Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

bára az egylet jelesebb vidéki tagjai vállalkoztak. Az előadások sorát Dr. Greiling nyitotta meg dee. 11-én, kit Dr. Bödeker senior a következő, az ottani viszonyokat jellemző rövid beszéddel mutatott be. „Negyvenöt éve, mióta isten különös kedvezéséből résztveszek Hannover városa vallásos és egyházi életében, és azóta egy nyilvános beszéd tartása sem okozott nekem annyi fájdalmat, mint a mai. Eddig ugyanis városunk keresztyén lakói közül ezerek tudták, hogy testvéreik közül czerek nem hiszik Krisztusnak a Szentlélektől fogantatását, a viznek borrá változását, a testileg való menybe menetelt, stb. De mindkét párt nyugodtan hagyta a másikat, békében jártak egymás mellett, kölcsönösen elismerték egymást keresztyénnek, s csak néha lehetett hallani, hogy ez pietista, amaz rationalista, s eme szavakkal a betű és gondolathitet kötötték össze. Azonban néhány év óta azon oldalon eme kétkedőktől és tagadóktól megvonták a jogot a keresztyén névre. Hiában ismeritek el Jézusnak isteni küldetését, hiában imádkoztok és inneplitek a vasárnapot, hiában éltek urvacsorával, keresitek fel az árvákat és özvegyeket szomorúságokban, és hiában hisztek a halál után való fenmaradásban stb., ha nem hiszitek a fennebbi tételeket és történeteket, akkor — talán igen derék és kegyes emberek lehettek, — de nem keresztyének. Es épen az az én mély és szent fájdalmam, hogy azok ellen oly rendszabályhoz kell nyúlnom, mely épen tő lök szármozik, hogy magokat és hason nézetű polgártársaikat azon kárhoztatástól megvédjék s az ellen protestáljanak. Ez a rendszabály nem más, mint néhány nyilvános felolvasás tartása, melyeknek célja, hogy a gondolkozás jogát a vallási és egyházi dolgokban védelem alá vegyék, s kimutassák, hogy jogunk van a keresztyén névhez, habár a szentírás néhány elbeszélését nem tekintjük is megtörténtnek, s az egyházi tanitók némely magyarázatát és nézetét nem is tartjuk helyesnek. Az érintett urak ugy vélték, hogy ezzel tartoztak magoknak és polgártársaiknak. Mert ha valaki hibásan itél felölem a legszentebb dologban, természetesen igyekszem Ítéletét kiigazitni, s polgártársaimat is megmenteni az igazságtalan vádtól. Isten áldása szálljon ezen előadásokra, legközelebbről pedig a maira, melyet Dr. Greiling cellei archidiaconus fog tartani, kit ezennel a gyülekezetnek bemutatok." *Pommeraniában a prot. papok tömegesen felkeltek a „Protestanten verein" ellen, s különösön a választmány egyik tagja S c h i ffm a n n stettini prédikátor ellen. A vollini zsinaton egy falusi pap azon indítványt tette, hogy miután ismertesek előtte a Prot.verein törekvései Schiffmann prédikátort evangelium ellenes és nem keresztyéni magaviseletéért dorgálja meg, annyival is inkább, mert ez nem csak tagja azon egyesületnek, hanem még annak elöljáróságába is beválasztatta magát, és mint ilyen aláirta az ismeretes manifestumot. De a tüzeskedő tiszteletes számításában csalódott. Indítványa heves megtámadásra, a prot.vrn. meleg védőkre talált, sőt még azon eretnekséget is elmor^dták, hogy a prot. egyház minden reményét a Prot. vereinba helyezi. Az indítványozó a szavazásnál csak harmadmagával maradt. Egy másik zsinaton Hátsópommeraniában jobban sikerült a kísérlet. Itt midőn hasonló indítvány került a szőnyegre, szent haragban tört ki az egész gyülekezet, s egyhangúlag kárhoztatta a Prot. vereint. Hasonló történt egy másik zsinaton is. Ezen zsinatokhoz csatlakozott a „Pommerania" cimü keresztyéni egyesület is, mely a Prot. verein ellen nyilvános felszólalást bocsátott ki, és a Consistorium igen kedvezőleg nyilatkozott ezen fanatismusról. Itt ugylátszik tervszerű démon -stratio volt rendezve a Prot. verein ellen. Annál örvendetesebb, hogy az ország miveltebb osztálya határozottan az egyesület mellett, és annak ottani főképviselője Schiffmann predicátor mellett van. A zsinatok után több száz aláírással ellátott üdvözlő iratot nyújtottak át neki, melyben a gyülekezet gratulál lelkipásztorának erélyes magatartásáért ezen küzdelemben, s nyilvánítja, hogy egészen pártján van. Az átnyujtásnál a küldöttség szónoka igy szólott: „Ezen városban az evang. keresztyének túlnyomó nagy száma ezen küzdelemben ön pártján volt. Mi, s velünk együtt több rokonérzelműek ösztönözve érezzük magunkat, hogy ezt önnek szóval is kifejezzük; amellett, hogy óhajtjuk önnek nagyrabecsülésünket kifejezni, szükségünk van bebizonyitni, hogy az ön által kiboosátott nyilatkozattal egyetértünk, és abban hitvallásunk lényegének kifejezését találjuk. Ez a célja és tartalma ezen iratnak, melyet itt átnyujtunk. Adjon a gondviselés önnek az evang szabadságért megindított küzdelemben továbbra is erőt és bátorságot, s áldja meg önnek működését. Ez a mi őszinte kívánságunk, és mindazoké, a kiknek nevében önhöz szólunk." * A Budapesti Közlöny a Timesből következő madridi tudósítást veszi át: „A n a s t a s i o burgosi érsek egyházmegyéje lakosságához egy nyilatkozatot intézett, melyben a burgosi székestemplomban elkövetett tény iránt kárhoztatását fejezi ki. Kárhoztatása annak tekintetbe vételéből ered, hogy Isten törvénye megszegetett, s hogy gyilkosság és szentségtörés mocskolá be a szentély küszöbét. A bűntény valószínű indokairól a főpap egy szót sem szól. Az is föltűnt, hogy a burgosi kormányzó jan 2Ö-én Öletett meg, s az érsek kiáltványa csupán f. hó 3-ról kelt; az érsek s egész papsága 3 napig mély hallgatásban maradván, ami igen kedvezőtlen magyarázatra adott alkalmat. A papság elleni ellenséges érzület ezen országban az elkeseredésnek oly fokára emelkedett, mely nincs minden veszély nélkül. Nem kell felednünk, hogy ez ama vakbuzgó ország, melyben 35 év előtt 7—8000 papi áldozat ajánltatott föl arra, a mit akkor a szabadság oltárának tekintettek. Ez amaz ország, melyben egy egyén ama hires laconicus jelentést külclé egyik barátjához, azt arról értesítvén, hogy „ott teljes nyugalom uralkodik; a szerzetesek gyilkolása folyvást tart." A hatóságok — ugylátszik — még olajat öntőnek oly tűzre, mely ha nyíltan nem lángol is, azon hamu alól való