Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

ismeretesek, kik félévenkint látogatnának meg minden népiskolái, s a helyszínén, legalább is 5 teljes óra alatt, szereznének alapos és igaz meggyőződést, mind a tanítók tanítási képessége és ügyessége, mind a tanítványok tudománya felöl. Igy elmaradhatna a helybeli pap, presbyteriura és községi elöljáróik iskolalátogatása, elmaradhatna a mostani tractualis iskolavisitatio is. — Kikből választassanak ezen férfiak'? — Megfelel e kérdésre ezen meghatározás : hozzáértő és lelkiismeretes. Igy a népiskolákra nézve. Szerencsétlen intézkedése az a legközelebb mult országgyűlésnek, hogy a felállitandó községi iskolákat községi iskolai szék által fogja vizsgáltatni, s ennek jelentése nyomán fog a községi népiskolák szellemi állásáról is biztos tudomást szerezni. Ha Agyán, Szirttyén, Miskén (ez a három falu szomszédos, de lehetne ilyen falut százat meg százat megnevezni) — községi iskolai szék állíttatik : okvetlen tagja .lesz annak a bíró is. Ezt csak az vonhatja kétségbe, ki mindig nagy városban lakott. Es én azt kérdem: hogy a megnevezett s meg nem nevezett községekben miért kényszeríti a törvény a birót arra, hogy 50—GO éves korában járjon iskolába, ha gyermekkorában mellé sem járt annak V ? — Falukon a községi iskolai szék, nem ugyan kivétel nélkül, de nagy többségben, ugy fogja felterjesztéseit a megyei iskolai székhez küldeni, hogy benne a krucsa nem fog hiányozni. Az állam nem akar, nem akarhat felekezeti népiskolát tartani: a krucsa pedig bizony felekezeti jelvény. Hát a gymnasiumokkal mi történjék '? — Igaz, hogy oly mező vagy királyi városban, hol gymnasium van, akad helylyel-helylyel pap, ki alaposan érti azon tudományokat, melyek gymnasiumban taníttatnak; az is igaz, hogy a presbyterium s városi elöljárók közt, fehér hollóként, akad egy -egy jámbor férfiú, ki a görög betűket rágta valaha s a felsőbb mathesisből eminenter megszekundáztatott annak idejében. De nem ugy van-e, hogy a görög szók is hagymaszaguak a papok túlnyomó részének? — nem ugy van-e, hogy a legegyszerűbb algebrai feladat megfejtésénél is szomszédjával beszélget sok censor ? — nem ugy van-e. hogy a rigorosumon agyonbeszéli magát a tanár, s examenek alkalmával akkor is hallgat a presbyterium s a tanács, midőn fehér helyett feketét mond a tanuló, s a tanár nem akarja, hogy megtudják, miszerint nem sokat tud tanítványa. Ne ámítsuk önmagunkat! Gymnasiumban iskolafelügyelő nem lehet más, mint tanár. Ezt igy értem: egy gymnasiumban van 3—6, 8 tanár. Ezek közül legyen sorrend szerint egy igazgató. Az igazgató csak inter pares lehet és legyen primus. Az igazgató elnököl az iskolai bizottmány gyűlésein. Természetesen az iskolai bizottmánynak született tagja minden tanár. A tanári kar tartson félevenként szigorlatot minden osztályban, az iskolai bizottmány jelenlétében; állapítsa meg a tanulók sorrendét és osztályzatát. Ugyancsak félévenként, a szülék kedvéért legyenek közvizsgák, hol az iskolai bizottmány küldötte legyen a felelendő tanuló nevének kimondója. Többet ennél ma kívánni nem lehet, kívánni tulhajtás. — Venio nunc ad maximam rem ! Mi történjék az / akadémiákon? — Ertem pl. a debreceni, pataki, vagy pesti főiskolát. Nem akarom e tárgynál untatni az olvasót azon elő-előforduló jelenetek elsorolásával, melyeknek én is voltam tanuja akkor, midőn egy-egy négyszemü pap s három lábu küldött megjelent azon rigorosumon, hol csak a rigorizáló s a küldötség izzadt, s hol csak a médiumon nem álló tanulótárs vett észre olykor olykor mosolyt azon tanára ajkain, kit előadásokon soha mosolyogni nem látott. Erre szükség nincs. Az akadémiai tanulók szigorlatán censor és bíráló csak akadémiai tanár lehet, és pedig külön-külön k i k i a maga faltjában. Itt nem a parancsol, aki fizet, azaz nem a? egyház, vagy az állam, mely a tanárt fizeti, hanem a tudomány. Épen azért az akadémiai tanár tudományának csak azon studium lehet és legyen bírája, melyet nyomtatásba]! tanítványai s a világ kezébe adott. Es ezt a munkát sem főpapok, sem főcuratorok ne egéssék eladdig, mig a józan s alapos critica máglyát nem rakott alá. — Akadémián tehát közvizsgáknak helye nincs. Voltam én már ilyen közvizsgán is s láttam, hogy írott studiumb ó 1 felelt folyékonyan az olyan akademicus, kit secundába akart pónálni, és pedig méltán, tanára, de aki minthogy jól felelt a kedélyesen beszélgető nagytekintetü küldöttség fülei — és nem szemei — hallatára, oxamen után kielégítővel hagyta el az akadémiát s elégítette ki szegény szüleit azon 600 írtért, mennyibe félévi szorgalmas studirozása került. — Azt hiszem ez a kifejtés eléggé érdemleges. Van egy pár szóm Vll-ik leveledre is. A mult alkalommal azért válaszoltam oly röviden sőt felületesen, mert még akkor csak javaslat volt a mostani népiskolai törvény. Hogy az akadémiai s gymnasiumi tanárokat csak a tudomány ellenőrző felügyelete, befolyása s hatalma alá szeretném adni, azt már emiitettem. Arra is emlékezel, hogy egy régebben az „egyházi és iskolai lap"-ban közlött cikkemért azzal vádolt a bosszúállás papi politicája, hogy én a néptanítókat teljesen függetlenekké — independentes — akarom tenni. Meg is szeppent akkor sok gyáva uralkodó pap. Annyi igaz, hogy ha ugy képeztetnének néptanítóink, mint az emiitett tanárok s a papok képeztetnek : nem félnék kimondani, hogy a néptanítók legyenek függetlenek. Ezt azonban igy értem : a tanítók épen ugy kormányozzák egymást s ugy ügyeljenek fel egymásra, mint a papok. Legyenek néptanító tanácsbirák esperesek, superintendensek. Tartassanak tractusonként néptanítói gyűlések, no tétessenek ki a superintendentiális gyűlésekből a néptanítói esperesek s superintendensek székei. Tehát az az annyira félt és rettegett függetlenség nem egyéb lenne, mint az egyháztóli függés, vagyis az egyház által hozott törvényeknek alárendeltség. A néptanítók küldöttei tehát a zsinatról sem maradhatnának el. De most, midőn éretlen, tudomány nélküli gyermekek mennek a tanitóképezdékbe s ott 3 év alatt bölcsekké lesznek a tudományos kutatás legújabban hajtott igazságainak a serdülő, ifjú nemzedékbe való beoltására: most csakugyan képtelen s vakmerő ábránd kivonni akarni a néptanítókat hozzaérző és lelkiismeretes emberek felügyelete