Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-02-09 / 6. szám
lehet-e csodálkozni, ha minden, Jézus életéről szóló adatot egyformán szemtanutói eredett, történeti hűségű, s egymással kölcsönösen teljes öszhangzásban levőnek állítottak ? Mily sok szép fáradságot vesztegettek a csak látszólagosnak tartott ellenmondások harmóniába hozatalára !! Ez eljárás megszülte gyümölcsét, Strausst. Strauss után a feladat a régi harmonistica törekvésével csaknem ellenkező lett, t. i. mentül élesebben fogni fel az adatok eltéréseit, s ez eltéréseket, amennyiben lehetséges, kimagyarázni, — nem az önkénytelen, szabadon működő képzelem játékából, hanem azon nevezetes, az emberiség történetében még egyetlen nagyszerű korszak természetes fejlődése phasisaiból, — s felhasználni e fejlődés factorai megismerésére. Minden ez úton nyert eredmény uj világot vet az első keresztyénség állapotára s magának az alapitónak fenséges személyére is, mert mentül élesebben s aprólékosabban meg tudjak különböztetni adatainkban azt, mi csak a közlők egyéni sajátsága, meggyőződése, vagy különös célból származott toldalék: annál inkább képesek leszünk visszamenni az eredeti kútfőre, s ebből Jézus tanát, működését és személyét a magok valódiságában ismerni meg. E feladat megoldásához fogott a tübingai iskola, vezérelvül fogadva el, hogy semmi, az Ítélet elfogulatlanságát zavaró dogmatikai előfeltételek által megköttetni magát ne engedje, s igy semmit történeti igazság gyanánt el ne fogadjon, mi történeti forrásokból ki nem mutatható ; a mi azonban egyszer, mint tényleg megadott jelenség el kell hogy fogadtassék, azt mentül élesebben s határozottabban érvényre emelje, s keresett közvetítések, félszeg elő-állitások s kicsinyes eredmények által magát tévútra vezettetni ne engedje, s végre, hogy soha szem elöl ne tévessze az általánost, mi az egyes és speciális kutatásából mint a kiegészítő egység s vezető alapnézlet, önként megadja magát. Az olvasó előtt valószínűleg nem ismeretlen hogyan construálta ez iskola — ily szellemtől vezérelt kutatásai után — a keresztyénség őstörténelmét. A Pál négy első levelét (Rom. 2 Kor. Gal.) és az apokalypsist valóban apostoli eredetűnek ismervén fel, az elsőbbekből Pál universalis irányát, utóbbiból a János és a többi apostolok particularis, zsidó keresztyénségét tanulá ismerni, s a kettő szembetételéből e két irány, a paulinismus és zsidó keresztyénség (petrinismus = Gal. 2.l t ) között valóban létezett ellentétre mutatott. Ez ellenkezés mintegy a második század közepéig tarthatott, mig végre a páli universalismus áttörte a zsidó keresztyénség particularismusát, s a kettő egy közönséges egyházba olvadt fel. Az ellentétek lassankint történt simulását s felolvadási menetét a többi uj-testamentomi levelekben, s főleg, a synopticus evangéliumokban találta fel, kimutatva miként áll egyfelől a Máté szerinti evangeliutn még a zsidókeresztyénség, a Lukács szerinti pedig a páli universalismus álláspontján, s hogyan van elsimítva egyik mint másik ellentétes oldala a Márk szerinti ev.-ban; az „apostoli cselekedetek" pedig még a két nagy apostol — Pál és Péter — nevet is megakarván tisztitni az ellenségeskedés emlékétől: Pétert ugy mutatja fel mint a pogányok, Pált mint a körülmetélkedés apostolát, s végre ez ellentétek elsimulta után már a gnosticismus és montanismus felléptekor Íratott a 4-ik evangelium. Azon kissé megfoghatlan körülményt pedig, hogy miként állhatott elő egy és ugyanazon forrásból — Jézusból — két ily ellenkező irány, az elfogult zsidó keresztyénség s a zsidóság nemzeti korlátait áttörő Páli universalismus, magának Jézusnak személyiségéből igyekszik kimagyarázni. Ugyanis, mig Jézus Pál szerint is törvény alatt született s törvény alatt élt, s hagyományaink tanúbizonysága szerint is tettleg a törvénynyel soha sem szakított: addig, az általa hirdetett elvekben, egész tanitása szellemében meg volt a mag, melynek csak termőföldre kellett találni, hogy fejlődésbe induljon s a zsidó particularismus ezen tárgyát áttörje. E termő föld volt Pálnak mély vallásos érzelmű keble s magasan szárnyaló, speculativ szelleme, mig Jézus közvetlen hallgatói inkább alkalmazták magukat mesterük külső életéhez, s tana szellemébe nem hatoltak oly mélyen be. Ez azon keret, melyben a tübingai iskola az első keresztyénség fejlődési menetét meglehetős élénk színekkel rajzolja. — A valódi képet állitá-e elő ? Tudjuk, mily éles támadásoknak voltak kitéve ez iskola eredményei, s valóban nemcsak megtámadói, de magok az iskola tagjai is lassanként nem egy elsietett, rosszul kiszínezett, nem kellő helyére tett vonást fedeztek fel e képben. Igy pl. a mai kritika állása szerint csaknem megállapított dolog, hogy a Márk. szerinti evangelium nem a Máté és Lukács szerinti evangéliumok ellenkező oldalainak elsimítása, s igy a kettőnek compilatioja, hanem ellenkezőleg minden valószínűség oda mutat, hogy a Mark. szerinti nemcsak előbbi származású mint a más kettő, de ezek irója előtt már ismeretes is volt, s általuk fel is használtatott. Azonban ezen iskolának, elvei alapján meg van azon erős oldala, hogy az egyszer megállapítottnak hitt eredményt ujabb felfedezések s kutatások szerint változtathatja, anélkül, hogy elvét feladnia kellene; s lehet, hogy egy későbbi kor kutatásai után sikerülend a valódi képet előállítani, melyben alig lesz felfedezhető valami hasonlóság az ezen iskola által rajzolthoz. Mindez meglehet, de el kell ismernünk, hogy ily valódi képet csak azon elvek mellett remélhetünk, melyeket ez iskola érvényre emelt, és melyeket legalább alakilag a legorthodoxusabb párt is elismert, s csak az van hátra, hogy alkalmazza; — s alkalmazni kell, ha ugyan lehetségesnek tartjuk a történelmi tudatot, mely csak oly világnézlet által érhető el, mely szerint a történelem nem csupa látszat, szétdaraboltság, ellenmondás, hanem öszszefüggés, fejlődés igazság és valódiság. Már pedig abs. csoda és történelem egymást kizárják. Ez iskola érdemeit legnagyobb támadói is elismerék, s Uhlhorn minden kárhoztatása dacára kénytelen volt bevallani, hogy a theol. tudományok valódi előhaladása csak ott lehetséges, hol ez iskola munkája felvétetik és
