakkor megjelent az esztergomi érsek körlevele is, és hogy a „Religio" a választási mozgalmakban magát bűnössé nem tette. Januárral megszűnt az ultramontan mozgalom is e téren. Mondhatni egészen a liberális „Autonomiáé" az érdem, hogy a különben is nagyon heves politikai' küzdelmekbe a vallást is beakarta keverni. Hogy e szép dicsőséget majd nem osztatlanul neki engedték át különben oly féltékeny kollegái : annak könnyen kitalálható okai vannak. Bizonyára nem azért történt, mintha magok is nem óhajtanának egy ultramontan többséget az országgyűlésen, hanem mivel ezt lehetetlennek tartották. Az „Aut." gyakorlatlan vitézei ugylátszik nem tudják még, hogy hallgatni gyakran többet ér mint okosan beszélni, s tartózkodás nélkül megnevezték az eszközt, mely ha sikerülne, természetesen meg is mentené a hierarchia kiváltságait. De a „M. — A." és „Rel" veteranjai viseltek már egyszer ily háborút a nemzet ellen, s eleven emiékökben van mily dicstelenül hagyták oda akkor a csatatért. Közöltek ugyan néhány képviselői nyilatkozatot, köztök a Pulszkyét is, melyről állították, hogy épen az volna, amit ök keresnek; de mi azok közül egyetlen egyből sem tudtuk kiolvasni az ultramontan tendentiát, s kétségen kivül ők sem; hanem igenis valamenyit eként lehetne körül irni: „Az egyenlőség elvét teljesen keresztül vitetni óhajtom a felekezetek közt is, a nem katholikusok folyvást létező jogos panaszait, mennyiben a római clerus államjogi kiváltságokat élvez más felekezetek rovására — meghallgatom, és a róm. egyházat az elveendő kiváltságokért az államtól függetlenné teszem, mellyel együtt jár a világiak befolyása az egyházra.u

Ok oly embert kerestek, ki az elvesztett privilégiumokat is visszaállítsa, s a félelmes autonomiai lelkesedést lehűtse, és e helyett találtak gólya királyt. A „M.—Á." jan. 22-ik számában Zichy Viktor eme nyilatkozatára, hogy „ő mindig a törvény utján fog haladni, s ha Deák megfogna felejtkezni a törvényről, kész azt is elhagyni, hogy csak minden felekezet méltányos és jogos követelményei kielégítést nyerjenek" — megjegyzi; „Már csak legjobb világosan megnevezni azt a kath. egyházat, s világosan megígértetni annak védelmét." Ezt elmondhatta volna minden nyilatkozatra, s főként el a Pulszkyéra, melylyel az ultramontanismus nagy zajt ütött, pedig alkalmasint minden lehető követek közt benne bízik legkevésbé, mint oly férfiúban, ki az egész mivelt világot beutazta, a társadalmi kérdésekben kiváló ismeretek-19 *