Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

B ELFŐ! !). Tudósítás az uiigi ref. egyházmegyéből. Uj iclő, uj emberek. Altalán lehet mondani: a világ forgása megváltozott, — Régente a baráti találkozás szólásformája volt: hogy élsz? felelt reá a másik „hát csak élek." Ma is halljuk ezt itt ott, mint a társalgás bekÓpogtatóját ; de már mai nap elég hibásan. — Régen a ki ezt monda „csak élek," igazat mondott; mert akármi fajtájú volt a kvalifikált ember, becsülettel megfelelt hivatásának: ha „csak élt;" mert a társadalom minden osztályában csak a megkövült régi formák között mozoghatott előre hátra az egyén ; minthogy ezt elég kényelmesnek találta igy, s túlszárnyalástól nem kellett tartania, a szoritó korlátokat megbontani egyik félt, másik gyenge volt, a ki pedig bátorságot és erőt érzett magában, az e korlátokat még támogatá. Ma már nem igy áll a dolog. — Beteljesült rajtunk, a mit János ev. mond: szükség nektek újonnan születnetek. III. 7. —A szél a hova akar fúni, fú, és annak zúgását hallod. 8. v. Az újjászületés szelének zúgását minden nap jobban halljuk. — Még azok is a kik eddig bedugták előtte fülöket, s tettetett nyugottságot színlelve, békességet kiáltottak — még azok is érzik e szél hatalmát, általa merev állásokból kimozdítva, a haladás árjától vitetnek akarva nem akarva. Félve azonban, hogy tán sok helyütt, sokszor elmondott dolog ismétlésébe esem, nt. szerkesztő ur sok oldalról igényelt figyelmét felesleges dolgokkal fárasztom, — csak azt mondom el röviden, a mi egyenesen a dologra tartozik. Názáretből jöhet valami jó ? Krisztus óta sokszor kérdezte már ezt a hiu önhittség. — Nem csuda, ha a gyermek vesszőparipáját hetykén üli meg, nem csuda ha a nagyravágyó nem érti a szerény alázatosságban rejlő erőt. Minden kicsiny lésnek ez az oka foka. — Nem csak a bölcseség, de a keresztyéni jellem vonása is : többet tenni, mint beszélni. — Hiszen a begyek viszhangja ugy sem a kiáltó szava, s a puszta jel többnyire egészen más mint a tartalom. Dd a mennyiben a látszat tartalomra utasit, s a viszhang is az alvó utast szerencsés percben ébresztheti fel, ideje immár: hogy az ungi ref. egyh. megye is felmutassa a közönségnek tevékenysége jelét. Van az ungi e.megyének 3 évenkinti tisztujitása. Tessék meghinni hogy ez a szörnyetegnek kiáltott intézmény nem emberhússal él, még eddig senkit meg nem harapott. Nekünk ez igen jó dolog. A consistorialis önkénykedés ellen hatalmas gyógyszer lehet ez ott a hol szükség van reá, pedig sok helyen mennyire! Van nép tanitói értekezlete, e.megyei könyvtára. Mindezek megszülemlése a nem rég múltba esik. Folyó 1869-ik év jan. 27-ike egy uj, szükséges és örvendetes haladási jelenségnek napja. Ugyanis e napra tek. Kovács Károly ur e.megyei tanácsbiró egy körlevélben papi értekezlet tartásra hívta meg a megye lelkészeit, Szürthébe, uri lakába. Mondott napon és helyen a lelkészek többsége megjelenvén, az egyházi és nevelési ügy áldozatkész vezér-férfia, a háziúr szokott modorában, tartalomdus rövidséggel, megnyerő egyszerűséggel (általában rosz szolgálatot tesz az ügynek cLZ j 9/ ki hahasonló alkalommal szónoki pathosszal beszél; mert azon esetben a hallgatók figyelme a szép ruhára tapad, pedig a cél nem a beszélő és beszéd iránt kelteni figyelmet, hanem sokkal inkább a beszéd tárgyát tartani és tartatni szem előtt, itt első kérdés: hogy mi mondatott, csak második, hogy ki és hogyan mondotta?) s figyelmet fokozó érdekességgel adta elő: „A papi értekezletek tartásának szükségesség ét." 1-ör: Mert a theologia mint tudomány nagy mérvű fejlése és előhaladása, lelkészekre nézve első sorban oly jelentőséggel bir, hogy azt, a lelkészek mint tudós osztály s az elméleti téren szakjokhoz tartozó tárgyat figyelmen kivül nem hagyhatják a nélkül, hogy miatta méltó vád ne emelkedhetnék ellenök, mi több, a nélkül hogy el ne hanyagolnák azon szent kötelességet, mely reájok a tekintetben néz : hogy a theologia mint tudomány terén történt előhaladásnak, a gyakorlati téren leendő miként alkalmazása útjával tisztába legyenek, ha majd az óhajtva várt zsinat a megoldásra váró reformkérdéseket elintézendette. E feladat megfejtésének útját késziteni, a lelkészi értekezletek egyik feladata. Részünkről hozzá tesszük, hogy a mívelt névre számot tartó világiak sem mellőzhetik ezt anélkül, hogy az ember fogalmához tartozó egy lényeges mondományt el ne vetnének, s hogy meg ne bántanák Önmagokban az embert, mint vallás-erkölcsi alapon a dolgok főokához viszonyuló lényt. Szükséges a papi értekezletek tartása továbbá: 2-or: Mert eltekintve a magyarhoni prot. egyh. múltja felett, látjuk hogy önkormányzatunk a legkétségesebb körülmények közt is nemcsak a lelkiismeret szabadságának volt hordozója az ellentétes erők nyomásával szemben ; hanem hatalmas támasza sőt mondhatni ujjászülője volt az nemzeti alkotmányunknak is, annyira, hogy autonomiánk időnkinti szilárdulása korszakot alkotó események gyanánt áll a hazai alkotmány fej lése és szilárdulásával párhuzamban a nemzet történetében. Szomorúan tapasztalták ezt a centralisationális törekvések bajnokai, szövetségeseikkel az ultramontanismus vitézeivel. — Ha egyházi autonómiánknak ilyen múltja van, már ennél fogva hivatva van a vezérszerepre. Fejlesztésére tenni kell, kivált most, midőn a római egyh. is autonómiáról beszél — fájdalom ez oldalról túlszárnyal tatástól sok ideig nem félhetünk; — de mégis ezen eseményben fel kell ismernünk az idők jelét, mely e tekintetben is haladni késztet, mert ha nem haladunk, magisterből könynyen tiróvá leszünk. — Egyházi autonomiánk egy drága kő, melyet nemcsak hogy brillantnak nem mondhatunk, hanem jóformán csiszolásához nem is fogtunk még, legfolebb a műszerek birtokában vagyunk melyek hozzá szükségesek. Népünk nagyrésze nem tudja becsét, sőt néha autonom jogaival visszaél, oly kiváltságnak tekinti, mely