Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

nyozni, pedig elhisszük, hogy tetszenék neki; a másodikra pedig a magas clerus azon elv megtagadása nélkül, hogy az egyházban a jog istentől és nem a néptől származik, rá nem állhat. Ezek a kath. autonomia körül felmerülhető kérdések. Azt hiszem minden értelmes magyar ember ugy van meggyőződve, hogy csak az nevezhető autonom társulatnak, mely minden idegen befolyástól függetlenül intézkedhetik azon ügyekben, melyek egyesülésének okát képezik, és igy arra bizhatja a végrehajtó hatalmat, a kire épen tetszik, s ezt bármikor felelősségre vonhatja. Már ha a kath. egyház a maga vallási céljaira nézve leglényegesebb törvényei alkotását,— minők a dogmák, liturgia meghatározása, — másra bizza, ha a végrehajtó hatalmat nem maga nevezi ki, és ezt még felelősségre sem vonhatja: akkor benne az „önkormányzásnak" csak a neve lesz. Vájjon Deák Ferenc, ki ama fennebbi elvek indítványozója, elég teljes alkotmányosságnak tartaná-e Magyarországra nézve, ha a törvények egy részét a király alkotná absolut, hatalommal, Ő nevezné ki az egész kormányzó testületet a miniszteren kezdve a falusi biróig, ezeket fegyelmi tekintetben tetszése szerint alkotott törvények és törvényszékek alá vetné, a nemzet által felelősségre vonatni nem engedné ; ezeken kivül aztán minden más állami hatalmat megosztana a néppel? Azt hisszük, hogy mint kiváló igazságos ember, ha e sorokat olvasni találja, „nem"mel fog felelni, s tőlünk sem veszi rosz néven, ha megtesszük az applicatiót, s nem nevezzük autonómiának az ő elméletét. — Az oly egyházi alkotmány, melynek nincs semmi biztositéka, melyet a papság tetszése szerint viszsza vehet, nem egyéb, mint önámitás és fictio. De hátha mindez máskép történik ? Hátha az alkotmányosság iskolájában növekedett józan magyar ész mindezt belátja? Mi fog akkor történni? Emlékeztetjük a szives olvasót, hogy a római egyház nem csak kizárólag vallási és erkölcsi célokra alakult társulat, mint a protestantismus, hanem legfőbb célja és alapja a hierarchia, vagyis az, hogy benne a papság isteni jog alapján uralkodjék a világiak fölött, s birtokában legyen az uralkodásra szükséges minden eszköznek. Már ha a papság ezen legfőbb célt, melynek érdekében alkotta dogmáit s alakította az egyház egész szervezetét, el nem érheti, — az autonomiához beléegyezésével soha járulni nem fog. Száz szónak is egy a vége. Mikor a rom. kath egyháznak valóságos autonómiája lesz, akkor mostani alakját annyira elfogja veszteni, hogy akár ne is tartsuk többé a réginek. Korács Albert. I S k II y 11 <5 Y. Pár szó az egres levü cikkre. E lap 4-ik számában T. ur érdemesnek látta szellőztetni a mult évi 46-ik sz. megjelent cikkemben használt ezen kifejezést „Mit vesztenek vele a protestánsok ha gyermekeik a vallástudományban lelkészeik által oktattatván, ez által alaposabb felfogást s tisztább meggyőződést nyernek, mint jelenleg a többnyire hittudományban járatlan s ügyetlen iskolatanitóktól" amit ő szives volt igy idézni: a többnyire ügyetlen s hittudományban járatlan isk. tanítóktól. Nem veszi ön észre, hogy e két kifejezés nem egy értelmű ? Mig én csak a hittanra alkalmaztam az ügyetlen jelzőt, ön azt általánosan használva, nagyobb terjedelmet adott annak. De ugylátszik önnek szüksége volt erre, mint az ügyetlen szó többszöri hangoztatása mutatja, hogy oka legyen a nélkülözés minden nemeinek töviseitől vérző tanitói testület sérelmének megtorlására. Sajátságos dolog hogy tanitóink közt mindig akad oly érzékenykedő s ingerlékeny egyén, a ki a tanitói testület egy- s talán nagyrészére nem kedvező szót — bár legyen az igaz — az egész testület pellengérre állításául veszi, s a képzelt sérelem vagy méltatlanság megboszulására harckész lovagul veti fel magát. Csilapodjék le T. ur, mert íme kijelentem, hogy az általam használt kifejezés nem akart lenni sem oldalszurás isk. tanítóinkra, sem súlyos vád tanító képezdénkre, mint ön állítja. Ez semmi egyéb mint egyszerű constatálása a valódi tényállásnak, a melyet én sok iskolákban, számos éveken keresztül hivatalos látogatásaim, sőt e.kerületi többszöri isk. jelentések folytán tapasztaltam s észleltem. Azért ne higye ön hogy e 1 h am árkod va írtam le ama kifejezést, sőt igenis meggondolva s szándékosan használva a legkíméletesebbet. De hiszen ön is beismeri, hogy a 4—5 gymnasiumi osztályból kikerült népisk. tanítóink a hittanban kellő képzettséggel nem bírnak, én pedig ugy találtam, hogy a magasabb gymn. osztályból s praeparandiákból kilépett ifjak nagy része sem bir, a miből természetesen következik, hogy annak előadásában sem bírhatnak elég jártassággal s ügyességgel, quod erat demonstrandnm. Mert talán T. ur sem állítja, hogy a káték szajkómódra betanultatása elég, már pedig hogy nagyrészt igy áll a dolog, bátran hivatkozom azokra, kik népiskoláink állását ismerik. T. ur jónak látta a még születendő államképezd ékre is hivatkozni ellenem, állitván, hogy attól fél, miszerint