Protestáns egyházi és iskolai lapok – 11. évfolyam – 1868.

1868-05-31 / 22. szám

713 . . 714 T Á R G A. Majtis. május 11. A mai nap nevezetes örömünnepe volt az itteni ref. egyháznak, ma emeltetvén föl — Isten segélyének buzgó kérése után — a díszes ujtoronyba, azon négy és fél mázsát — fölszerelve mintegy hat má­zsát nyomó — újharang, melyet az egyház részére — ennek tudta nélkül — Pesten készíttetett, s meglepőleg haza is szállíttatott egyházunk egy igen buzgó tagja, illetőleg pártfogója V i n c z e József ur a tek. Vállyi János ur gazdászatának érdemes vezetője. Ő hűséges szolgá­lata, s takarékossága után szép vagyonnal rendelkezik, s azzal valóban ker. bölcshez illően sáfárkodik. Már az emiitett harangon kivül — hogy az 1859-ben épüit uj templom teljesen elkészíttethessék, s fölszereltethessék 500 mond ötszáz o. é. frtokat ajándékozott készpénzben az egyháznak, több nemű adományozásai mellett, mel­lyek közt méltó, hogy megemlittessék azon népnevelésre vonatkozó tény, miszerint közelebb is a „Confirmandu­sok" részére 15 darab Catechismust ajándékozott, bi­zony méltó, hogy az ily tények följegyeztessenek, és hir­dettessenek az ő emlékezetére. Tartsa meg őt az ég még sokáig az egyház örömére s boldogitására. A Németek folyó évi junius 24-én ünneplik meg a reformatio ünnepét s e nappal kapcsolatban leplezik le amaz emlékszobrot, melyet a német nemzet Luther Mártonnak emelt. Az ünnepély méltó lesz a nagyszerű * tényhez, fényesen méltó ama férfiúhoz, ki magasztos eszméivel a világ erkölcsi folyásának oly hatalmas lendü­letet adott. — Ama szellemi kapcsolat, mely Magyar- és Németországot az erkölcsi és szellemi törekvések mezején összefűzi és mely a szabad vizsgálódás terén a két nem­zetet oly rokonelvü cél felé vonzza; hinnünk engedi, hogy hazánkfiai is részt veendnek az emiitett ünnepély­ben, annálinkább, mert a protestáns Gusztáv-Adolf-Egy­let hazánk protestáns érdekeit tetemes pénzsegélyeivel folyvást előmozdítja, és a Lutherszobor létesítéséhez an­nak idején protestáns hazánkfiai is szép összegekkel já­rultak. Egy protestáns, FÖLHÍVÁS t. Koós Ferenc bakuresti h. h. ev. lelkész úrhoz. Az 1866-iki februárius havában, mint az eperjesi ág. h. ev. ker. collegium megbízottja, Roth János útitár­sammal, átadtam volt tisztelendőségednek, Pesten, térit­vény mellett 60, — hatvan — sorsjegyet, bukuresteni el­árusitás végett. Miután az illető sorshúzás már az 1867. évi jun, 24-én véghezment, és a nyeremények felvevé­sére kitűzött 6 havi idő, már rég elmúlt, annál fogva, a sorsjegyek minden értéknélküliek. Fölkérem tisztelendő­ségedet, szíveskednék az eladott sorsjegyekérti pénzt, és az el nem kelteket, 14 nap alatt a t. collegiumi igazgató­ságához beküldeni, mivel határozatba ment, hogy a be nem folyt sorsjegyek készpénznek tekintve, azoknak ér­teke, ha bíróilag is, az illetőktől, kik eddig be nem szá­moltak, behajtatni fog. Elvárva tisztelendőségednek méltányosságától, hogy további kellemetlenségektől engemet meg fog menteni, megkülönböztetett tisztelettel maradok Eperjes, máj. 20. 1868. Mikolih Gyula* ADAKOZÁS. A dunamelléki reform, egyházkerületi tanári gyámegylet részére: Giczey Samu, ügyvéd ur az alá­irt 100 frt alapítványt készpénzben lefizette; Antos Já­nos, kecskeméti egyhm. segédgondnok ur, aláirt 100 fo­rintot ; Madas Károly, pestmegyei törvényszéki elnök lefizetett 200 frtot. Vámossy M. pesti tauár ur egy általa rendezett zeneelöadásból 145 frt 25 kr. Szerit. Nt. ur! Még ez év első napjaiban volt, hogy gyüle­kezetem elöljárósága önnek becses lapja utján is kívánta nyilvánítani háláját, megyénk 2-od alispánjának, nsgos Somsich Lőrinc urnák a beli kegyességéért, mely szerint, évek óta félben álló tomplomunk tovább épithetésére 200 osztr. ért. forintot ajándékozni méltóztatott. Együtt az­tán ez iránti köszönő iratunkkal intéztem nagytisztele­tüségedhez azon kérelmünket is, hogy a hasonló célra Edinburghból nagytiszteletüségedhez küldött 6 frt 25krt, dr. Duncan theol. tanár ur adományát, szíveskedjék, hozzánk küldés helyett, a pesti ev. árvaápoló egylethez tenni által, gyülekezetünk nevében, a kővetkező cimek alatt: 1. Halka alapítvány kamatja 1867 és 1868-ról 3 frt 25 krt. 2. A gyülekezetnek, mint az egyletbe belépni kí­vánó rendkívüli tagnak 1868-iki évi tagsági dija 3 frt. Mind két tárgyat illetőleg, minthogy becses lapjá­ban köszönet nyilvánításunk mindeddig is meg nem je­lent,*) sem az emiitettem összegnek átszolgáltatása az ev. árva-ápoló egylethez nem jeleztetett, bátorkodom nagy­tiazteletüségedet ezúttal kérelmünk teljesítésre ismételve fölkérni, annál is inkább: mert Somsich Lőrinc urnák, mint nem is hitsorsosunknak kéretlen nyújtott jelenté­keny adományozása a legnemesebb s a Somsichoknál mégis nem ritka — példák közé tartozik, melyekre rá­mutatni mindig kötelesség, — dr. Duncan ur szives kül­deményét, illetőleg pedig, a kivánt jelzés nélkül, száma­dásunk hiányos lenne. Egyúttal most pesti főiskolánknak is küldök gyüle­kezetem részéről 2 o. é. frtot s e csekély de szives ado­mánynak átszolgáltatását is kérem, vagyok Csurgón, május 12-én 1868. Verbay István ev. ref. lelkész. *) Az érintet levél szerkesztöségünkhez el nem jutott. Szerlc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom