Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

— istencsodájának ha nem, — a tántoríthatatlan hit és meggyőződés példájaként felhozni, bátran felhozhatnánk. A mily örvendetes volt egyrészt sokakra nézve a hit e drága gyümölcsét tudni és szemlélni, — oly leverő volt másrészt a legtöbbeknek, ama szomoritó helyzetre gondolni. A ki leginkább fölkarolhatta, és már a közel mult gyászos forradalom előtt megmutatta, hogy fel is karolta volna a nevelés érdekében annyiak eme szent ügyét —• annak a véres dráma után a haza földéről távozni, idegen földön bujdokolnia kellett s mások, érdekeinkke mit sem törődök foglalták el itt helyét s vele drágán szerzett mindenét! Az absolutismus alatt igy igen természetes csak fájdalmasabb, csak nyomasztóbb lett hitsorsosaink helyzete, nyomasztó annyira, hogy még kicsiny imaházuktól is megakarták őket fosztani, mert hiszen ez is a száműzött honfi tulajdona volt, — s ehhez, — hogy szinig teljék keserűséggel a pohár, hogy saját magok fentartására mintegy az utat is elvágják tőlük; — mások iskolai költségeinek fedezésére rendes évi adó-pótlékot róttak fel rájok, a mit mind e mai napig fizettek, de a melyből ők kegyadómányként csak filléreket nyerhettek. Buzgalmokban, áldozatkészségökben;

sorsuk javítására megtettek ugyan a szécsényi protestánsok ezek dacára is erejöktől kitelhetőleg mindent; — földtagositás alkalmával a netalán felállható lelkész s tanitói állomás biztosítására — egyetértvén az összes birtokossággal — % úrbéri házhelyt hasittattak ki, s csak hamar erre, építtettek csinos lelkész-tanitó lakást; helyzetök azonban kedvezőbbé csak akkor vált, midőn hazánk sorsa fordultával, számüzöttünket ismét magunk között láthatánk. Egy központba egyesíthetni a Szécsény körül elszórtan lakó összes prot. híveket s igy javíthatni—visszatért hazánkfia erejével, támogatásával annyit sorsán, —volt most mindenkinek vágya, óhajtása, legfőbb reménye. Óhajtásaink, reményeink teljesülését a tények igazolják: Szécsényben P u 1 s z k y Ferenc ő nagysága s fia Ágost közreműködésével, áldozatkészségével felállott a nógrádi esperességben egyetlen tisztán magyar ajkú ev. anyaszentegyház. Midőn nsgos Pulszky Ferenc ugy, — mint ügyeinkben fáradhatatlan tevékenységű fia Ágost a zellei egyháznak, ;

— mint a melytől elválánk — a leányegyházakért 1250 frt kárpótlás fizetésére kötelezék volt le magokat, a szécsényi uj anyaegyháznak pedig 750 frt tőkét, s ezenfelül a lelkésznek évenkint 60 frtot, 8 kila tiszta búzát, 4 öl tűzifát; a tanítónak 40 frtot, 4 kila tiszta búzát, 2 öl tűzifát nemcsak fölajánlottak, de örök időkre biztosítottak, s ehhez a nem kevésbé áldozatkész szécsényi hívekkel együtt az eddig katholikus iskolai célokra forditott adópótlékot saját iskolánkra ajánlották föl: bizonyára nemcsak a szécsényiek, de minden e hazában élő azon protestánsok szivében is, kik egyházi ügyeink ily elöhaladásán örvendeni tudnak, a legszebb, a legmaradandóbb emléket emelték magoknak. Ok nemcsak dajkálói, de legnagyobb részt alapitói, atyái lettek a szécsényi ev. egyháznak. Elösmerésünket s hálás köszönetünket kifejezve, jobbat nem mondhatnánk : sok ily honfiakat, sok ily népbarátokat egyházunknak, hazánknak! Szécsény, febr. 2. 1869. Simonides János, szécsényi ev. lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * Garibaldi a római zsinatra azzal szándékozik felelni, - hogy mikorra az összeül, Ő is gyűlésre hívja össze a szabadelvűeket Nápolyba. * A 1 e gujabb excommunicatio. Stromayer a lconstanzi polgármester nagy buzgóságot fejtett ki a humanistikus eszmék terjesztése körül, miért a freiburgi érsek többször is megintette. Közelebbről a közös iskolák behozása által valóságos excommunicatiora tette magát érdemessé, az eredeti okmány szerint „Minthogy Stromayer Miksa katholikus nem akar eleget tenni kath. kötelmeinek, s ez által önként kizárja magát kath. jogaiból, ugy mi is kizárjuk őt az egyházi közös jogok élvezetéből, és nevezetesen a szentségektől mindaddig, míg magába tér és egyházi kötelességeit teljesíti." Az excommunicatio ugylátszik nem eredményezett ohajtott sikert, mert Konstanz polgárai ennek alkalmából bizalmi feliratot intéztek polgármesterükhöz, melyben helyeslik az iskolának az egyháztól elválasztását, s többek közt ezeket mondják : „Ugyan oly szándék vezérel bennünket, ugyan oly törekvésektől vagyunk áthatva, melyeknek érdemdús polgármesterünk oly tettdus kifejezést adott. Nyíltan meleg köszönetet mondunk feddhetlen és minden külső befefolyástól ment eljárásáért. Melléjo sorakozunk, a javításokat és törekvéseket, melyekért az egyházi hatóság őt megrótta, fontolóra vettük, átéltük, átéreztük, és semmi ily nemű ijesztő eszközök nem tartóztathatnak bennünket vissza, hogy a haladás ösvényén tovább menve, keresztül vigyük, a mi jó és célszerű." —Ezen excommunicatiohoz függelékül jegyezzük meg azt is, hogy a német kath. egyletek elhatározták, hogy a folyó évben Konstanzban tartják meg gyülésoket, s e határozatot tudatták a konstanzi tanácscsal, melyre a polgármester a helybeli plébánushoz a következő választ intézte: „Ft. Pfaff plébánus urnák! Miután a közelebbi kath. congressusnak a városban leendő megtartását jelentő tudósítását a városi tanács elé terjesztettem, meg vagyok bizva kijelenteni önnek, hogy a városi tanács nincs azon helyzetben, hogy a congressust illetőleg véleményében osztozhassék, de sőt erélyesen ellene szegül a congressus megtartásának, meglevén győződve, hogy szégyen volna a haladás zászlóját kitűzött és mindenben a szabad fejlődés elvének hódoló városra nézve oly gyülekezetet pártolni, mely a józan észszel és jelen politikai fejlettséggel szemben a Syllabus ügyét mozdítja elő és a kath. hierarchia mellett kardoskodik. Fogadja, stb. Strolimeyer Miksa, polgármester."