Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-27 / 52. szám

ez szándékos tévútra vezetése volna a felsőségnek s arra lenne számítva, hogy a szeretve tisztelt főpásztor tekintélyének súlyát vesse a mérlegbe az elnöki vélemény mellé a r. zsinat határozatával szemben. Ha pedig nem értette s a zsinat határozatának magyarázatáért fordult a föpászlorhoz, én ugyan becsülöm a tanulási vá gyat, de e concret esetben kandeneziát rá nem találok. De lássuk, miként vezette a h. esperes ur e tárgy feletti tanácskozást. 0 maga lép fel értelmezésével. Az igen tisztelt h. esperes ur vagy tisztán tudta a köz zsinatnak e tárgyra vonatkozó határozatát — vagy csak homályosan emlékezett rá. Az első esetben még discussio tárgyává sem kellett volna tenni e §-t, hanem ketté vágni a közzsinát határoztának szabatos nyilvánítása által. A második esetben separatum votumot kell vala jegyzőkönyvre vétetni s a határozat keresztülvitelét felfüggeszteni a legközelebbi közzsinatig, a mikor a ki hozta a törvényt, az meg is magyarázta volna. Mert ugyan mi veszedelem származott volna abból, ha a s felszentelt tanárnak megfelelő 3 világi képviselő az alakuló gyűlésben nem foglalja el helyét. De minden esetre a gyűlés előtt s a gyűlés tudtával kell vala eljárnia, nem pedig a gyűlés tudtán kívül — hogy ne mondjam háta megett. Az igen tisztelt h. esp. azonban, nem csak hogy cnunciálta a felhívásban látható értelemben a határozatot, de sőt pár nap múlva keltezett hivatalos levelében emlékeztet e felhívások szét küldésének sürgős voltára. (Erre ugyan nem volt szükség, mert már akkor a felhívások kikerülvén a nyomda alól expeditio alatt voltak.) Mi volt az esp. helyettes urnák e felterjesztéssel célja. Értesíteni a főtiszteletü püspök urat „r.zsinatunk nevezetesebb ügyeket tárgyozó végzései felöl" ! ? (Kétlem, hogy e felterjesztésben egy ügynél több foglalva volna, mert különben a főpásztori leiratban más tárgya is volna.) Nem tudom gyakorlatban volt e ez eddig, de magam is szükségesnek tartom, hogy a püspökség a r.zsinat végzéseiről pontos és helyes értesítést nyerjen, ámde nem ezen az uton, hanem azon törvény értelmében, a melyet a k. zsinat a szabályok 7-ik fejezet c) pontjában hozott: „A jegyzőkönyvi egy példánya felküldendő a püspökhöz." Ámde oly határozatot tulajdonítani a r.zsinatnak, a mely „az egyházmegyei szervezet több elveivel" homlokegyenest ellenkeznék és a mely csak a legvastagabb obscurantismus vagy a legrakoncátlanabb lázitó agyában születhetnék meg, — és ezáltal nem csak felesleges aggodalmat okozni, de méltó indignatiora indítani a főpásztort s idejét rabolni el akkor, midőn a gőzerővel munkálkodó országgyűlésen az országos gondok minden percét igénybe veszik, — és végre azon kényszerült helyzetbe hozni a főtiszteletü püspök urat, hogy az értelmetlenség bélyegét kénytelen sütni egy erkölcsi testületre, és pedig azori testületre, melynek az igen tisztelt h. esperes ur ez idő szerint püspöki kinevezés folytán a rendes esp. ur egészségének helyreállásáig elnöke: ez már oly eljárás, mely felett Ítéletet, mondani tartózkodom. Azonban mint a sz. szolnoki ref. e.megye egyik igénytelen papja és az egyházmegyei gyűlések közigazgatási jegyzője, erkölcsi kötelességemnek érzem a rosszul informált főpásztortól a jobban informálandó főpásztorhoz appellálni a közvélemény ítélő széke előtt — s egyszersmind ünnepélyesen kijelentem, hogy a sz. szolnoki ref. e. megye r.zsinata soha egy percig sem vesztette el annyira a józanész birtokát, hogy ez világos törvényt megérteni képes ne volna, és egyszersmind biztosithatom egyházunk főkormányzóit, hogy mint eddig ugy azután is „törvény és igazság" leend jelszavunk. A mi már az olvasókör tagjainak összehívását illeti, ezt már meg tettem. Folyó hó 17-én lesz ennek szervező gyűlése s minthogy a képviselőválasztások határnapjaul folyó hó 20 ika van kitűzve, a tanároknak megfelelő 3 világi képviselőre nézve idejében megállapodásra juthatunk, Az ugyan furcsa alkotmányos fogalomról tanúskodik, hogy a h. esp. ur a r. z s i n a t határozatát egyes körök utján s e m m i s i t i meg, — hanem hiszen valaet quantum valere potest — én ugyan a főtiszteletü püspök ur iránt tiszteletből megteszem a magamét, de minden solidaritást határozottan visszautasítok magamtól — legyen felelős az, ki e gyönyörű históriát előidézte. Dixi et salvavi animam. A fenébb emiitett olvasókörről a n.t. szerkesztő ur engedelmével közelebbről értesítem e lapok olvasóit. Nagy László, egyh.megyei aljegyző Szarvas, dec. 16. 1868. Sírkertből jövünk, csakhogy jelen járatunknak nem temetés, hanem felelevenítés vala tárgya. Ma lett ugyanis leleplezve a szarvasiaktól emelt Haviár-siremlék, egy szerény márványoszlop m. e. 10 lábnyi magassággal. A felavatás a tisztelő,nép tömeges éneke s a lelkészek rövidre kögitett alkalmi szózatai által történt egyszerűen. Felettünk a nap lágymeleg sugarakkal a téli felhőkön még egyszer áttört, hogy az év zárta előtt egy siró-bucsu tekintetet vessen a kihaltnak látszó tenyészetre: a Haviár-hallgatók ezreinek szemébül szintén, 13 hónapnyi megválás után; ma kitört az utógyász egy szelid könyje a letűnt hatásos életért, melynek hullámütéseitÖl a népkedély húr jai maiglan rezegnek. A sirkő felirata elég jellemző amint következik: „Haviár Dánielnek a Szarvasiak. Szebb maradandóbb emlék van az élők szivében. Gr.-Panyiton, R.Szombatban s végre Szarvason lelkész, elébb Kis Honiban, majd Békésben esperes, mindenütt ember és hazafi." T. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Magyar emlékek Zürichben, (Levéltöredék.) Zürich, nov. 16. 1868. A mint megkaptam leveledet a magyar emlékek tárgyában : azok után azonnal elindultam ; találtam is valamit, hanem nem tudom, hogy