Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

a cs. kir. hadseregnél, még ma is teljes jogalappal hir, szóval, a régi zopf meg van sértetlenül. Érdekes lenne most már tudni, ha vájjon annak a méltányos és felvilágosult magyar honvédelmi miniszter­nek a kardja —• ha ugyan van neki — elég éles lesz e arra, hogy ezt a régi zopfot végre valahára levágja. Pest, febr. 13. 1868. Egy kíváncsi. Az i&azsiíft érdekében ! A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" ez évi 4-ik számában nevem alatt megjelent „Egy lelketlen katholikus pap" cimü közlemény egy pontját illetőleg erkölcsi kötelessé­gemnek ismerem kijelenteni, miszerint az illető uradalom csak halogatta, de nem tagadta meg a nyugdíj megadá­sát ; sőt azt a szegény özvegynek azon kijelentéssel szol­gáltatta ki, hogy gyermekét legjobb belátása szerint bár­mely iskolába járathatja. Ha szemtanuja lett volna az illető uradalom a lelki­örömnek, melylyel az illető fiu e nyilatkozat által felbáto­rittatva a íef. iskolába először feljött — mert a zaklatások következtében néhány nap elmaradt abból: — megjutal­maztatva érezhette volna magát azon eljárásáért, melylyel megmutatá, liogy nem kíván a clerua szolgai uszályhor­dozója lenni. Úszódon, febr. 9. 1869. Kálosi Géza, ref. lelkész. HALÁLOZÁS. — Mező-Lassi ref. lelkész tiszt. G y ö r f f y Károly ur, alig 30 éves korában, mult év novi-mber 20 elhunyt. Béke lengjen porai felett! \ E KHO Ti O li. Jelentve volt már e lapok hasábjain, hogy bereg-bö­szörményi lelkész a nagyszalontai h. h. egyházmegye ta­nácsbirája nt. S z i k s z a y József meghalt. E rövid közlést ki bővitendő irom e sorokat, — miután tudomásomra jutott, hogy azon lelkésztárs ki ezt tenni ajánlkozott, betegsége miatt igéretét be nem válthatja. Szikszay József született 1810. Sarkodon biharme­gyében, hol attya hasonlóan lelkész volt. Szüleitől már mint kisded megfosztatván, rokonai fogták fel ügyét. Ta­nulását kezdette szülőföldén, folytatta h. m. vásárhelyen hol nagybáttya tanár volt, végezte debrecenben mint esküdt felügyelő s köztanitó. 1833-ban szikszói rektor lett, hol mint népes városban, az akkor dívó szokás szerint, 6 osz­tályú gymnasiumot vezetet két évig. Pályája végeztével a külföldi egyetemek meglátogatása tiltva lévén, előbb debrecenben, később nagy szalontári segédlelkészkedett. Itt érte őt 1838-ban a b. böszörményi "fegyház meghivása, hol mind végig közszeretetben s tiszteletben élt. Lelkésszé lévén csakhamar fel lohotett benne ismerni a köz ügyek emberét; különösen a lelkész özvegy s árva gyámintézet létre hozásában fáradozott, s már 1845-ben meg volt vetve alapja a papi gyámoldának, mely ma szinte tizezer forinttal rendelkezik, s kamataiból számos özvegyek és árvák részesülnek. — Nem csak első készített ő célszerű alapszabályokat e gyámolda részére, hanem mint pénztár­nok őrködött is a pénz körül 17 éven keresztül a legna­gyobb szigorral. Az egyházmegye, érdemeit méltánylandó s irántai bizalmát kifejezendő 1857-ben főjegyzőségre, 1859-ben tanácsbiróságra emelte, mely hivatalok közül az elsőbbről öt év múlva, az ujboli megválasztatás dacára le mondván, csak az utóbbit tartotta meg haláláig. Jellem­zésére elég legyen csak annyit kijelentenem, hogy ha az e. megyében valami mélyebb, alaposabb, különösen pénz­kezelés körüli eljárást vizsgáló, számadások áttanulmá­nyozását kivánó ügy merült fel, onnan Szikszay el nem maradhatott; méltán is, mert az ő fáradhatatlansága kö­zönségesen elismert volt. — Szabadelvű, s meggyőződését bármi tekintély ellenében bátran kimondó férfiú volt; éle és guny, mikkel eleinte találkozott, ártalmatlanul pattan­tak vissza szilárd jelleméről, később megtanulta mindenki szeretni, s tisztelni az embert ki el mondhatta, és méltán Pállal 1. Thes 2:5 — „Soha hízelkedő beszéddel nem él­tünk a miképen tudjátok." — Mint lelkészt nem csak a szószékben szerették hívei, hanem a községi ügyekben is sokszor ki kérték s elfogadták tanácsát; mint ember há­zánál a jószívűség ritka példánya és szorgalmatos gazda. Mult január hó 19-én éjjel támadta meg a halál a még estve épségben le nyugodott testet, s Öt perc alatt kialudt a még nem egészen 59 éves munkás férfiú élete, a nélkül hogy a nehéz nyögésre éjjeli álmokból fel serkent kedves övéinek csak egy „Isten hozzátokot" mondhatott volna. Gyászolják a megholtat bús özvegye V e c s e y Erzsébet s gyermekei József nagy váradi lelkész, Lajos, Emma és Zoltán még kis korúak és számos baráti. Temetése jan. 22 -én ment végbe, szónokoltak felette alulirt és t. Kiss Pál mezőgyáni lelkész. — Nyugodjanak békével hamvai. Kornádi, febr. 29. 1869. Nagy Dániel, m. k. ref, lelkész. It JevéS Kálmán Farkas madocsai ref lelkész úrhoz. Tisztelendőséged a „Prot. Egyh. és Isk. lap" f. évi 4-dik számában „Nyuljunk be a darázs fészekbe" cim alatt közlött cikkben, hogedü szóban sok mindenfélét mond el két — határozottan meg nem nevezett egyházmegye kö­zönségéről és igazgató testületéről; — azért hogy egyik e.megye is a másik rovására, az olyféle állitólagos vissza­élések elkövetésével ne gyanusittassék: jelen nyilt leve­lemben fölhívom tiszteleodőségedet először is arra, hogy nevezze meg ön határozottan azon egyházmegyéket, melyekben a felhordott állitólagos rendetlenségek követ­tottek el; — másodszor, hogy közleményében előso.

Next

/
Oldalképek
Tartalom