Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

egyház, ha annak érdeke kívánja, a világiak befolyását mérsékelheti, megszoríthatja és vissza is veheti, a minthogy már ezt gyakorolta is," — stb. Ilyen nézete van a római papságnak az alkotmányról, s e nézetét már a kiindulásnál igyekezett érvényesitni azáltal,hogy soha nem akart képviseleti alapon hívni össze gyűlést, hogy igy az alkotmány delegált jog színében szerepelhessen, s mint ilyen alkalom szerint visszavétethessék. A püspöki kar magát mindig és mindenütt a római egyház törvényes képviselőjének tekintette, s még az alsóbb papságot is csak tanácskozni szokta meghívni a megyei zsinatra, de tanácsát még azon esetben sem tartozott követni, ha ő egy maga maradt volna véleményével, azon egyházjogi elvnél fogva, hogy pars sanior est pars major; hogy pedig melyik a józanabb párt, azt a püspök határozta meg, s mi természetesebb, mint hogy mindig magát tartotta leg^ózanabbnak. Nem szükség hosszasan mutogatnom, hogy Deák Ferenc, midőn az összes püspöki kar és bizalmi férfiai gyülekezetét nem tekintette a magyar kath. egyház törvényes képviseletének, midőn a róm. kath. egyház alatt az egyháziak és világiak összeségét kívánta érteni: ugyanakkor a leghatározottabb ellentétbe helyezte magát az eddigi joggal, s esze ágában sincs, hogy a törvényes képviselet által megállapítandó alkotmányt az egyházat törvényesen nem képviselő püspökök által visszavehetőnek tartsa. Es ne látták volna ezt be a jelen volt püspökök az első percben? Ezt nem lehetne állitnunk, s alkalmasint Deák Ferenc kénytelen lett volna néhány dissertatiot végig hallgatni a jus canonicumból az isteni jogról, s több efélékről, haPercelMóric, a derék kuruc generális megnem fújja a riadót. Deák Ferenc a kimondott elv következéseit csak félig vitte keresztül, s itt szokott bölcs mérsékletével megállott.—A dogmákat, liturgiát, papok fegyelmét és növelését kizárta az autonomia hatásköréből, talán mivel ezeket a miveltebb magyar katholikusok észjárása szerint igen ártatlan dolgoknak tartotta, pedig a ki tüzetesen foglalkozott e dolgokkal, nem vonja kétségbe, hogy ezek képezik az egész egyházi életnek alapját; vagy talán ugy gondolkozott, hogy az idő azoknak sorsát is az autonom testületek kezébe játsza, ha ezek egyszer megerősödnek! De Percei nem tudta belátni, hogy ha az egyházat nem a püsppkök, hanem a nép választottjai képviselik, miként lehetséges az, hogy épen a legfontosabb ügyekben azok határozzanak, kiknek ahatározási jogot Deák még a kevésbé fontosakban sem akarja megadni? Indítványozta tehát, hogy Deák tanácsát fogadja el az értekezlet, azon kivétellel, hogy a dogmákat se vonja el az autonom gyűlés jogköréből. Ekkor ütött a tizenkettődik óra, melyben többé egy szócskát sem lehetett kockáztatni! Percei az utólsó három könyvet is a tűz fölé tartotta, s ha a clerus röktön fel nem ajánlja a Deák által követelt árt, a világiak alkalmasint már ott, de a képviseleti gyűlésben bizonyosan vele szavaznak. A primás ijjedten ugrott fel, megragadta az utolsó három sybilla könyvet, és — felajánlotta az árt, elfogadta Deák Ferenc indítványát, mely végzetszerűvé lehet a hierarchiára nézve, ha valaha oly nagy érdekeltség támadhat a magyar kath. hívekben, hogy minden következését kifejtsék. A püspökök az adott körülmények közt nem tehettek jobbat. Hiszen később talán kedvezőbbé válhatik az idő, s ha nem, ugy a minél messzebb halasztandó teljes meghasonlás az egyháziak és világiak közt már most bekövetkezett volna. Ezek után már a halogatás inkább gyerekeskedésnek, mint politikának tűnhetett fel. És a püspöki kar mégis halogatta a választási szabályok felterjesztését. „Attól tartunk, hogy a lassúság és halogatás az ügyek bonyodalmát erősiti s a megmenthetők máris csökkent számát devalvalja," — irja az ,,Autonomia" 1868. december 23-ik számában. Tisztelt nevű férfiak léptek fel sürgetŐleg, és a választási szabályok mégis késtek. Végre B. Barkóczy Mihály szólalt fel a „Századunk"-ban. Hangjából kilátszik egyfelől az őszinte érdekeltség, másfelől a rejtetlen boszszankodás a halogatás miatt, s igen határozottan állítja a püspökök szemei elé eme szavakat: „Most a dolog természete szerint a kezdeményezés felülről jöhet,de ha alant a bizalom csökkenni fog ittleszünk kénytelenek az ügyet felkarolni, és ott keresni annak megoldását, honnan sikert várhatunk" Ez második és igen erőteljes kísérlet vi-lt az utolsó sybillai könyvek elégetésére. Gr. Lázár Kálmán jó napot szerzett a magas clerusnak, midőn tisztelt nevét az „Autonomia" hasábjaira