Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

Magyarország, mert bizony ez inkább nagyon is csekély ahhoz képest, aminek történni kell; hanem örvendeztem azért, mert első eset, hogy nálunk a társadalom leghasznosabb munkásaira, a tanitókra, az állam részéről tettleges gond fordittatik, s mert biztat a remény, hogy azon mértékben amint felülről mind nagyobb méltánylásban részesülend a tanügy, a községek, buzgalma azon mértékben növekedni fog és közönségessé válik a törekvés, hogy a tanítónak társadalmi fontosságához mért állás biztosittassék. Tisztelt kartársaim! Ez adományt, ha még oly csekély volna is, becsessé tenné az, hogy egy nemzet elismerése nyújtotta, és hogy a hódolatnak első kifejezése az, melylyel a közvélemény társadalmi nagy ügyünknek adózott, s ez az a mi e tényt oly nagy jelentőségűvé és örvendetessé teszi; annyival inkább miután abból az is világos, hogy miniszterünk nem csak hogy a tanítói kar egész jelentőségét felfogja, hanem az iránt szeretettel is viseltetik. Nem kis örömömre szolgált továbbá illetékes helyről hallani, hogy a tanfelügyelők dolgában elterjedt hirek, melyekből fakadt aggodalmaknak én is adtam volt kifejezést, tényleges alappal nem birnak, és hogy a miniszter ő excja csak a közoktatás terén kellő jártassággal biró férfiakat, tehát első sorban tanférfiakat szándékozik e hivatalra kiszemelni. S valóban minél tovább feszegetik a dolgot, annál világosabbá lesz előttem, először: hogy e kérdés kielégitő megfejtésétől függ jobbára az, hogy a népnevelési törvény meghozza-e az anynyira szükséges közértelmesedés arany gyümölcseit vagy £em ; másodszor : hogy a kérdés megfejtésében irányadónak első sorban a szakképzettségnek és ügyavatottságnak kell lennie. A Pestalozzik és Dinterek halhatatlan működésüknek nem utolsó vivmánya az, hogy megértettették elvalahára a világgal, miszerint az általános míveltség épenséggel nem elégséges arra, hogy valaki jó tanitó legyen; ők tapasatalatilag bebizonyították, hogy a tanítás oly nemes mesterség, melyet csak ugy kell külön megtanulni, mint minden más gyakorlati foglalatosságot. S valamint a tanítást okszerűen olyanra nem bizhatni, ki annak mesterségében való jártasságát be nem bizonyította, ugy, vagy tán még kevésbé lehet a tanügy vezetését oly ember gondjára hagyni, ki annak gyakorlati részleteibe kellőn beavatva nincsen. Avagy mit mondanánk oly emberről, ki jószága gazdasági vezetését oly tisztre bizná, kimivelt, tudományos ember ugyan, de soha mezei gazdasággal nem foglalkozott s ennél fogva teendői első elemeiben béreseitől kénytelen oktató tanácsot kérni? Az adminisztratív képesség itt mint ott, kétségkívül szükséges kellék, de mindenesetre első szükség, hogy az illető a foglalatosság elméleti és gyakorlati ismeretével bírjon, melynek körében adminisztrálni akar; miután pedig nálunk a tanfelügyelők egész institutioja ujdonat uj dolog, az e téren kifejtendő administrativ tehetség mindenesetre incognita quantitas, a szakképzettség és ügyjártasság pedig képezik a cognitae quantitásokat; ha tehát eredményhez akarunk jutni, a közész és tudomány szabályai szerint az ismert mennyiségekből kell az ismeretlent kifejteni, és nem megfordítva. Olvassa akárki a porosz iskolaügy egyik regenerátorának, Dinter tanfelügyelőnek önéletrajzát, és látni fogja, hogy nem administrativ eljárásainak, a melyek felsőbb rendeletek által a legkisebb részletekig szoktak szabályozva lenni és kell, hogy legyenek, köszönhette a bámulatos eredményeket, hanem szakbeli ismereteinek és tanitói virtuositásának,mely tulajdonok folytán tanítóinak gyöngéit kipótolni, a hanyagokat serkenteni, az erősbeket lelkesíteni és általában a tanügy egész szervezetének tökélyesbitését előmozdítani tudta. Ily férfi, ha találtatik, egy maga többet fog tenni a tanügy emelésére és felvirágoztatására, mint minden administrativ capacitások együtt véve; azon kell tehát lenni, hogy neküuk is egy Dinterféle emberünk akadjon, amilyen azonban okszerűen csak is a tanférfiak soraiban keresendő. t m En ugyan szóval sem állítom, hogy ha a miniszter a történendő választásoknál leginkább a szakképzettséget veszi iranyadóul, akkor az eredmény mindenesetben szerencsés és kielégitő lesz; sőt valószínűnek tartom, hogy ily vadonat uj institutio életbeléptetésénél a tévesstett választások mindenképen óhatatlanok; de ha a miniszter szakemberekben csalatkozik, legalább senki nem vádolhatja, hogy választásában más, a dolog lényegétől idegen érdekek vezették, mig ellenkezőleg,